A Négyéves:
- pénteken már orrotfújva jött haza az oviból, estére nyűgösebb lett, de kezelhető, éjszaka köhögősből hányós, reggelre panaszmentes karikásszemű. A verőfényes napsütés minket is kizavart még egy utolsó D-vitamin-pótlásra, mielőtt beköszönt a
beígért szibériai hideg.
Idegenben ebéd, el sem hittem, de határozottan konszolidáltra sikeredett, ami javarészt az éhező ivadékok számlájára írható, aztán haza, és már a kocsiban gyanús (
lehetett volna) az el-elbóbiskoló Nagyfiú. 39 és fél, Celsiusban értendő. Dejó. Orrszív-láztcsillapít, egykupacban összebújunk, csak egy
kisidőre. Közel 3 óra lett belőle. És sötét. És semmi, de tényleg SEMMI nem tudott felébreszteni. Így meghiúsult egy
nagyonvárt találkozás, pedig még a kapunk előtt is toporogtak a fülsiketítő harangzúgással egybekötött kutyacsaholás ideje alatt, amiből mi tényleg semmit sem érzékeltünk.
- szombat éjjel még mindig magas láz, pöppet el is engedi magát, dehát ő ilyen, nem ébred fel, pedig sose csurrantott be, most igen, vigasztalhatatlanul sír, ég a láztól. Köztünk alszik, sokáig hüppög, félrebeszél.
- vasárnapra már csak a kemény cucc marad, amit orrszívó-porszívózunk, és beköltözik a csőbe, a vízsugár képtelen kimozdítani ezt a tömény masszát. (esetleg valaki elárulná a titkát, hogy hogyan is lehet azt a műanyag csövet kitisztítani? mert az én módszerem a cső bizonyos időnkénti cseréje, infúziós szerelék pótcsőre)
- hétfőn itthon marad. Bár már láztalan, még vaskosan taknyol. A fél ovi hiányzik, a holnapra tervezett szülői és a hétvégére időzített farsangi buli jövőhétre csúsztatva.
A Kétéves:
- minden alkalmat megragad, hogy piszkálhassa a Nagyot. Ezért a Nagy sokszor elmondja neki egy nap, hogy Miiiinka, hú de haragszom most rád!, Már nem vagyunk barátok, és Soha többet nem hívlak Puppának, csak úgy hogy Minka! (amire a hölgyike rányávoghat, hogy "neeeem, én Puppa", aztán Huncos mondhatja, hogy "nem vagy Puppa, Minka vagy!"... ésatöbbi. Egész jól bírom, csak akkor üvöltök közbe, amikor Kismici magas Céjétől berezonál az agyam)
- és ma már ő is taknyol
A négyhónapos:
- négyhónapját egy senki által nem hitelesített, üres szobában történt hátról hasrafordulással ünnepelte, amitől aztán annyira megijedt, hogy még percekkel később is lefelé görbült a mindig kacagásra álló teliszája. Valószínűleg fogat növeszt, imádja a textilpelenkát az ínyéhez morzsolgatni. Egyre kevesebbszer eszik, talán a hidegfront hatása, de az elmúlt napokban 6-7 órát is képes egyhuzamban aludni. Persze, nappal. Az éjszakákra sincs panasz, átlag egyszer kel. De ettől még nekem nem lett könnyebb az állandóan telített tejtárolóimmal. Este megmérettetett: 7520 gramm súlyú, hossza bizonytalan, majd a védőnéni szerdán megnyomorgatja.
A gerleszülőpár:
- egy félrement üzenet új tüzeket lobbantott fel a szunnyadó parázs alól. A szürke és rohanós hétköznapokban sokszor elsiklanak a szerepeink és olykor nehéz meglátni magunk mellett azt a Férfit, akibe évekkel azelőtt beleszerettünk. Nekem most sikerült... ezúton is örökhála érte!