Bár még nem akartam írni róla, mert ugye ez nem is igazán jelent semmit (a linket csak saját felelősségre nyissátok, undi elemeket tartalmaz!), csak annyit, hogy talán lassacskán munkába lép a gépezet, de aztán arra jutottam, mégiscsak lejegyzem a későbbiekre vonatkozóan.
Mert milyen jól is jött ma ennek tekintetében, hogy pár évvel ezelőtt oly gondosan és gyakorlatiasan fölvéstem, hogy mi kerüljön a kórházi csomagba? Pillanatok alatt becuccoltunk Hunor segítségével, -bár részéről voltak kényszeres elemek, pl. amikor körmeszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy kórházi könyvként az annapetigergőt vigyem, mert Zsiga azt szereti, vagy amikor a n+1.-en plüssállatkát kellett kiebrudalnom a szülőszobai pakkból-, de alapvetően szűk 10 perc alatt minden a helyére került.
És nem, lélekben csöppet sem állok még készen a szülésre. Kettő darab jóslófájásokkal bőven átitatott éjszakát tudok magam mögött, és a jövőhetünk programokkal sűrűn teletűzdelt. Fáradtnak és erőtlennek érzem magam, és ezen az a tény sem segít, hogy a lelkiállapotom a tüzetokádó sárkány és a sírásból hisztérikus röhögésbe átcsapó némber között lebeg. S közben rendszertelenül fájdogálok.