2011. augusztus 21., vasárnap

és beszól a büdöse

A kecskék mellett tök-nagyhatalomságra is pályázunk, bár én a kezdő párásztok bájos rutintalansága mellett megemlíteném a hitös éhhaláltól való félelmét is. A lényegen ez mit sem változtat, lassacskán a fél falura a tökeimet-cukkinijeimet-patisszonjaimat lőcsölöm, mindamellett a fagyasztónk is dugig. Persze, az érem másik oldala meg a tudat, hogy két kezünk munkája, hogy valóban más íze van, és a büszkeség, hogy mindez a mienk.
A mai ebéd ismét a tökfőzelék-tükörtojás kombinációjából állt, de ma valahogy mindnégyünk szája íze szerintire sikeredett, osztatlan sikere volt. Hunor kétszer kért belőle, többször megjegyezte, hogy mennyire finomat főztem, és hogy ő életében ennyire finomat még nem evett, Minka meg csak hümmögött elismerésében és bólogatva tömte magába. 
Hunor második szedésénél volt egy kis bizonytalanság, gondoltam besegítek pár falattal a hatékonyabb eredmény elérése érdekében. Közben az alábbi párbeszéd zajlott köztünk:
- Hunor, lett volna egy fogadásom arra, hogy a második adag tökfőzelék a tányéron marad.
- Akkor nyertél volna, Anya.
Ezek után az apja nyerítve felröhögött. És én is. 

Az egész napos egyszál-fütyiben-a-kertben után este, az apja próbál rövidnadrágot találni a fiának, de persze, nem sikerül csak egy háromnegyedesre bukkanniuk. Hunor elnéző hangon nyugtatgatja az apját: nem baj Apa, te nem tudhatod, hogy ez nem rövidnadrág.

Ilyenkor mindig eszembe jut kétségbeesett küzdelmem a némaságával. És olykor visszasírom azokat az időket.
 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator