Mióta itt élünk, egyetlen havi rendszerességgel megejtett, gyermekmentes programunk van: mégpedig a minden hónap utolsó péntekén megrendezésre kerülő Borbarátok Vacsorája. Reményeim szerint, még két (jutalom) hónapon át az állapotom is megengedi ezt a kis kimaradást.
Amíg mi az ízlelőbimbóinkat kényeztetjük, az apró-talpú népségre egy kedvesbarátnő szokott vigyázni. Annyira megszerették a kicsik ezeket a különleges alkalmakat, hogy Hunor már napokkal előtte kérdezgeti, mikor jön Réka bulizni? (ez a szlogen az első alkalmak rábeszéléséből fakad, amikor is, mindenképpen velünk akartak tartani az "unalmas és hosszas" vacsorára, ahelyett, hogy addig Rékával itthon szétrúgnák a ház négy sarkát fergeteges jókedvükben)
Most pénteken sem történt ez másképp, Hunor már reggel óta izgatottan várta Rékát, akivel, az este csúcspontjaként azt tűzte ki célul, hogy pattogatott kukoricát fognak enni a gyerekszoba szőnyegén. (sose nagyobb hepajt fiam, ha nem vagyunk itthon!) Izgatottságát mi sem bizonyítja jobban, hogy egész délután nem volt hajlandó aludni egyikőjük sem, -mondjuk ez is jellemző-, általában legkésőbb 9-re mindkettő kidől, szép élete van a bébiszittyóknak mifelénk.
Közvetlenül indulás előtt éppen két percre ugrottam ki (igen, már megint a kecskékhez), a házban tökéletes idill lengedezett, kicsik Rékával a gyerekszobába, Apjuk zuhany alatt. Visszajöttömben már az udvarról hallottam, hogy ismét történt valami, Hunor teli torokból üvöltött, de olyan igazi fájdalmas sírással, Mici akaratos hisztivel, és a háttérből kihallatszott egy ideges férfihang is, aki megpróbált ura lenni a helyzetnek.
Fent a következő kép fogadott: Kismici földön-fetrengve próbált kiszabadulni Réka kezei közül, Apjuk zuhany alól szappanhabosan instrukciókat osztogatott Hunornak, aki a szeme alatti egy centis hasadt sebét sajnálgatva és egyre jobban kétségbeesve vinnyogott. S hogy mi történt? Békésen egy tálból kekszezgettek, egészen addig, amíg Kismici úgy nem döntött, hogy a műanyag tállal képen nem törli a bátyját. Bátyuska -érthető okokból- sírva fakadt és berohant megszemlélni a rajta okozott károkat, ami ugye eléggé szemmel látható volt, ettől persze kétségbeesett, Apjuk meg hajmosás-fürdés közben próbálta bentről vezényelni az eseményeket. Kismici mindeközben megijedt a nemvárt reakciótól, így ő mindenképpen be szeretett volna menni Hunor után a mosdóba, Réka pedig megpróbálta ezt megakadályozni. Szintén érthető okokból kifolyólag.
Pár perc és egy milli placebo nurofenen túl már én is szépruhában mosolyogva integettem a kisírtszeműeknek.
Az előétel után sem tudtam igazán fölengedni, így a legelső szünetben, fél 9 magasságában felhívtam otthonunkat. Ekkor már tényleg aludt mindenki, de anyai ösztöneimben most sem csalódhattam: amint elindultunk Hamupipőke királykisasszony belecuppant az egyik cipőmbe és azzal futott fel-s-alá. Természetesen az őrült tempóban orra bukott a kövön, száját fölhasította, foga nem tört ki, viszont dőlt a vér, erre Hunor csillagvirágszál még jobban elkezdett ríni, eszébe jutva ezáltal önmaga sérülése is.
Most van egy hasadtszájú primadonnánk és egy monoklis (de tényleg olyan, mint a harcosok-klubjás) vertlegényünk.
7 megjegyzés:
Cuckám, olyan nagyon otthonos ez a pipacsmező. :)Ölellek sokszor
Kinga, köszönöm, jó, hogy itt vagy! puszik! :)
igen, ez valami alapszabály, hogy mindig akkor történik valami, amikor másra bízod a gyereket... a szavaid viccesebbek mint a helyzet amit leírsz, viszont imádom benned azt, hogy ennyire érted a gyerekeid miértjeit.
Hááát, benne lenni az eseményekbe, tényleg nem volt ennyire vicces. Miközben a hasadtarcú kisfiamat próbáltam megvigasztalni, és nem belelovalni magam az őt ért igazságtalanságba, föléledt bennem a nőstényoroszlán és igenis erős dühöt éreztem Mici iránt. Aztán ránéztem, és itt rágicsálta a kezeit előttem szemlesütve, maga sem hitte el mekkora bajt okozott, és akkor azt éreztem, ő talán még jobban vigasztalásra szorul.
Huncos sokkal érzékenyebb, finomabb lélek, Minka meg erőteljes és sokszor kemény, abszolút nincs tisztában az erejével, ami -megkockáztatom- lassan több, mint a Huncosé.
Aztá
Borbarátok vacsorája? És a kecskét nem vittétek???
jajj, anyuss, még nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat, de véletlenül éppen jelen volt az a borász is, akinek a bora megmentette Foltit. :D
Atyaég.. micsoda kalamajka lehetett ott pár perc alatt. :)
Sebaj, ebcsont beforr, Te pedig edződsz.. hogy mire az első zöldgally-törést fogod röntgeneztetni, már elő tudj állni olyan vigasszal, hogy húúúú, mennyit fog neked ezért fizetni a biztosító. :D :D :D
Gyors gyógyulást az aprótalpúaknak. :)
Megjegyzés küldése