Közkívánatra és a lelkem megnyugtatására (mer' ezidáig olyan szépen vezettem a várandós-naplóimat), nekifutok akkor még egyszer.
Tegnap késő délután Zsigmond-nézőbe indultunk volna. Előtte azonban Kismici kisasszony úgy döntött, közelebbi kapcsolatot létesít az udvarunkon található murvával. A nagyreményű találkozás oly jól sikerült, hogy apjuk a karjában hozta be egyetlen leányát, aki ezalatt a 20 méter alatt mindent vérrel borított be, üvöltött, hogy a fél falu a kapunk előtt toporgott, és első pillantásra nem is igazán tudtam megállapítani honnan is vérzik. (főként nem a zuhany alól... aztán megtörölgetve kiderült, hogy a bal ajka felett egy félcentis területen kinyílt a bőre, mint a tubarózsa és mint megtudtam a ház tanult emberétől, konkrétan azon a részen kétféle hámréteg találkozik, ezért is vérzékeny ennyire). Elég lassan csillapodott a vérzés, kicsit még tanácskoztunk is, hogy a gyereksebészet vagy az eredeti tervekben szereplő nőgyógyászati rendelő legyen az úticél, végül maradtunk az originálnál, mivel Lédi Dömper is megnyugodott, már csak hasadt ajka és néha szivárgó vére emlékeztetett az új ismeretségre. (és továbbra sem tudom elképzelni, hogy ez a hasadék nyomtalanul el tudjon tűnni, bár szemmel láthatóan is gyönyörűen gyógyul, hihetetlenül van kitalálva ez az anyatermészet)
A rendelőben megtörtént az ilyenkor szokásos tenyésztés levétele is, melynek során rádöbbentem, hogy én tulajdonképpen nem is akarok szülni. Azaz de, nagyon is, de ez az egész történet immáron kezdi az elkerülhetetlen kategóriát súrolni, és én az ilyen végérvényesen eldöntetett dolgok alól, általában zsigerből tiltakozom. Nem mellesleg meg egyre jobban előtör belőlem a félelem, meg a szokásos kettősségem szerves részeként: a várakozásos izgalom is.
Tegnap késő délután Zsigmond-nézőbe indultunk volna. Előtte azonban Kismici kisasszony úgy döntött, közelebbi kapcsolatot létesít az udvarunkon található murvával. A nagyreményű találkozás oly jól sikerült, hogy apjuk a karjában hozta be egyetlen leányát, aki ezalatt a 20 méter alatt mindent vérrel borított be, üvöltött, hogy a fél falu a kapunk előtt toporgott, és első pillantásra nem is igazán tudtam megállapítani honnan is vérzik. (főként nem a zuhany alól... aztán megtörölgetve kiderült, hogy a bal ajka felett egy félcentis területen kinyílt a bőre, mint a tubarózsa és mint megtudtam a ház tanult emberétől, konkrétan azon a részen kétféle hámréteg találkozik, ezért is vérzékeny ennyire). Elég lassan csillapodott a vérzés, kicsit még tanácskoztunk is, hogy a gyereksebészet vagy az eredeti tervekben szereplő nőgyógyászati rendelő legyen az úticél, végül maradtunk az originálnál, mivel Lédi Dömper is megnyugodott, már csak hasadt ajka és néha szivárgó vére emlékeztetett az új ismeretségre. (és továbbra sem tudom elképzelni, hogy ez a hasadék nyomtalanul el tudjon tűnni, bár szemmel láthatóan is gyönyörűen gyógyul, hihetetlenül van kitalálva ez az anyatermészet)
A rendelőben megtörtént az ilyenkor szokásos tenyésztés levétele is, melynek során rádöbbentem, hogy én tulajdonképpen nem is akarok szülni. Azaz de, nagyon is, de ez az egész történet immáron kezdi az elkerülhetetlen kategóriát súrolni, és én az ilyen végérvényesen eldöntetett dolgok alól, általában zsigerből tiltakozom. Nem mellesleg meg egyre jobban előtör belőlem a félelem, meg a szokásos kettősségem szerves részeként: a várakozásos izgalom is.
Készült még egy búcsú ultrahang is, ZsiguBigu kicsit nagyobb elődeinél, de most sem kell óriásbébire gondolni, max 3 és fél kila körüli lesz a végső saccolt súlya. Ha végig bennmarad. És jelen állás szerint olybá tűnik, neki sem akaródzik hamarabb kibukkannia a napvilágra. Mint már említettem, külső-belső kapuk szorosan csukva, néminemű felpuhulásnak sincs sehol nyoma.
Számokban bötükkel:
Zárt méhszáj, megtartott portio, álló burok. Norm. tónusú uterus, előlfekvőrész a bemenetben jól illeszkedett magzati koponya. Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD: 95 mm
TAD: 93 mm
FL: 73 mm
Becsült súly: 2990 gramm.
Dg: grav 36+1
Végül a sikeres napunkat a Kisrigóban zártuk egy össznépi palacsintázással. Najó, én még egy tejszínhabos marlenkát is lecsúsztattam Zsigmond királyfinak. A megnyugtató haladékért cserébe. (és Kismicire való tekintettel, meg az áttekinthetőség kedvéért ma létrehoztam egy újabb kategóriát a blogban "baleset" címszó alatt)
Számokban bötükkel:
Zárt méhszáj, megtartott portio, álló burok. Norm. tónusú uterus, előlfekvőrész a bemenetben jól illeszkedett magzati koponya. Egy magzat koponyavégű hosszfekvésben.
BPD: 95 mm
TAD: 93 mm
FL: 73 mm
Becsült súly: 2990 gramm.
Dg: grav 36+1
Végül a sikeres napunkat a Kisrigóban zártuk egy össznépi palacsintázással. Najó, én még egy tejszínhabos marlenkát is lecsúsztattam Zsigmond királyfinak. A megnyugtató haladékért cserébe. (és Kismicire való tekintettel, meg az áttekinthetőség kedvéért ma létrehoztam egy újabb kategóriát a blogban "baleset" címszó alatt)
3 megjegyzés:
Azért remélem hogy Kismici a "baleset" kategóriát nem fogja betölteni!!!!! Vigyázzatok magatokra, meg Kismicire! Már én is nagyon izgulok Zsigubigu érkezése miatt, ha ez kicsit megnyugtat:)
Micinek nyomtalan gyógyulást kívánok. :) Van az ilyenekre egy tök jó kence, majd ha nem felejtem el, megnézem otthon a nevét (hamarabb gyógyul vele minden)
Zsigának meg egy nagy hajrá.. szept. 18-ig már csak 17 nap. Légyszi Zsiga... :)))
A szeptember 18-at én is támogatom. Lehetne esetleg 17 is, az még jobb. Minden tisztességes gyerek szombaton születik. Anyus is megmondhatja.
És nagyon remélem, hogy Kismici kicsit visszafogja magát.
(A címkék nem látszanak, csak a bejegyzés alján, azt tudod?)
Megjegyzés küldése