2011. szeptember 21., szerda

Szememfényei, akik alig égetnek

Lesz összefüggés a két történet között. A konzekvenciát viszont nem vagyok hajlandó írásban is levonni.

Tegnap: szipákolós esős idő, Hunorért indulás, kis késéssel. Kismici nem, és nem hajlandó felvenni a kétszarvú katicás gumicsizmáját, helyette tüntetőleg a hófehér sportcipőjébe gyűri bele a böcsös csülkeit. Mondom, KÉSÉS, nem kicsit, beletörődöm, de a lelkire kötöm, hogy az egész utat a babakocsi fogságában köteles tölteni. Bólogat, kiröhög. És minden szembejövőnek mutogatja a cipőjét győzedelmes vigyorral. Mert ilyen lányom van. Szerencsére más még nem érti, azt hiszik a cipellőjével dicsekszik. Gonoszul rávigyorgom. Bukta.
Az én drágajóférjem a kiköltözésünk hevében (igen, még az őskorban), úgy elcsomagolta a kedvenc és strapabíró túlélő cipőmet (a rossznyelvek szerint- énszerintem- kidobta, de második éve tagadja rendületlenül), hogy azóta sem tudtam pótolni. Sem fizikailag, sem lélekben. Így a nagy rohanásban becsusszanok apjuk hasonló túrabakancsába, ami egy számmal ugyan nagyobb, de mostani állapotomon sokat még ez sem túl ormótlanítani-rontani.
Az oviba érve Hunor röpül felém és bárminemű bevezető előtt, a legélesebb hangján sikkantja már messziről: az Apa cipője, tud róla, hogy felvetted? mért vetted fel apa cipőjét? És hiába is próbáltam csöndesen a fülébe súgni, hogy majd hazafelé megbeszéljük, egy gyöngébb zsarolást is bevetettem (ha nem hagyod abba a kérdezősködést, nem megyünk be a boltba vitatigrisért...), a kérdések csak záporoztak, elégedett Kismici is áttért a saját cipellőjéről az enyémre és miközben mutogatott a lábaimra, hangosan apázott.
Sikerült annyira későn érnem Hunorért, hogy már csak az óvoda (fél) személyzete hallotta, de erősen kétlem, hogy ezt a frissen szerzett információt sokáig magukba tudnák tartani.

Ma: délelőtt becsattogtunk a közeli szitibe és vételeztünk számomra egy valamirevaló tavaszi-őszit, az állatorvosné asszony mégse kacsázhat az oviba a gyerekért apjuk kitaposott bakancsába, ugyebár. (azt már tényleg csak zárójelben, hogy amíg én cipőket próbáltam, szépleányom a gyerekcipős pult előtt mélységes szerelembe esett egy nyaunyaus benti cipőbe, és szomorkás kutyapillantásainak még kőszívű apjuk sem tudott ellenállni, így idén télre már kereken 4 pár különböző fajtájú benti cipő várja, hogy kielégítse a kiskirálylány kényes ízlését)
Délután időben, magabiztosan az újcipőmben, leheletnyi sminkkel és parfümmel indultunk az Elsőszülöttért az oviba. Kb 4-re érünk oda és általában még egy óra kötelező udvari játék a szokott program. 
Huncos persze kiszúrja az új cipőt, ma csak annyit kérdez, ezt mért kaptad apától? (hjajj, ha tudnád, édesfiam...)
Míg játszanak, az új óvónéni óvatosan beszédbe elegyedik velem. Érzem, a kötelező udvarias, milyen okos-milyen kedves-milyen finom lelkű gyermek körökön kívül szeretne még valamit... amit viszont kérdez, attól megfagy az ereimben a vér: Hunor hogy áll a fogmosáshoz? nem is értem elsőre, megkérem fejtse ki, mert tényleg nem értem. Hát hogy, van-e otthon fogkeféje, szokott-e fogat mosni? hebegek-habogok, továbbra sem értem. merthogy az oviban nincs neki és azt mondja otthon sincs és mindig a mutatóujjára kéri a fogkrémet... Odahívom Rókabékát, aki a kérdésemre, hogy van-e otthon fogkeféje csak röhög. És elszalad. Izzadok. Aztán visszaszalad. Már nem magyarázkodom. Igyekszünk rövidrezárva elhagyni a süllyedő hajót. Kellően megsemmisülten. Hazafelé veszünk egy új fogkefét. És azt mondja, csak viccelt, hogy nincs otthon fogkeféje. A mostani bentiét meg valaki kidobta. 

Átértékelem a szülés körüli gondolataimat. Addig jó, míg odabent vannak.

13 megjegyzés:

Kendemami írta...

Hidd el pár hét (hónap? év?) múlva nem látod ezt már ilyen sötéten! Szülési időpontnak esetleg figyelmedbe ajánlanám a pénteki napot :) Ha másra nem, arra jó lesz, hogy kicsit kipihend? a miniterroristákat. Kaptam én is a lelkemből szakadt magzataimtól első nap az oviban, hogy velem ugyan nem jönnek haza, majd a hugommal...

Dalma írta...

:-))))))))) a gyerekeid még nagyon sok kellemes pillanatot fognak okozni. viszont a humorérzéketek családilag nagyon jóóó.

Lili írta...

Cuckám :))))

Ők már csak ilyenek, mindenre azonnal válaszolós és beégetős...imádom a lurkóid, mondtam már?!:)

mbal írta...

:DDD Emma is szokott hasonlókat mesélni az oviban. Itthon meg röhög, hogy becsapta az óvónénit...
(én anno terhesen a férjem felsőit vettem fel és azokra kérdezett rá hangosan :)

Már nagyon izgulunk ;)

anyus írta...

:)) Nehogy azt hidd h később jobb lesz. Mármint égetés tekintetében. Tavaly a suli utolsó hetében egyik nap a két kisebbnek megengedtem h itthon maradjon mert negyvenöt fok volt és hőségriadó. Erre a hatodikos közölte a teljes tanári karral h azért nincsenek ott mert strandra vittem őket. Ezután kellemes beszélgetésem volt az igazgatóhelyettessel.

anyus írta...

Ja és szerinted ha felveszem apusom egyik nadrágját akkor én is kapok új farmert?? :)

Timi írta...

Imádom őket :) Szerencsére Zsigmond fogmosásával és cipőivel sem kell egy rövid ideig törődnöd :)

anyus írta...

Megjegyzem az "addig jó amíg odabent vannak" szép párt alkot a "gyerek bent még nem maradt" örökbecsűvel :D

motymoty írta...

:D Az óvónénik azért már sejthetnék, hogy a kiskölkök néha egy csöppet túlzásokba esnek. :D

Anyus próbáld ki. :)

panka írta...

Cuckám, nagyon jól szórakoztam! :-D És igazán nem csak azért, mert jó látni, hogy mást is éget a gyereke. ;-) Ha időd engedi, gyere, ugorj be a blogunkra, leírtam direkt a kedvedért, hogy Borkánk mit alkotott múlt héten hasonló jelleggel. :-)

cucka írta...

megnyugtató, hogy nem ez volt az első és az utolsó ilyen játéka a kölköknek. és nagyon jókat derültem a különböző történeteken. :D
az óvónéni védelmében: pályakezdő és a végtelenségig naiv. (ha jól tudom, gyermektelen is). idő, míg belerázódik és megszerzi a kellő rutint. szerencsére, vannak olyan gyerekek, mint Hunor, akik a fejlődését elősegítik. :D

Kinga85 írta...

:DDDD De jót nevettem!
Én már kitaláltam, hogy majd előre megbeszélem az óvónőkkel a következő szülőin, hogy ők nem hisznek el Panninak semmi furcsaságot, amit itthonról mesél, cserébe én sem hiszek el semmit, amit meg az óvodáról/óvónőkről mond... :D

Ancsa írta...

Nagyon jók, vicces kis lurkók :D:D:D
Nagyon szorítok ám és jövök sokat, hogy van-e valami új hír.

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator