Szombaton megérkezett a téli tűzifánk. A skacok vállvetve talicskázták be, ki-ki a mérete és teherbírása szerinti mennyiséget. Idősebbik bohóchalunk addig-addig ugrabugrált, amíg sikerült közelebbi kapcsolatba lépjen az udvari lépcső sarkával. A találkozás szerencsésnek mondható, kicsit hasadt-nem vérzett-nagyon dagadt, és napokkal később is a szivárvány összes fellelhető színében pompázik a jobb félteke.
Kismici szája-homloka már szépen gyógyul. És tényleg olyan ez a blog lassan, mint egy betegnapló: ha éppen nem arról írok, hogy melyik gyerekem hol és miben törte szanaszét magát, akkor beriasztok egy kis szülésesdivel.
4 megjegyzés:
A szülés nem betegség. :)
Micinek sokkal jobban állnak a foltok, mint Hunornak. Édesek. :D
Jaj mekkora már Minka haja! :) (és megint megragadtam a lényeget :D)
Jómadarak... :-)
Ezért jó ám ilyen kis helyen lakni.. sosem fogják rádhívni a gyámügyet az ilyen-olyan foltok miatt,hanem majd, amikor két hétig nem lesz egyiken sem semmi, gyanakodva megkérdezik, talán ágyban fekvő beteg volt? :)
Édes ez a fotó.. olyan sokat változtak a gyerekek.. olyan nagyosak lettek. :)
Megjegyzés küldése