2012. február 28., kedd

Télüző égetés

Többször kihangsúlyoztam, hogy hihetetlen módon elégedett vagyok a  miovinkkal, és nem csak azért, mert kivételes szeretettel fogadták és kezelik a kisfiamat (mert perszehogy ez minden anya elsődleges szempontja, hogy a gyereke a nála nélkül töltött 8 órában szeretve-óvva legyen, ráér még a cudar világ keserűségét saját bőrön megtapasztalni), hanem mert a nevelési és fejlesztési koncepciói nagyon hasonlatosak a mienkéhez. Talán még sosem írtam erről ennyire részletesen, de az ovinkban kettő darab, hagyományéltető vegyes csoport működik, a könnyebb érthetőség érdekében úgy fogalmaznék, hogy ez az ovi -kis túlzással- egyfajta átmenetet képez a klasszikus és megszokott óvoda valamint a waldorf szemléletű között. A hagyományéltetés jelen esetben pedig azt jelenti, hogy az évkör szokásai és ünnepei visszaköszönnek a gyerek(szerep)játékokban, beépülve ezáltal a kulturális fejlődésükbe. Megismerik a saját népszokásainkat és az idő ciklikus folyamatát is. (ezért van nálunk télbúcsúztató kiszebaba égetés, húsvéti tojáshímzés, anyák napi meghitt kuckós-ünneplés, néptánc és úszás-oktatás, kézműves foglalkozások, túró és pogácsakészítés, adventi koszorúalkotással ünnepre hangolódás és hittan oktatás)
Örülök a vegyes csoportnak is, mert így természetes életszervezésben tanulhatják meg a toleranciát és a kicsik segítését is. S aminek kifejezetten örülök, hogy az idei évtől a csoportjukat egy Down szindrómás kisfiú is erősíti, s hogy az ő integrációja mennyi természetességgel zajlik, azt öröm nézni. A gyerekek el- és befogadóak és semmiféle előítélettel nem viseltetnek az egyébként tüneményes mosolygombóccal szemben.
Az oviban sok a szülőkkel közösen szervezett program és szívesen bevonják őket a nevelés folyamatába is. (de mégsem kötelező, mint a waldorfban, amitől nekem lúdbőrzésem támad, mármint a kötelezős résztől)

Köbö  egy héttel ezelőtt az ovisok -látszólagosan- sikeresen elűzték a telet, ám valami hiba mégiscsak csúszhatott a gépezetbe, hiszen ma alig akartam hinni a szememnek, amikor reggel hóhullásra ébredtünk. Értem én, hogy még február van, de az elmúlt napok verőfényes napsütése és a kertünkben kibukkanó jácint- és nárcisz kezdemény elhitette velem, hogy lassan érkezik a tavasz. Már csak abban bízom, hogy ez tényleg az utolsó ereje idén:

11 megjegyzés:

anyus írta...

Egy kis benzin kellett volna... :)
(A hó meg kell a fődnek, te, vidéki, te! :))

cucka írta...

de a lelkemnek meg már nem, én vidéki, én. :D (a havaseső meg egyáltalán nem hiányzott)

anyus írta...

Az is víz :)

Timocska írta...

A miovinkban is volt kiszebáb égetés, a gyerekek bazira élvezték, vinni kellett be csörgőket, hogy azzal is segítsék elűzni a telet. :-) Amúgy én ezzel itt Fóton szembesültem először, Pöstön nem volt ám ilyen!

Bea írta...

Nem az ovisaitok hibáztak, ők jól égették a kiszebábot! Azért lett ma hó mert a mi ovinkban NEM volt bábégetés... :(
Tök jónak tűnik az ovi, jövünk mi is!

cucka írta...

Timocska, nálunk is volt a kezükbe fakanál meg fedő, hogy minél nagyobb zajjal űzzék el a telet. :) Én hallani hallottam már a kiszebábról, de látni tavaly láttam először. :) A vidéki élet örömei, ugyebár! :)

Bea, jertek, vagynak errefelé eladó házak is. ;) A környezet festői, a levegő harapnivaló. :)

Timi írta...

De jó :) A Dunába nem dobták?

(Úgy imádom a falut látni a háttérben. És meleg a szívem, hogy ennyi ovis van. Halványan emlékszem olyan időkre, amikor nagyon kevés volt, vagy tán nem is volt egy ideig...)

cucka írta...

Timi, főtéren égetés volt. :)

(régebben Dunába dobták? szerencsére most teljes stábbal -sőt kicsivel afelett is- üzemel az ovi. Sok a gyerek, ez jó. Az viszont baj, hogy nincs iskola. Abban a faluban, ahol megszűnik az ovi és/vagy az iskola, az a falu halálra van ítélve. Ott nem alakulnak ki közösségek, onnan "kirepülnek" a fiatalok. :( )

Timi írta...

Nem tudom, hogy Dömösön régen Dunába dobták-e, csak ez él a fejemben a kiszebábról, hogy égetik és vízbe dobják, vagy mi :)

Nincs iskola? :( Ennyi ovisnak? Nincs szó róla, hogy lesz?

cucka írta...

Sajna, nincs és esély sincs arra (meg pénz!), hogy újra indulhasson. És azt hiszem , igény sincs igazán rá. "Trendibb" dolog máshová járatni a gyereket. Vastagon tanulunk ám a vidéki mentalitásból. :)

picidia írta...

jé. most még jobban szeretem één is a mi ovinkat meg, mert ahogy leírtad, felfogtam, hogy akkor ezek a dolgok nincsenek mindenhol és nem természetesek. :) lehet, hogy van olyan időszak, amikor ébren vagyok és alapból felfogom a világ dolgait?...:D

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator