Amikor az embernek 3 gyereke van, akkor az idő nem a legjobb barát. Mert csak pörög-pörög... esténként amikor elcsitul minden, akkor jönnének a gondolatok, az élmények, a vágyak, a listák, de sokszor olyan fáradt vagyok, hogy már a mesemondás közben bealszom, néha még a gyerekek előtt. Ezen mondjuk sokat nevetünk. Viszont elszállnak a gondolatok, a napközbeni kis csodák, csak azok kerülnek feljegyzésre itt a blogban, amelyek maradandóbbak, sok kicsi csoda a múltba vész. Néha átfutott az agyamon, milyen szép is lenne ha rendszerezettebben tudnám vezetni, ha lenne legalább egy olyan füzetecském, amit tényleg rendszeresen vezetek, ahová felróhatnám a napközbeni gondolatokat kulcsszavakkal, hogy aztán felvéssem a családi krónika hasábjaira. De ez csak kósza gondolat volt. Mostanáig.
Merthogy a napokban a postás egy szépséges és praktikus (sosem gondoltam volna, hogy anyaságom ezen stációjába ezt a két szót valaha is fogom egy mondatban használni) szóval szépséges és praktikus ajándékot hozott, egy igazi és hamisítatlan postbookot. Külseje-belseje választható és abszolút magunkra szabható. Szép, és mint ilyen nehéz volt beleírni, nehéz volt megkezdeni a tisztaúj illatos lapok telejegyzetelését, igyekezvén apró gyöngyöcskéket biggyeszteni beléje, merthogy ez nem monitor, erről nem lehet egy "delete" billentyűvel mindent kitörölni. Pont az ilyen nagyon fáradt anyukáknak találták ezt ki, mert megkezdték nekem a legfontosabb mondatokat, az én dolgom csupáncsak annyi, hogy a napi eseményekre gondolva befejezzem. És olykor feladatokat is kapok, melyek segítenek még idejében felrázni a szürkeségből, lapok közé rejtve az aprócska életesszenciákat. S még az sem baj, ha nem naponta írok, és nem is mindig a legtökéletesebb napról, ugyanis burkolt a feladat: megtalálni a szépet, a jót, a napi pozitívot még a legkaotikusabb életciklusunkban is.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom kipróbálásra ezt a remek találmányt, -melyet nem mellékesként, egy nagyon kedves magyar házaspár talált ki és készít házilag-, mert ha csak egy hét után is visszaolvasod a napi gondolataid, sokkal nyitottabbá válik a szíved a szépre, a jóra. Mert a szépség, a jóság ott van előttünk, bennünk, a kapcsolatainkban, csak éppen nyitottá kell válnunk arra, hogy meglássuk ezeket. A postbook ebben is segít.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom kipróbálásra ezt a remek találmányt, -melyet nem mellékesként, egy nagyon kedves magyar házaspár talált ki és készít házilag-, mert ha csak egy hét után is visszaolvasod a napi gondolataid, sokkal nyitottabbá válik a szíved a szépre, a jóra. Mert a szépség, a jóság ott van előttünk, bennünk, a kapcsolatainkban, csak éppen nyitottá kell válnunk arra, hogy meglássuk ezeket. A postbook ebben is segít.
Remek társ. Remek ajándék. Remek választás.
10 megjegyzés:
teccik!!!
Ilyet én is majdnem vettem egyszer magamnak. :)
Az enyém kívül virágos, belül baglyos :) Picit csalódtam, amikor megkaptam, azt hittem, nagyobb. De egyébként szeretem :) Egy kötekednivalóm van (mert muszáj :D) este írom, és olyankor zavarnak a jövőre vonatkozó mondatok. Ma azt fogom... Ha folytatom, már csalok, hiszen este van, és ma már maximum aludni fogok, meg szoptatni és orrot szívni éjjel. De kitöltöm úgy, mintha reggel lenne. De nem szeretem, hogy csalok vele :)
Timi, én úgy szoktam, hogy visszagondolok a napra, hogy mi történt és a mondatok (legalábbis ezidáig és még viszonylag az elején járok, főként, hogy nem minden nap írok), mind múltidejűek. "ma rávettem valakit arra hogy...", "mától megváltozom a tekintetben, hogy...", ma segítettem abban, hogy..." , "ma azt sajnáltam, hogy..."... szóval nekem még nem volt szükségem erre a "csalásra". :)
Szőli, pedig a te (khm) kozmopolita és önkifejező formádhoz valóban illene. ;) határozottan csodálkozom, hogy még nincsen. :) (ööö, mikor is van szőlő nap? :D)
Kendemami, ugyehogy? :)
Timcsi, és én szoktam a délutáni alvásidőben is belelapozni (persze csak módjával, mint az ember egy nagyon jó könyvvel teszi, amiben iszonyat kíváncsi a végére, ám mégis késleltetve a végbefejletet, szinte betűnként olvassa), úgyhogy azt pl tudom, hogy lesz egy olyan feladatom, amire már most készülök, mégpedig, hogy egy idegen konyha ételét kóstoljam meg vagy készítsem el magam. Nekem a szusira esett a választásom és kicsit előredolgozva elkezdtem beszerezni itthonra a hozzávalókat (már amiket lehet), hogy mire odajutok játszi könnyedséggel megoldhassam. Egy másik feladat, melyre valószínűleg nyár körül lesz aktuális, mert akkor jutok el odáig, a mostani bejegyzés-sűrűségemmel, hogy fürödjek éjjel egy tóban vagy nézzem meg a Tejutat háborítatlan területen. Csodálatos földrajzi adottságú otthonunknak köszönhetően még ez is megoldható lehet. ;) mmmm :)))
Februárban volt, és szeptemberben lesz ünnepelnivalóm. :D
hát Szőli, akkor nem marad más hátra mint létrehozni egy valami ünnepelnivalót a kettő között. :D (emlékezetes "borona"-buli? :D)
(Kérlek kérlek, hadd ne legyek Timcsi :) Ha becézni kell, akkor azt szeretném, hogy Timke)
Én meg nem lapoztam előre, őrzöm magamnak a meglepetést :) Az idegen kaja talán pont emiatt nem sikerült. Bajban is lennék egyébként vele, mert válogatós vagyok :) Talán indiait keresnék.
Tejút nálunk is megvan, gond nélkül teljesíthető felhőtlen éjszakákon :)
BOCSIII, akkor Timke. (rögeszmésen becézős vagyok azokkal akiket kedvelek. nézd el nekem, kérlek. na, ez is a gyengém :S )
Tudom, emlékszem, olvastam :) Csak pont a Timcsit ne, meg a Timócától ver a víz még (na most leírtam ezt a kettőt egy mondatba, váááá :D) de amúgy a becézéssel nincs bajom :)
Megjegyzés küldése