Nagyfiú

Ma nem kellett senkit sem éberré simogatnom reggel, mire bejöttem a fejésből, már két sajátosan felöltözött kiskorú várt türelmetlenül. Hunor annyira izgult, hogy még a  kakaóját sem akarta meginni, reggeliről meg aztán végképp nem volt hajlandó még említésszinten sem hallani. (bezzeg fotózást követelt a jóidösapja 30 éves riszájklingolt  kungfupandás hátizsákjával)

Igazi nagyfiúként, egyedül mászott fel a buszra és gyakorlottan foglalt helyet új barátja mellett. Amúgy zseniálisak együtt, a Muppet show öregeire emlékeztetnek, amiként komolykodva átbeszélik ők az élet Nagy Dolgait.

A készülődés ismét túl hosszú volt, idén Kismici sem kapaszkodott sírva a busz aljába, Hunor meg baromira unta, ahogy próbáltam átszellemülni és amikor már annak a határmezsgyéjén inogtam, gyorsan berántotta a függönyt, hogy aztán pár pillanat múlva huncutul kikukucskáljon mögüle.

Ebben az évben a budakeszi vadasparkban jártak az ovisok, Hunor szerint nagyon jó volt, mert egy csomó állatot látott, úgy mint medvét és farkast, és képzeljük el, egy rókát is, aminek a szájában volt egy nyuszi. (wtf?). És nagy városokon ment keresztül a busz és nagyon sok embert is látott. Szegény kis falusi gyermököm!