Van most egy ovibamenős Micikedvencem. Kisbogár keziben "Gyegye" esőkabátja, melyet hősiesen cipelt, széllel-esővel szemben. Igaz, az ötperces oviba jutás, így negyed óránál is hosszabbra húzódott, de megérte. Mici öröméért, ahogy a saját szavába vágva ecsetelte, hogy mennyire esik az eső, és hogy végig ő hozta a kabátot és Gyegye öröméért, aki nem győzte köszöngetni Minkának, hogy elhozta a villám mekklínesét. És így meg perszehogyhogyne hogy az ő oviscsoportjában kezdhet majd jövőre. (ez amúgy szituációnként változik napi többször)
A kánikulai napok egyikében oviból jövet kikanyarodtunk a játszótérre. A tér mögött fut a falu kis patakja és amióta itt élünk, majdnem minden játszóterezést a patakba való kődobálással zártunk. Miközben Zsiggert próbáltam pár babakocsis körrel átjuttatni álomföldre, az alábbi képre lettem figyelmes. Igen, naruralista gyermekeim papucsukat-szandáljukat levetve, bokáig a meglehetősen hideg patakban gázoltak. Számomra éles a kontraszt: bő két éve még a bekerített paneljátszótér homokozójából szedegettem a dekkeket és a használt fecskendőket, most meg freestyle-ban nyomulnak a természet lágy ölén. (hogy mennyire jó dolguk van, édes Istenem!)
11 megjegyzés:
Abban a patakban én is játszottam gyerekkoromban, mellette lakott a dédim :)
A lakótelepi játszótérhez képest valóban éles a kontraszt. Mici nagyon jó az első képen!!!!!
A használt fecskendőnél kirázott a hideg. Aranyos arcot vág Mici! :)
Igazán fejlődőképesek, remélem büszke vagy rájuk, hogy már a cipőjüket is leveszik. :)
Hú, hát én nem biztos, hogy belemennék abba hideg-zavaros-zöldesbe, de annak örülök, hogy te hagyod őket! Az is mindig megmosolyogtat, amikor látom a szomszéd anyukát, ahogy kiengedi a gyerkőceit eső után a pocsolyába rohangálni. Épp mondtuk a férjemmel, hogy annak idején mi ezért kb. két pofon kaptunk volna (a pocsolyába rohangálásért). Változnak az idők... hála Istennek.
Sellőlány, az itt lakók számára (lásd Timi föntebbi hozzászólását), abszolút természetes, hoyg ebben a patakban játszanak a gyerekek, mint ahogy az is, hogy nyáron a Dunára járnak fürdeni.
Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy miért ne? vizesek-sarasak lesznek. erre van a mosógép. nyilván nem ünneplőbe viszem őket játszótérre. :) Régen, más világ volt. egyrészt nem volt ekkora ruhaválaszték, turkálók sem voltak, ahol fillérekért lehet, talán pontosan erre a célra vásárolni ruhákat (mmint nyűzésre, játszótérre). másrészt, meg nem voltunk ennyire fogyasztói társadalom. talán ezt a fajta szabadosságot ennek köszönhetjük. (és szívem szerint néha én is velük ugrálnék a pocsolyába, gázolnék a patakba)
jak, a fecskendő gyűjtés sajnos tényleg komoly volt. azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor ténylegesen a kiköltözés mellé tettük le voksunkat. persze, tudom egy életen át nem lehet megvédeni őket, de amíg lehet igyekszem a védőburkot biztosítani köréjük.
motyi, most hogy mondod, tényleg fejlődőképesek, tavaly még kéz a kézben és cipőben indultak neki a Dunának! jogos :DDD
Ó, ne gondold Cucka, hogy én amolyan finnyás városi úrilány vagyok... csak hát vannak barmok, akik sörösüveget dobálnak a vízbe, vagy rozsdás fémeket. Meg aztán az a zöldes nyálka is többnyire ott nő, hanem ott, ahol valami felborult a rendszerben. (Erdélyben én is nyakig belementem a patakokba, sőt még ittam is belőlük a boldog nyolcvanas években.) De azt hiszem, én is beleengedném simán a gyerkőceimet, ha lennének. Max a crocs a lábukon maradna... mert nálunk nincs orvos a családban... én meg lefagyok a spriccelő vér látványától.
abszolút igazad van. és ilyenkor kicsit szarul is érzem magam a hanyagságom miatt, mert én erre speciel nem gondoltam. :/ jogos, na! :)
Az a zöldes nyálka, az nem ázott moha egyszerűen?
Amúgy szerintem gyerekkorunkban is inkább a városi meg a panelgyerek kapott a pocsolyában ugrálásért, vagy bizonyos anyatípus gyereke, vagy ezektől függetlenül a szép iskolai ruhájában pocsolyában ugráló gyerek. Az igazi falusi gyerek (meg szerintem az igazi városi is) az füligmaszat volt, meg sáros, ahogy azt kell :)
Timi, ma megtanulmányoztam aprólékosabban és tényleg moha. A víz tiszta csak a kövek mohásak és valószínűleg kicsit fel is kavarhatták a gyerekek a vizet. :)
Nagyon kiábrándító lehet cipőben belemenni a patakba.
Megjegyzés küldése