2012. július 29., vasárnap

10hós bulizós

Csigger 10 hós fennállását családunk egy teljes stábú (noooormális?) esküvőn való részvétellel, majd az azt követő mulatozással jubilálta. (perszehogy többszáz kilométer távolságba)
Hogy nem vagyunk normálisak, az többször is megfordult a fejünkben, hiszen, hogyan is várhatnánk el 3 darab 5 év alattitól, hogy őket is pontosan úgy érdekelje egy kéz a kézben az oltárig meg sem állás, mint minket. Még akkor sem, ha Hunor ifjúkori plátói szerelme volt a menyasszony, akit -kicsit ugyan zavarban-, de annál nagyobb büszkeséggel, uszályát cipelve kísért még a lakodalom kezdetén is.
A lefelé utat maradéktalanul jól viselték, még az előkészületek is flottul zajlottak, és talán öttagú létünk első olyan alkalma volt, amikor valóban időben indultunk el és még anyázni sem anyáztunk. Sőt mi több, az én levegőmegfagyasztásos ajakbiggyesztéses durcogásom is kimaradt. 
A helyre időben érkeztünk, a gyerekek pár perccel a megérkezésünk előtt ébredtek, Hunor kedves-derűsen, Mici morcos-bizalmatlanul, Bigi feltankolt-elégedetten. A szertartás közepe magasságában Hunor jelét adta pislantási szándékának (ami menet közben mackócsapatok kivonulásához vezetett), Mici szomjas lett, Bigi ölbe kéredzkedett. 
A polgári esküvő és a buli helyszínére érve kicsit már feloldódtunk, ebben sokat segített az éhgyomorra zavaromban felhajtott két pohárka pezsgő is. A fiatalok tepertek a lábak között, elcsatangoltak bogarászni-köveket gyűjteni, szerencsére akadt még pár hozzájuk hasonló kiskorú. Persze, hiába is ragadott volna magával az önfeledt bulizás sodrása, baromira nem ment úgy, hogy a receptoraimmal állandóan őket pásztáztam, figyeltem, egészen este 10-ig, amikor saját kérésükre elmentek aludni. 
Meglepő módon most Bigger volt a gyenge láncszem, mert ő biza csak imitálta az alvást, így amikor éppen szerettem volna kióvatoskodni mellőle, keljfeljancsi módjára telivigyorral, abszolút éber tekintettel érdeklődve követte minden mozdulatomat. Hát így meg azért mégsem hagyhattuk ott... babakocsiba vágtuk és ugyan Apjuknak pár körébe telt, de végül elaludt a kiskirályfija. Kicsit még roptam, (annyit, hogy ma két bucira dagadt csülköm legyen, hiába no elszoktam a magossarkoktól), bezsebeltem a lelkemet simogató bókokat, majd amikor Bigi megébredt, már az ágyában érte az újabb feltankolás. (hajnal kettő)

Nyilván nem fogom azt mondom, hogy könnyű volt, hiszen, akinek 1-2-3 gyereke van, az pontosan tudja, hogy akármennyire is jól elvan(nak), elég egy tizedmásodperc ahhoz, hogy valami butaságot csináljon/anak. 

Mégis. Voltak olyan pillanatok amik nagyon mélyen bevésődtek, és erőt adnak a mindennapokhoz, mert látom, hogy az összes szürke és energialeszívó hétköznap ellenére, mégiscsak jóféle utat járunk.
... ahogy Hunor a keresztapja nevét sikítva fut felé és könnybelábadó szemekkel a nyakába lógva ölelgeti...
... amilyen édesen táncoltak az ifjú pár nyitótánca mellett a nagyok... (az már kevésbé volt édes jelenet, amikor Mici megunva a parádét, ünneplősét nyakbavéve rózsaszín macskás bugyit villantott ugyanitt)
... ahogy ma reggel többen odajöttek gratulálni a gyerekeinkhez, a nevelésünkhöz... (objektíven tekintve is hihetetlen jóarc kölykök idegenbe, csak ahogy becsukódik a kocsiajtó, na onnantól kezdődik a nyávogás-nyüzgülés-hiszti... ). udvariasak, nyitottak, talpraesettek voltak, reggel maguknak intézték a konyhásnénikkel a kakaójukat is, akik persze elolvadtak a két kézenfogva szöszke kérésétől...


S mit kell tudnunk a mi kis tízhósunkról? Kúszik-mászik, szép kommandós szabályossággal, pár napja térdelget és alkalomadtán már próbálgat felállni. (1-2 héten belül meglesz, borítékolom, addig meg óránként ébred éjjel, dejó). A mimikánkat utánozza, a nyelvcsettintgetéseinket is, egy-egy szótagot már utánunk ismétel. (klasszikus "baba", "apa"-szerű, "vava", "veve" és az egyáltalán nem megszokott "kvak"). Köhögést imitál és huncut szemmel várja a dicséretet-dorgálást érte. Ha megtapsoljuk, gurgulázva nevet. Kedvenc játéka: etetőszékből való bármi kidobálása és a bármi esésének vizslató pillantással való nyomon-követése, valamint a fiókok ki-be húzogatása és annak tartalmának alapos átvizsgálása. 
80-as rucikban feszíti kistestét és 8950 gramm.

10 megjegyzés:

Kendemami írta...

Ekkora út után meg sem kottyan nektek 2 hét múlva egy Balaton távolság ;)

cucka írta...

úúúú, két hét múlva újabb lagzink lesz :/

Lili írta...

Cucka, legközelebb ha ilen közel lesztek 40km cirka kötelező Garami-csajok látogatást kérek, überelem, bevállalom a mesterhármasod, Te meg csak ropjad :)

cucka írta...

Lili, aranyos vagy, de -mint mindig- most is nagyroham volt, igyekeztünk még Forma1 előtt hazaérni, hogy apjuk be tudjon érni a délutáni rendelésére. :/
(de egyszer már csak összehozzuk, na :) )

anyus írta...

Eszméletlen ügyesek vagytok!
És Mici korában a bugyivillantás azért még nem pornográf bűncselekmény :)

Lilla írta...

És mikor láthatunk képeket a buliszerkós kispálinkásiakról? :) Annyira érdekel. :)

gneke írta...

Jaj, de jó lehetett!
Egyébként meg tényleg jól nevelitek a gyerekeket, az hogy talpraesettek a mai világban nagyon is jól jön!
Mi tavaly voltunk lagziban, oda Áront nem vittük, mert annyira hiányzott már egy jó kis áttáncolós éjszaka, a nagyokat bevállaltuk, és nagyon jól tettük! Nagy élmény volt nekik
(előtte utoljára akkor voltunk lagziban, alig egy hónap különbséggel, mikor Adrika egy éves volt, Andorral utolsó harmados kismama voltam).
Ja, mi is az ország másik felébe "szoktunk" lagziba járni...

Hencsi írta...

Beállnék Lilihez,szívesen ellettünk volna a kölkökkel :)
No meg, látni is jó lett volna titeket :)

Bea írta...

Annyira szép a kis 10 hónapos CsiniZsigi!!!!!
Örülök, hogy jól éreztétek magatokat!
A gyerekeitek pedig tényleg fantasztikusak:)

cucka írta...

Valahogy én azt gondolom, hogy a talpraesettség nem nevelés kérdése, sokkal inkább adottság vagy a szülők mintája alapján alakul ki a gyerekekben. Nálunk mindenki beszél-duruzsol, talán Csigi az első aki kicsit visszafogottabban egyelőre csak megfigyeli az eseményeket. :)

Hencsi, tényleg összehozunk most már valamit. :)

Anyus, nem is a pornográfia miatt... hanem mert éppen akkor többtucat videokamerával felszerelt rokon és barát könnybelábadó szemekkel videózta az ifjú pár nyitótáncát és az édibédi kölkeinket, amikor egyszer csak mici hátraarccal és elölről fellibenő ruhával, valamint rocksztárokat meghazudtoló sátáni vigyorral körbevillantott.

Szőli, nekünk nem nagyon ment a fotózás, de szerencsére volt aki fotózott. (én is várom :) )

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator