2012. augusztus 24., péntek

8. nap - Egy kép rólad és a legjobb barátodról

Ismét nehéz helyzetben vagyok. Mégis inkább szerencsésnek mondhatom magam. Jó és szerethető emberek vesznek körül, burkolnak be a szeretetükkel, fonják körém szeretetükből-bölcsességükből-melegségükből a fent- és megtartó hálójukat.  Sok barátom van, és ha sikerül is néha belevesznem a szürke hétköznapi rutinba, egy-egy olyan alkalom, mint a hétvégi lakadáré vagy akár a szülinapi bulim, megerősít abban, hogy jajjdesokan vannak-vagytok. 

Azt hiszem, nincs legjobb barátom. Nyitott ember vagyok, mindenkit melegséggel és (birtoklóan?) mohó szeretettel fogadok. Már nem szoktam csalódni, mert sokkal másképp gondolkodom a barátságról, mint tettem ezt akár még pár évvel ezelőttig is. Meggyőződésem, hogy a csalódás az általában önmagunk érzékeinek becsapása, a másik fél olyan tulajdonságokkal való felruházása, amik talán nincsenek is jelen benne, csak mi vágyunk rá nagyon...

Mindig is azt vallottam a barátságok még kora gyermekkorban köttetnek, hiszen akkor még sokkal elfogadóbbak vagyunk, letisztultabbak és minden reakció-érzés természetes. Aztán felnövünk, tanuljuk a szerepeinket, alakul a jellemünk és magunk köré építünk egy mázt, amin vagy át- és beengedünk idegent vagy sem. Nehezebben köttetnek a felnőtt-barátságok, sokkal több a konvenció, az elvárás. 

Persze, az élet, a jó öreg tanítómester tenyerébe öblösen nevetve, rendszeresen rámcáfol. Gyerekbarátságomból egy darab igazi-mély maradt, aki több is talán már, mint egyszerű barát, olykor anyós, máskor meny, de volt már anya is. S bár életünk többezer kilométerre sodródott egymástól, a kapocs maradt- a fonat erős. Örök. (zárójelben azért a valóságosság kedvéért illik megemlítenem, hogy hála az Fb-nek, az újrafelfedezett gyerekkori barátaimmal, majdnem éppen onnan folytatjuk, mint 15-20 évvel ezelőtt...)
Az elmúlt évben pedig megtapasztalhattam a felnőttbarátságok ríli mélységét, tanultam elfogadást, toleranciát és még abban a mindentelsöprő érzésben is lehetett részem, hogy a különböző szférákból érkező barátaim is képesek szeretni egymást. (mondom én, hogy jó emberek vesznek körül!)

Hát akkor a teljesség mindennemű igénye nélkül következzen egy montázs azokkal a barátaimmal, akikkel van közös képem (keresés közben döbbentem rá, hogy egy valag régi kép eltűnt a gépről. mire jó is ez a játék. hm.)

7 megjegyzés:

CraftRoom írta...

:)) :*

Kinga85 írta...

Az utolsó kép friss, ugye? Láttam fb-n is :) Nagyon szép vagy, és milyen hosszú a hajad :)

sellőlány írta...

Draga Cucc, bemutatnad a baratosnoidet? Mert azert nevvel lenne az igazi... :-)

cucka írta...

Kinga, igen, múlt hét végén készült. Megnőtt nagyon a hajam, és magamat ismerve ilyenkor szoktam adhoc módon megszabadulni tőle. :) (már nézegetem a rövideket, de még kitartok! :) )

Sellőlány: hát akkor az óramutató járásával megegyező irányba haladva: Micka, ( http://micka.freeblog.hu/ ), ő az én "őskövületem", alatta Szőleányka,( http://olyanvagyokminta.blogspot.hu/ ), őt követik a Nikik, az első egy ugyan nem túl régi, de annál mélyebb IRL kapcsolat (aminek ugyan volt egy kis internetes hátszele ;) ) és a második Niki régi is meg teljesen való világos. :) (mici keresztmámija).

És annyira sajnálom, hogy a Borsólányos szilveszteres sok évvel ezelőtti pálinkalehúzos-összebújós fényképem eltűnt. :( igyekszem valahogy pótolni. hátha.

CraftRoom írta...

Esküszöm ha nem ismerném magam, lehet hogy nem tudtam volna hogy ki vagyok. :DD Meg a többieket se biztos, de jóóóóvanna, nekem szőkenőként jár az agyam, mer' a név kötelez. ;)

sellőlány írta...

De joooo, Mickat tipusra tokre nem igy kepzeltem... olyanok vagyok, mint a tesok! Tudod, hogy en rovid(ebb) haj parti vagyok,.nem mintha nem allna jol a hosszu, csak nekem Cucka valahogy egy igazi belevalo noszemely... volt valami oskori keped nyakig ero hajjal... az nagyon tetszett. De a teljesen rovid is szuper, friss es amolyan (annielennoxos) cuckas lenne. ;-)

cucka írta...

Szőli, csak néztél mi, hogy ki az a jó bige mellettem, mi? :P

Sellőlány, jól látod, kicsit tényleg olyanok is vagyunk, mint a tesók.
igen, én is a dögös nyakig érővel szemezek. :) sőőőt, apjuknak is az (volt) a kedvence. :)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator