2012. szeptember 6., csütörtök

csont nélkül

Nem tudom, akad-e még egy olyan lökött anyuka, aki izzadó tenyérrel és gombostűfejnyi gyomorral a déli csúcsban, ebédosztáskor sorra hívja az összes telefonszámát tudó óvónénit, hogy megérdeklődje szépleánya kedve mennyire töretlen?! 
Majd miután megnyugtatják, hogy kislibája számára az óvodai mindennapokban jóidösanyja abszolút pótolható és napos köténykében, ereje teljében pompázik büszkén, megígéri, hogy halálbiztosan háromnegyed 3-ra odamegy toporogni, persze csúszik, majdnem fél négyre esik be, és akkor kiderül, az ő tündérkirálylánya még mindig héderel, és felébresztik és már várja a jól ismert mélytorokhangot, ehelyett egy kézenfogva vezetett szeretetgombóc érkezik, uzsonnáját majszolgatva, arcán a párnalenyomat összetéveszthetetlen mintájával. És ölel és bújik és vidám.

Soha rosszabb napokat.

7 megjegyzés:

myway08 írta...

mázlista, az én gyerekeim óvodaellenes trösztbe tömörültek már 14 éve... és ha mégis beadom őket a kóterba, vérbosszút vesznek rajtam az itthontöltött idő alatt.

Dominika írta...

De jó! :-)
Nekem mindkét naggyal meggyűlt a bajom a legelején, a beszokásokkor, úgyhogy nagyon nagyon szerencsés vagy, hogy Mici ilyen stramm és életre való kislány! És bár az enyémek műsort csináltak minden reggel, délutánra persze nagy vígan feloldódtak.
(ha van kedved tanulni mások "hibáiból": http://csippcsuppblog.blogspot.hu/2012/03/anya-strapalja-magathiaba.html)

cucka írta...

én sosem gondoltam volna, hogy ennyire simán és zökkenőmentesen fogja mindkettő venni az akadályt, főleg az én tapasztalatomból kiindulva, aki gyűlölte az összes kóterizálást, lészen az akár óvoda, akár iskola.
azt hiszem, hogy túl azon, hogy szeretem azt hinni, hogy biztosan kötődünk a gyermekeim és én, vastagon benne van a kisfalunk óvónőinek rutinja, hozzáértése, rugalmassága és végtelen gyerek-szeretete is. nélkülük nem menne ennyire könnyen, ebben biztos vagyok.

csifo írta...

Mi is így állunk Zétivel, de én azt mondom nyugtával a napot!Ez túl szép , hogy igaz legyen :))))))

Dius írta...

Akad még, jelentkezem... konkrétan a harmadik olyan napon, amikor még mindig boldogan elköszönt és ott maradt, majdnem visszarángattam, hogy most aztán jól megmondom neki, hogy igenis bőgnie kéne utánam, mert ez a minimum, ami járna nekem. :D
És ó, igen, egy hétig minden délben telefonáltam, hogy de biztos, hogy maradni akar? És tényleg evett?

-Anita- írta...

Nagyon örülök Nektek! Nem semmi ez a Mici lány. :) Jövőre hasonló jókat kívánok magamnak is... :D

mbal írta...

:-)) én Emmáról gondoltam anno, hogy nem lesz gond és el se köszön majd. Mayánál nem gondoltam volna, hogy simán megy majd minden :))

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator