Nem tudom, mi a szösz ütött belém (tán csak nem kipihenődtem?!), de az elmúlt napokban csak és kizárólag csodálom őket. A Nagyot az eszéért, a pikírt humoráért, a Leányzót a belevaló vagányságáért, a Picit pedig a mindennapi óriásléptű fejlődéseiért. Ismerkedünk. Jó most. (azt még nem is írtam, hogy kis túlzással megindult: babakocsi mentén fölállt és pár méteren tologatta maga előtt. Mégiscsak utolsóból lesz az első!)
5 megjegyzés:
Csodálj, örülj :)))
Van mit, van minek!
És milyen jól teszed a csodálást. :)
Ez a Zsigi olyan sármos:) imádom!
Bigi olyan a felső képen, mintha egy óriás lenne Liliputban :-)
Chipi, nagyon beletaláltál, Fb-n azt a címet adtam a fotónak, hogy "Bigi Liliputban" :)
Megjegyzés küldése