2012. november 5., hétfő

gondosanyu

A pótcselekvések nagyasszonya hétvégén plüss állatmosást tartott. Nem is lett volna semmi baj, ha egy évekkel ezelőtt ovis tombolán nyert husky típusú pihe-puha plüsskutyát nem főztem volna ki nem mostam volna ki meggondolatlanul 60 fokon.

Már este láttam, hogy lesznek itt bajok, amikor kivéve a gépből kicsit mintha kisebb is lett volna, meg mintha a szőre is rövidebb lett volna. Hunor is kellően bizalmatlanul nézte, szagolgatta majd visszaadta, hogy szárítsam meg, mert valahogy nem az igazi. 

Reggel hevesen keféltem a kutya szőrét, nem kis derültséget okozva apjuknak és gömbölyded lányának, így próbálva menteni a menthetetlent. Hunor krokodilkönnyei sem segítették elő, hogy akárcsak pillanatokig is jobban érezzem magam. Ő siratta a kutya hosszú és selymesen puha szőrét (amibe teljesen bele tudtam dugni az ujjaimat, beeeeeleeeeeesüllyeeeedt), én meg próbáltam megnyugtatni, hogy a frissen született kiskutyáknak pont ilyen rövid és selymesen puha szőrük van. Amire azonnal érkezett az övön aluli válasz, az lehet, de ennek a kutyának sosem fog már megnőni, brühühü! Vesztettem.

Körtelefonok -míg kiderítettem, honnan származhat a drága eb, persze még véletlenül sem hazai eresztés, ánglus földről érkezett-, aztán következett gugli, aki a barátom és még reggelikávé előtt sikerült egy majdnemolyant horror összegért levadászni. (amúgy aukciós oldalakon is láttam használtakat, pontolyan rövidszőrű-frissenmosottakat, mint ami itt fekszik most velem szembe és hidegkék szemeivel bárgyún néz, merthogy Hunor szerint már az enyém és mostantól rám vigyáz). 

Tanulság: soha a büdös életbe nem mosok ki pótcselekvésként plüssállatokat. Főleg nem kedvenceket. Inkább beköltözöm a konyhába és lefőzök 6 különböző menüt.  

10 megjegyzés:

Leonine írta...

Az öcsém a születésekor kapott egy plüss kutyát nagymamánktól. A kezdetektől fogva vele aludt, és vitte mindenhová, így a kutyit néha ki kellett mosni. Általában akkor oldotta meg anya, amikor a tesóim oviban voltak, de egyszer elfelejtette levenni a szárítóról, és szegény öcsém teljesen sokkot kapott, ahogy a fülénél fogva felcsíptetett kutyust meglátta a szárítón lógni. :)

20 év elteltével szőre már nem nagyon van, és a vatta-teste is összetöppedt szegénynek, de még mindig őrzi a tesóm. Pasiból van, sosem ragaszkodott így semmihez, de ez az egy, az szent dolog. :)

Chipmunk-19 írta...

Kismama létedre, 3 gyermek anyukájakènt, sok kecske gazdájaként honnan van időd pótcselekvésre? ;-)

Timi írta...

Szia!
Elnézést, hogy ismeretlenül írok, egy ideje olvasgatlak-utólagos engedélyeddel :)
Ha az ugatós husky plüssről van szó akkor megkérhetlek, hogy linkeld be nekem hol lehet beszerezni. Nálunk egy unokatesónak van ilyenje és a lányaimnak is kedvence. De mivel tesómék is kapták nem tudják honnan van. Köszönöm előre is!
És gratulálok a negyedik lurkóhoz!
üdv: Timi, egy zugolvasód.

cucka írta...

Szia Timi! örülök, hogy itt vagy, nem, nem az ugatós huskyról van szó (mennyire tájékozott vagyok már, reggelig azt sem tudtam, hogy létezik olyan! :D ), ez egy sima puha alvósállat. Ehhez hasonlít a legjobban, csak a mienk szürke színű volt, de olyat már nem gyártanak sajnos. :(
http://www.babyaruhaz.hu/Pluss-kutya-Husky-45cm-_7241.html

Leo, ezek után már semmin sem csodálkozom! :)))

Chipi, a pótcselekvések nagyon jók arra, hogy ne hagyjam magam gondolkodni. A kecskék most hasat növesztenek, a gyerekeknek meg -kivételesen- itthon volt az apjuk. Hát így. :)

Timi írta...

Akkor megpróbáljuk valahogy anélkül leélni az életünket :) Azért köszi.

Chipmunk-19 írta...

ok, megijedtem, hogy valamit rosszul csinálok :-)

motymoty írta...

Ráadásul 60 fokon? :D

A plüssállatokat lefagyasztani kell, az atkák elpusztulnak, a szép (emlék ebéd)foltok rajtamaradnak, szőröstül. :)

Bea írta...

Most mondhatnám azt, hogy én éppen ezért nem mosok plüssállatot, de nem... egyszerű lustaság az oka nálam. Milán alvónyulát ugyan meg szoktam néha kézzel-körömkefével sikálni, kevés sikerrel, de akkor is dráma van, meg hangos "Jajistenem!'" kiáltások:)
de azért mekkora mákod van Hunorral, hogy egy másik ugyanolyannal is megelégszik. Milán rá sem néz a másik tökugyanolyan nyúlra, pedig mennyit vadásztam én is arra:)

sellőlány írta...

Hát Cucka, ez egy igen kegyetlen tett volt ám! :-) De tényleg!!!

Kri írta...

Kedves Cucka! Átérzem Hunor nagy bánatát, de annyit kacagtam ezen a poszton, amennyit már régóta nem. Most szégyellem magam:)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator