2012. december 7., péntek

önző én

Családanyához méltónak egyáltalán nem nevezhető érzetek kerítettek az utóbbi napokban a hatalmukba. 

Visszaröptettük magunkat a gy.sz.e.* időkig, és meg sem álltunk egy koncertig, annak is az első második soráig. Ott aztán bölcselkedhettünk kedvünkre azon, hogy a magyar ember fura ember, kibrusztol magának egy jóhelyet, hogy aztán mozdulatlanul bebetonozva végigálljon két órát és kisképrenyőn nézze, mert rögzíti a koncertet. Persze, közben cöcög, ha netalántán nekidőlnél vagy korrektül tájékoztat arról, hogy te itten elé/mellé nem fogsz állni, mert ő felvételt készít. (értem én, hogy a koncert dvd pénzbe kerül, nagyjából egy jegy ára fedezi amúgy, az élmény meg jobb esetben otthoni hd minőségben sörrel a fotelból... szóval mégsem értem, na) 


Szórakozóhelyeken továbbra is képtelenség normális** italokat fogyasztani. Erősen kétlem, hogy sznob lennék (vagy csak mán öreg az efféle kalandokhoz?), de a szőlőnek a kannában leledző fröccsborhoz éppen annyi köze volt, mint betűtésztás levest szürcsölgető csimpánznak az ábécéhez. Hajnal kettőkor még a döntésképtelenség határán tanácstalankodtam, hogy elég volt-e a hazafelé úton orvul betámadó migrénemre az az egy szem algopyrin, vagy mégis inkább könnyítenem kellene magamon?! 

Hajnal hétkor sem volt feltétlenül őszinte a mosolyom, amikor mellémvágódva a nagyok, fejemben ágyúdörgésként hangzó sikkantgatások és fülettépő nejlonzörgés kíséretében bontogatták mikuláscsomagjaikat. 

Hogy a szinte groteszkként ható gumicsizmás kecskézésemről már említést se tegyek. (alig 12 órával a trágyázás előtt még szépruhába tinilányként sikoltoztam miszter Schrody akár egyetlen pillantásáért is... )   S a kuszaságok kapcsán megérkezett egy csiklandozóan kellemes, ám mégis toroksavanyító érzés, mely a mézeskalácsok apró kezek általi esti gyártására konkrét lelkiismeret-furdalásba csapott át.
De már feldolgozódott, az érzések a helyükre kerültek, a karszalag meg a jegyek mellett várja az öröklétet. (de hogyan is lett 3 darab belépőjegyem?)


*gyerek(ek) születése előtti

** a bornak kikiáltott kannás ital ihatatlan lőre, a csapolt sör olcsó és szar (nem beszélve a mellékhatásaként fellépő gyakori pisilésnek, ami első sorból viszonylag  nehezen abszolválható), a rövid italokat nem feltétlenül alapozásra találták ki, bár kifejezetten hasznosnak bizonyulhatnak bizonyos esetekben, maradnak a long drinkek, amit jelen esetben valahogy nem kívántunk, de utólag belátom óriási hiba volt. 

11 megjegyzés:

Timocska írta...

Cuckám! Örömmel olvastam soraid, kicsit nosztalgiázhattam a nyári Ákos koncertre visszaemlékezvén, hasonlóan tinilányként sikoltozva és 3 órán át bebetonozva állva... :-)

tzs írta...

nálam a gy.sze.e az Kr.e :) (vagy csak simán before Kristóf :) )

Bea írta...

Cuckám, azt hittem ennyi év élet/bulitapasztalattal a hátad mögött már tudod, hogy csakis palackozott cuccot vegyél, és azt is csak akkor, ha ott nyitják ki a szemed előtt. Azért remélem az apróbb kellemetlenések nem árnyékolták be az est szépségét:)
Nejloncsörgés:S Brrrrrr én nem csak hajnalban utálom:)

cucka írta...

Timocs, félreértés ne essék, nem a bebetonozódással van nekem bajom (hiszen én is azt tettem, önként dalolva), hanem a merevségről. Hogy képesek órákon át rögzíteni a koncertet, ahelyett, hogy élveznék. Inkább sikongassanak, táncoljanak, éljenek! Gyűjtsenek élménypillanatokat. És ne egy újabb elfuserált jútjúb videót. ;)

Tzs, hehehe. :))))))

tzs írta...

Cucka, hát a szülők többsége nem ezt csinálja?! Ahelyett, hogy nézné a gyerek fellépését, éneklését vagy csakhogy élmények érik, megszállottan rögzít 10X4cm-ben, és pózoltat és műmosolyt erőltet, ahelyett, hogy csak élvezné és örülne (aztán persze néha veri a fejét a falba, hogy nem volt nála fényképező, amikor a gyermeke a Kalákával énekelt a színpadon, de legalább önző dögségem kielégítve, hogy ez az élmény már csak az enyém, más nem láthatja :)))

cucka írta...

tzs, de amúgy de. sajnos, tényleg igazad van. :(
mondjuk egy kalákás színpadi só az azért más :D (azért ér egy fej a falba :D )

tzs írta...

És a durva az, hogy volt még fent 2 másik gyerek is, azoknak a szülőit megkérdeztem, hogy hátha, de azoknál se volt fényképező (azért a művháznál futok még egy kört, hátha az ő fotósuk csinált)

Kyra írta...

Ez egy ilyen koncertes időszak, én egész évben egyetlen darabon voltam, aztán a múlt héten mindent pótoltam 3 örökbecsű kedvencemmel. Kell az is, feltölt, ellazít, hogy aztán a gyerekeink Vekerdy szavaival élve egy "rághatóbb" anyát kapjanak vissza, ha kicsit buliutáni-fáradtat is :)

CraftRoom írta...

AZ ÉN JEGYEM VAN NÁLAD! Kérem vissza. :) Tényleg! Ezeket én is el szoktam tenni. (A karszalagot a tévé tetején találtam meg.... Nem tudom.... :D :D (

CraftRoom írta...

Egyébként meg nagyon megértem az éjszakai/hajnali helyzetedet, én is sokáig gondolkodtam, hogy mit kellene tenni, menjen vagy maradjon, de aztán maradt. Másnap igen labilis volt a gyomrom....

A másik témáról (közönség-fotó-videó) már íródik egy bejegyzés nálam is.

cucka írta...

Szőli, a jegyet eltettem, legközelebb megkapod. :)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator