2013. május 2., csütörtök

közkívánatra

Mici, családunk udvari bolondja, újabban bearanyozza mindennapjainkat. Olykor rendkívüli éleslátása varázsol el, máskor szőkenős értetlensége csal mosolyt arcomra. Egy dolog azonban bizonyos: ő az a lujzibujzi (saját magát becézgeti emígyen!), aki senki számára sem marad közömbös.

Történt a minap, hogy Minkus erős érdeklődést kezdett mutatni Bigi fogantatását illetőleg. Általában az igazat és csakis az igazat szoktam mondani nekik, ám most annyira furin alakultak a kérdései, hogy a beszélgetésünk végére egy későbbi időpontra való elnapolást indítványoztam.

- Anya, a Dzsigát (még mindig dzsé a zsé) miért nyelted le? azt akartad hogy a hasadba kerüljön? 
- Ööööö, nem, nem nyeltem le a Zsigát, Zsiga először a szívemben, aztán a pocakomban kelt életre, és amikor már nagyon szűkös volt neki a lakosztálya kibújt a mivilágunkba.
- És ki tette bele a hasadba?
- Amikor Apával úgy gondoltuk, hogy szeretnénk egy újabb kisbabát, akkor erre rábólintott a Jóisten is és leküldte Bigit. (tudom, elég béna magyarázat, de csípőből sose mennek a roppant jóféle válaszok)
- Ki? Jézus? (hittanórára jár és verhetetlenül kántálja az egyházi énekeket, sajátos micinyelven természetesen)
- Nem, kicsim, nem Jézus, hanem az ő apukája. 
- A Mikulás? ...és mindeközben kikerekedett értetlen bociszemekkel meredt rám.

Persze megnyugtattam, hogy a Mikulás nem Jézus édesapja, amit ő hangos és csilingelő nevetéssel vett tudomásul és már röpült is ezerfelé. Világot felfedezni, tapintani, érezni, megélni. 

(meg kell jegyeznem, hogy ez a poszt nem jöhetett volna létre enélkül a pár rám vonatkozó sor nélkül, ami rendkívüli módon be- és megtalált és erőt adott. és különben is királylány, ennél ezerszer nagyobb gödörből is kievickéltél már valahogy. és nem, képmutatva nekem sose ment, csak őszintén és tisztán, és hiszem-tudom, hogy eztántól is menni fog. s ha eljön az ideje, talán ide is le merem majd tenni, erre a virtuális asztalra is a batyumat, okulásként vagy csak emlékezésként.)

8 megjegyzés:

Lili írta...

Jaj má' most teljesen zavarba jöttem :)

-Anita- írta...

De örülök, hogy írtál. :) Kende meg folyton arról érdeklődik, hogy hol volt Ő míg nem volt a pocakomban. Mivel Ő teljesen realista kis emberke, nem tudok olyan magyarázatot adni, ami megfelelne Neki, ezért folyton vissza tér ez a kérdés. :) Jó hallani Rólatok.

julcsi írta...

Jaj de jó hogy írtál!!!!♥ NE hagyd abba a blogírást,hiányoznál nagyon!!!!♥

Névtelen írta...

sellő: Most örülök... nagyon! :-)

Névtelen írta...

De jó,hogy visszajöttél közénk!

Timi írta...

Nekem is nagyon hiányzol!

Judit Csiki írta...

Ha van egy kis időd, légyszi, nézz be a Zöldsalátára, elrejtettem ott neked egy kis meglepit. Ölellek, és én is várlak vissza az újabbnál újabb tanyalájf-sztorikkal.

cucka írta...

édesek vagytok, köszönöm a gondoskodásotokat!

igyekszem! :)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator