2013. december 4., szerda

zanza a legidősebbről. hosszú, sokszálonfutó és olykor talán érthetetlen is lesz.

Az úgy volt, hogy bizonyos történések-sorozata egy olyasfajta kényszerpályára szorított minket, ahol meg kellett hoznunk egy nehéz döntést: a gyerekeket el kellett vinnünk a miovinkból. (mondtam már elégszer, hogy mennyire utálom a politikát?!)

Sokat tipródtam, miként jöhetnénk ki ebből a patthelyzetből a lehető legjobban. A régiovi általunk szeretett és megbecsült gárdája, azaz a gyerekeink családtagként szeretett óvónénijei is időben elhagyták a süllyedő hajót. Zsibbadt tehetetlenséggel nézhettük végig egy bosszútól elvakult ösztönlény maga körüli pusztítását...
Szerencsénk volt és ezért örökké hálás lehetek az univerzumnak, hogy szinte azonnal jött a megoldás, szomszédváros újovijába akadt még betöltetlen hely. Már csak a delikvensekkel kellett mindezt közölni -valahogy.

Hunor reakciójától eszméletlenül féltem, de azzal nyugtattam magam, ha én meg tudom lelkileg kellően erősíteni magam, hogy jó döntést hoztam, s ha ezt ő is érzi rajtam, talán könnyebben veszi majd az akadályokat. Valahogy így is történt. Megbeszéltük elmegyünk nyáron megnézni az újovit, kiválaszthatják az új-jeleket, semmi sincs még eldöntve (jajjdehogynem), ha tetszik, s jól érzik ott magukat, ősztől már kezdhetnek is ott. Félve mondom, de mindent kipipálhattunk szépen sorban, aztán elkezdődött a mindennapos robot.
Mici kisasszony is egész könnyen belerázódott, s már csak néha villan be az az emlékkép, amint lefelé görbül a szájacskája, amikor megtudja, hogy itt nincsenek  vegyes csoportok, s már csak ritkán visszhangzik bennem, hogy "de ugye anya, megbeszéljük, hogy együtt lehessek Hunorral, ugye?!" megfogalmazhatatlanul ramatyul éreztem magam, talán életemben először, amikor nem tudtam úgy és azt adni, ahogy nekik megfelelne, hogy a házon-kívüli védőburok továbbra is óvja őket...
Tudom, hogy ha igazán objektíven nézem a világunkat és alapul veszem, hogy az iskola már egy lóversenypálya, akkor igenis jó döntést hoztunk. Nincs ugyan iskola-előkészítő (hálistennek), de a nagycsoportosoknak nagyon is kemény beosztásuk van, minden nap történik valami, minden napra van valami program, bevivendő dolog, szülői házifeladat, kapkodom is szétszórt fejem, mikor melyik nap tornáznak-logopédiáznak-néptáncolnak-kirándulnak-gyümölcsnapoznak, decemberre már odáig jutottam, naptárba jegyzetelek (minden nap a fali-kiírást!), különben menthetetlenül elvesznék, s hol van ez még az iskolától?!

Jó ideje tudtuk már azt is, Hunor logopédiára szorul, saját magam szórakoztatásaként állapítottam meg (késleltetett beszédfejlődése volt, nem lep meg), hogy bizonyos betűket nem ejt ki tisztán (az autó pl még mindig antó), hogy elmosódott az artikulációja (hadar és lemaradoznak pl a szóvégek). Nos, ez ebben az évben megállapítást nyert és most már papírunk is van erről az egészről, valamint érthetőbb lett számomra sok más furcsasága is. Hogy képtelen hosszú ideig egy irányba koncentrálni, hogy szétszórt a figyelme, hogy lemegy akár kutyába is a szeretetért és a figyelemért, hogy a világon a legfontosabb számára az állandóság és a biztonság, hogy még mindig össze-vissza keveri a jobb és bal oldalt, az előre és hátrát, míg a 3 és fél éves húga már rég kívülről fújja a hét napjait sorrendben, Huncosnak továbbra sem megy, akárcsak egy történet időrendi sorrendbe történő visszaadása sem... aprócska dolgok, pici jelecskék, nekem csak annyit jelentettek, hogy Hunor más, mint az átlag gyerek, őt finomabban kell érinteni, nehezebben fogadja be a világot... és sokszor nekem sem megy a türelem, nem tudom megfogni őt, nem kommunikál velem, nem tudom, mikor teszek jót vele, hogyan kezeljem, hogy érintsem meg a lelkét... nos, most már neve is van ennek a jelenségnek, úgy hívják, hogy fennálló dislexia veszélyeztetettség. Kicsit újabb játék ez a sorstól, mert felnőttként tudtam meg, hogy nekem is ez volt, és még emlékszem ahogy estéken-éjszakákon át anyám rendületlen türelemmel próbál jobbról balra tanítani írni-olvasni (mert csak balról jobbra ment, és ez most nagyon vicces, mert ismét nem tudom, hogy merrefelől is olvasunk merrefelé...), különbséget találni a bé és dé betű között, melyeket olykor még ma is összekeverek...
S szintén hálás vagyok, mert most, hogy ez kiderült, részt vehet egy dislexia prevenciós terápián heti kétszer, esetenként háromszor is, tudom, hogy annak ellenére, hogy nem egy labda fájter -sőt!, mégis fontos, hogy labdázzon, akárcsak az, hogy hátrafelé járjon. Két hónap alatt is szemmel látható és füllel hallható a fejlődése. Az oviba-kerülésekor egy 5 éves kori tesztet töltöttek ki Hunorral, mely tulajdonképpen azt volt hivatott felmérni, mennyire érett a gyermek az iskolára. Szeptemberben ez a teszt 52 százalékosra sikerült, most a novemberi ismétléskor 81 százalékos lett.

Iskolára érett, óvodába tökéletesen beilleszkedett. Csak az a fránya nüansznyi rossz érzés is elmúlna belőlem, hogy talán mégsem. Hogy minden csak látszólagos....

7 megjegyzés:

Bea írta...

Jövő szeptemberig még nagyon sok idő van, és látod, két hónap alatt mennyire látványos, érezhető és mérhető fejlődésen ment át. Ne aggódj, minden rendben lesz! Ezeket a felméréseket nyilván azért csak nagycsoportban csinálják, mert elég az egy tanév arra, hogy felzárkózzanak a gyerekek. Bízz Hunorban, ügyes fiú!
Máté is jár logopédiára heti kétszer.

cucka írta...

köszi Bea, igazából én is bízom egy jó kimenetelben. az iskola, ahová ezek után menni fog, mert nyilván most már nem bolygatnánk, maradjon a kisvárosban, szóval az egy erős iskola, talán annyi szerencsénk van, hogy a jövő évi tanítónéni tyúkanyó típus és tudom, hogy Hunornak szüksége van arra, hogy az ő kis lelkével is foglalkozzanak. az oviváltás nagy előnye, hogy Huncos régi óvónénije azóta egyfajta pótnagyink lett, szinte mindennapos vendég a háznál, így folyamatosan erősítve van a lelki oldala is. ;)
Nem is tudtam, hogy Máté is jár logopédiára (biztos a passzív időszakomban elkerülte a figyelmemet, bocsánat érte :/ ).

Bea írta...

Lehet, hogy nem írtam még róla, mert annyira egyértelmű volt számomra, hogy fog járni, hogy nem is tűnt hírértékűnek.

cucka írta...

mondjuk, nekem is teljesen egyértelmű volt, hogy Hunor logopédiára szorul, és nem csak a fentebb-említettek miatt.

csifo írta...

Mintha. Zsomborról írtál volna,mindig tudtam, hogy az oxigén hiány valamikor elő fog jönni,Elment iskolába és minden rendben volt csak harmadik második félévében jött elő az összes díszes probléma. Teljesen el voltunk keseredve és elkellett vinni szakemberhez hogy felmérjék mennyire nagy a baj.A felmérése után teljesen Megnyugodtam,mert igaz hogy mind a három diszes probléma mellett még figyelemzavaros is,de az iq szintje 8 évesen 27 évesnek felelt meg.
Nagyon nehéz vele a suli a figyelem zavar miatt,de még mindig 4 tanuló és most hatodikos.
Szóval ne keseredj el ha diszes lesz akkor azt jelenti hogy nem olyan mint a többi és nem 12 egy tucat.
Nem könnyű,de nem is nehéz ha rájössz mi érdekli.

Tike írta...

Cucka gyógypedagógusként írom most amit írok! Nagyon jó, hogy még iskolakezdés előtt fény derült ezekre a dolgokra és még időben megkezdődhetett a terápia. Nagyon fontosnak tartom, hogy a jövendő tanító néni milyen információkkal, módszerekkel rendelkezik a diszes dolgokról. Addig is sok-sok játékos gyakorlattal fejleszthetitek, megelőzhetitek a problémák kialakulásának nagy részét, de gondolom ehhez kaptatok tanácsokat az oviban :) És igen , a valódi diszesek nagy többségére jellemző az átlag feletti iq :)

Tuti írta...

Mi most megyünk egy alapítványhoz a késleltett beszédfejlődése miatt.. mindjárt 4 éves és még nagyon messze vagyunk a beszédtől a helyestől meg ki tudja.. itthon elvégezhető gyakorlatokat fognak összeállítani nekünk, kíváncsi leszek az eredményre. Hunor is sokat fejlődött, én is ezt veszem észre Lalun, mikor labdázunk vagy más gyakorlatot végzünk.

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator