megvan az a pillanat, amikor -azt hiszed!- minden szálon megfelelően futnak a programok*, a heti kaotika után jön egy laza hétvégi levezető**, de sima-liba, látod a fényt az alagút végén, volt már ilyen, kisujjból kirázod, majd egy formanyomtatvány kitöltésekor kártyavárként omlik össze az egész építmény?! na, ez a pillanat nekem csütörtök este alig pár perccel 22 óra előtt jött el***. a hisztirohamom és a kurvaanyázásom nem segítette elő a békés álmaimat, ennyit azért elárulhatok.(aztán meg csodálkozom, hogy a másnapi futáson null km-nél elszáll a pulzusom)
* Hunor a húsvéti ünnepeket cserkészportyán, Minka egy prágai kézilabda kupán, Zsiga egy bécsi kosárlabdakupán tölti, hét elejei indulással. ez eddig tökokésan lekövethető, sosevoltmégilyen, de a két kicsivel valami nagyon rendhagyó módon ríli pihenést tervezünk, nulla energiabefektetéssel. (nem áll távol tőlem a "bárhova, ahol enni adnak és futhatok" elutazás gondolata sem)
** Minka hétvégén lelkigyakorlaton egy zsákfaluban, szombat reggel 8 órára viszem a középső keblembőlszakajtottat fodrászhoz, hogy aztán 9 órakor már a csapatbuszon ülhessen és robogjanak edzőmeccsre egy másik városba, délelőtt fogadom kisbubu baratnőjét, akiket majd ebéd után szülinapi buliba szállítok, majd onnan pár órával később haza hozzánk. (férj nem opció, férj dolgozik) vasárnap reggel futóverseny, ahova valamilyen felállásban gyerekek is jönnek, mi is futunk, Minka vasárnap délután érkezik... de mondom: ez tökoké, tök alap hétvége
*** ekkor derült ki ugyanis, hogy Zsiga oly alapossággal csekkolta le a személyi igazolványának érvényességi idejét (cirka 5x kértem, hogy tegye meg, állítása szerint meg is tette, és akkor még érvényes volt -wtf?! fél éve lejárt!), szóval igen, a kiskorú külföldre utazása engedélyének kitöltése közben omlott kicsit össze a világ, hogy aztán a széles spektrumú érzelemviharok után megoldó üzemmódba kapcsolhassunk.
(súgok: nem, nem kell azonnal a 13. kerületi visegrádi utcai központi okmányirodát lerohanni 24 órán belül elkészülendő útlevél miatt, főleg nem egy jóvágású jordan kosárcipő áráért -bár mi pontosan ezt tettük, hiszen a helyi okmányirodába ezt tanácsolták. azt viszont az übercuki ügyintézőlány kérdezte, hova is lesz pontosan az az utazás? pötyögött kettőt a telefonján, majd megmutatta, hogy Ausztria elfogadja az ideiglenes személyi igazolványokat is, amit ő ingyen és bérmentve bő 10 perc alatt ki is állított... hiába no, szeretjük kétvégén égetni... )
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése