A lányom születése körüli hacacáré alkalmával (dokibácsi nem ért be, mert vadászni volt, annak ellenére, hogy ő írt ki pontosan arra a napra, csak hogy egyet említsek a fennforgások közül), eldöntöttem, a következő gyermekünket szeretném még háborítatlanabb körülmények között világra hozni. Nem, nem szeretnék továbbra sem itthon szülni (bár azt álmodtam Zsigu annyira sietett, hogy nem értünk be vele a kórházba), és az ambuláns szüléstől is elment a kedvem (vagyok annyira önző, hogy igenis jó lesz nekem az a pár nap kettecskén ismerkedés a Deddel), és ugyan tudom, hogy szüléskor a nő egyedül van, bármennyien is lehetnek körötte, akkor is kétemberes munka ez: az új élet és az anya bátortalan lépése ez egy ismeretlen ösvényen, viszont egy tapasztalt női segítőt mégis szeretnék magunk mellett tudni. Rövid keresgélés után esett a választásom Orsira, akivel azonnal megtaláltuk a közös hangot, és hiszem és érzem, hogy mellettem lesz a mélypontok alatt, hogy átlendít minket, amikor igazán szükségünk lesz rá.
Az oldalán fellelhető sok-sok hasznos írás és élmény között pár hete megtalálhatjátok az én kismamanaplómat is, mely folyamatosan frissül a szülésig. Olvassátok szeretettel!
2 megjegyzés:
Húúúú... elolvastam, és el is pityeredtem rajta. No és újraéledt az épp csak pislákolóban lévő vágy bennem..
Imádom, ahogy az érzéseidről írsz.
Egyszer egy könyvet akarok olvasni tőled. :)
Szia!
Szép az új blog. Esküszöm, hogy nem utánozásból, egyszerűen csak egyre gondoltunk. Az én új címem: www.zalansagok.blogspot.com. Még bejegyzés ugyan nincsen, de már napok óta szerkesztgetem. :)
Még pár nap és bejegyzés is lesz pici fiamról.
Csőryke
Megjegyzés küldése