2011. július 5., kedd

Az állatorvosi ló esete

Akik kevésbé figyelmesen követik mindennapjaink történéseit, már azok számára is feltűnhetett, hogy az idei év, számomra-számunkra nem az egészség csomagjával kezdődött. És nem is így folytatódott.
Tavasszal Hunor nyitott egy óvoda indítós finnyával, melytől kidőlt a család napokra-hetekre- személy szerint én hónapokra. Ugyanis valahogy azóta sem vagyok igazán jól. A legújabb kórságom az egyre gigantikusabb méreteket öltő és egyre sűrűbben visszatérő arcüreggyulladásom. (érzékeny lelkületűek átugorhatják az alábbi leírós részeket)
A legutóbbi, vasárnap reggel már jelezte közelgő jövetelét, amikor is enyhe hőemelkedéssel ébredtem, és lehajláskor furcsa nyomást éreztem baloldalon, foggyökér-magasságban. De úgy látszik, én az örökké rutintalanok táborát erősítem, mert ennek ellenére felpakoltuk a családot és elmentünk kirándulni, meg gombát szedni. Mondjuk, amint megcsapott az erdő hűs levegője, egyre fájdalmasabbnak éreztem a kint-létet, így visszakucorodtam a kocsiba, és megpróbáltam jóféle mantrákkal távol-tartani az ekkorra már biztosra vett gyulladást. Aztán egyszer csak elementáris erővel megindult kívül-belül a bűzös és rosszízű felszakadás.
Mivel, némi labormúlttal rendelkezem, eléggé egyértelművé vált számomra, hogy ez már bőven túl van azon a részen, amire legyintek és továbblépek, így Apjuk felvette a kapcsolatot a megfelelő szakemberrel, aki jelen esetben egy patológus. Természetesen állatorvosi vonalon. Utólag azt mondanám, hogy szerencsére. Ugyanis, kiderült, az ő várandós felesége pont ezen ment keresztül az elmúlt hónapokban, visszatérő arcüreggyulladás és felső-légúti mizéria. Ő meg véletlenül éppen egy olyan kutatócsoportban vett részt, ahol a sertések ezirányú vizsgálatával foglalkoztak.
Node, haladjunk sorjában: az első kérdése arra vonatkozott, mennyire vagyok refluxos? pont annyira, amennyire egy harmadik trimeszterben leledző nyakában a gyomra-tartalma kismama, és esténként-éjjelente már elkél a Rennie a nyelvem hegyire a nyugodt alvás érdekében. Ahhha, mondta ő. Dióhéjban: valamikor lehetett egy vírusos légúti fertőzésem (pipa), amiből istenigazából nem jöttem ki teljesen (pipa), a pangó gyomorsavam pedig egész egyszerűen melegágyat nyújt az orr-garatokban az ott előszeretettel megtelepedő anaerob baktériumoknak (szinte kitenyészthetetlenek), azokat meg előszeretettel fertőzik felül a gombák. (elég undorító még leírva is)
Marad a konzervatív kezelés, ami jelen esetben azt jelenti, hogy (kibikkelem szülésig, amikortól minden panasz megszűnik),  infralámpázás napi sokszor, gőzölés, naponta többször orrnyálkahártyát nyugtató orrcseppezés, orrszívás, ha fáj-lüktet egy-egy fél algopyrin bekapkodása, de a legfontosabb cél a savasság megszüntetése lenne. (vagy legalábbis minimalizálása). És ehhez jelen esetben kevés a fentebb említett rágótabletta. Hőemelkedést nem perzisztálni hagyni, amennyiben nem enyhül-javul, és az élettel összeegyeztethetetlen maradok, akkor még szóba jöhet az arcüreg steril leszívása és az abból nyert cucc kitenyésztése és az antibiogramnak megfelelő antibiotikummal való átmosása. Remélem, idáig nem jutunk azért el. 
És ugyan ma éjjel egy zártszájas, orrdugulás- és savmentesen nyugodt éjszakát tudhatok magam mögött, délelőttre mégis újra belobbant a fél arcom... 

7 megjegyzés:

Bea írta...

Ez nem túl vidám... az utolsó bekezdést már elég fintorogva olvastam... no de nincs már sok hátra Zsigabiga érkezéséig, és hátha tényleg enyhülést hoz majd ezen a téren is.
"a legfontosabb cél a savasság megszüntetése lenne": hát ezen én hiába dolgoztam pocakosan, még arcüreggyuszi nélkül sem ment a savtalanítás.

cucka írta...

Bea, állítólag van valami por-készítmény, amit reggel-este kell alkalmazni (még nem tudom a nevét, de rajta vagyok az ügyön), és az állítólag várandósan is szedhető és hatásosabb. Érdekes, mert most sokkal kevésbé vagyok "savas" mint pölö az előző kettőnél voltam és mégis most ért utol ez a kórság. (merhogy mindig történik valami...)

Erika írta...

Phíííí, hallod, ezt én még nemterhesen is nagggyon nehezen viselném. Mondjuk azon jót mulattam, hogy a megfelelő szakember nálad egy patológus...ráadásul állatorvosi vonalon...De értem én. :) Jobbulást! +++++

julcsi írta...

Nagyon Gyors gyógyulást neked!!! Reméljük nem kell semmiféle drasztikus kezeléshez folyamodni a javulás érdekében!!!
Puszim!

Csőryke írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz és én is gyógyulást kívánok Neked! Drukkolok, hogy javuljon a helyzet.

sellőlány írta...

Éljenek az állatorvosok! Szerintem minden humán orvost át kellene képezni állatorvosnak és biztosra vehetnénk, hogy látványos javulás állna be az egészségügyben! (Anyukám kb. másfél éve panaszkodik, hogy olykor belobbanósan szúr a füle, és akkor olyan, mintha takony lenne a fejében. Már volt több kivizsgáláson is, okot nem találtak, és végül elhajtották, hogy pszichés a dolog. Úgy néz ki, meg kell látogatnunk egy magán homeopata beütéses fül-orr-gégészt jó pénzért... talán ilyen áron csak kiderül, hogy nem képzelgés az egész.) Gyógyulj meg hamar!

Dius írta...

Gyógyulj meg hamar! Refluxos múltamból adódóan van pár ötletem. Első körben Salvus víz (bűn rossz, de hatásos). Aztán: Anacid, Antagel, Maalox, Gaviscon (löttyök), Optacid (ez por). Van még Venter granulátum, de azt elsősorban fekélyesek kapják, szerintem nem is szedhető várandósan. :)

És még valami: nem kell tartanod senkitől, és semmitől. Még magadtól sem. Nincs rossz döntés, vagy jó döntés, pillanatnyi döntéseink vannak, amik majd aztán befolyásolnak később egy csomó mindent, ami csak feladatot ad. Szóval, nyugodtan engedd csak, hadd áramoljon körülötted az élet..;)
Puszi.

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator