Az állatorvosi ló esete

Akik kevésbé figyelmesen követik mindennapjaink történéseit, már azok számára is feltűnhetett, hogy az idei év, számomra-számunkra nem az egészség csomagjával kezdődött. És nem is így folytatódott.

Tavasszal Hunor nyitott egy óvoda indítós finnyával, melytől kidőlt a család napokra-hetekre- személy szerint én hónapokra. Ugyanis valahogy azóta sem vagyok igazán jól. A legújabb kórságom az egyre gigantikusabb méreteket öltő és egyre sűrűbben visszatérő arcüreggyulladásom. (érzékeny lelkületűek átugorhatják az alábbi leírós részeket)

A legutóbbi, vasárnap reggel már jelezte közelgő jövetelét, amikor is enyhe hőemelkedéssel ébredtem, és lehajláskor furcsa nyomást éreztem baloldalon, foggyökér-magasságban. De úgy látszik, én az örökké rutintalanok táborát erősítem, mert ennek ellenére felpakoltuk a családot és elmentünk kirándulni, meg gombát szedni. Mondjuk, amint megcsapott az erdő hűs levegője, egyre fájdalmasabbnak éreztem a kint-létet, így visszakucorodtam a kocsiba, és megpróbáltam jóféle mantrákkal távol-tartani az ekkorra már biztosra vett gyulladást. Aztán egyszer csak elementáris erővel megindult kívül-belül a bűzös és rosszízű felszakadás.

Mivel, némi labormúlttal rendelkezem, eléggé egyértelművé vált számomra, hogy ez már bőven túl van azon a részen, amire legyintek és továbblépek, így Apjuk felvette a kapcsolatot a megfelelő szakemberrel, aki jelen esetben egy patológus. Természetesen állatorvosi vonalon. Utólag azt mondanám, hogy szerencsére. Ugyanis, kiderült, az ő várandós felesége pont ezen ment keresztül az elmúlt hónapokban, visszatérő arcüreggyulladás és felső-légúti mizéria. Ő meg véletlenül éppen egy olyan kutatócsoportban vett részt, ahol a sertések ezirányú vizsgálatával foglalkoztak.

Node, haladjunk sorjában: az első kérdése arra vonatkozott, mennyire vagyok refluxos? pont annyira, amennyire egy harmadik trimeszterben leledző nyakában a gyomra-tartalma kismama, és esténként-éjjelente már elkél a Rennie a nyelvem hegyire a nyugodt alvás érdekében. Ahhha, mondta ő. Dióhéjban: valamikor lehetett egy vírusos légúti fertőzésem (pipa), amiből istenigazából nem jöttem ki teljesen (pipa), a pangó gyomorsavam pedig egész egyszerűen melegágyat nyújt az orr-garatokban az ott előszeretettel megtelepedő anaerob baktériumoknak (szinte kitenyészthetetlenek), azokat meg előszeretettel fertőzik felül a gombák. (elég undorító még leírva is). 

Marad a konzervatív kezelés, ami jelen esetben azt jelenti, hogy (kibikkelem szülésig, amikortól minden panasz megszűnik),  infralámpázás napi sokszor, gőzölés, naponta többször orrnyálkahártyát nyugtató orrcseppezés, orrszívás, ha fáj-lüktet egy-egy fél algopyrin bekapkodása, de a legfontosabb cél a savasság megszüntetése lenne. (vagy legalábbis minimalizálása). És ehhez jelen esetben kevés a fentebb említett rágótabletta. Hőemelkedést nem perzisztálni hagyni, amennyiben nem enyhül-javul, és az élettel összeegyeztethetetlen maradok, akkor még szóba jöhet az arcüreg steril leszívása és az abból nyert cucc kitenyésztése és az antibiogramnak megfelelő antibiotikummal való átmosása. Remélem, idáig nem jutunk azért el. 

És ugyan ma éjjel egy zártszájas, orrdugulás- és savmentesen nyugodt éjszakát tudhatok magam mögött, délelőttre mégis újra belobbant a fél arcom...