Folytatás

Este, miután jól megriogattam a környezetemben élő összes jóérzésű embert, egy forró fürdő után (ami természetesen totálisan elmulasztotta az összes kóbor fájásomat is), ágynak dőltem és komatózus álomba merültem. Reggelig. Hosszú hetek óta először még egy hajnali mosdómenet se tudott felébreszteni. 

Kora reggel már vasalgattam, sárkánykodtam kicsit, majd elvonultunk az első hivatalos ctg-nkre. (ami elviekben a második kellett volna már legyen, de nem akadunk fel az ilyen apróságokon, mint egy hanyag kismama). Árukapcsolással megejtettük az utolsó trimeszter vérvételét is, és egész időben zártuk a napot. (már ha az egyórára beesést Hunorért az oviban annak lehet nevezni)

A ctg-t, az évek rutinjával, felturbóztam egy kis negédes icetea és diós búrkifli kombinációjával, ami talán túl jól sikerülhetett, mert Zsigárdi uraság majd szétrúgta háza falát, negyed óra elteltével le is kapcsolt a kedvesdrága szülésznő a rendszerről. Közben megvitattuk az előző napi izgalmakat, amiknek különösebb jelentőséget ő sem tulajdonított, csak a szokásos örökérvényű frázisokat pufogtattuk el, melyek szerint nincs két egyforma szülésindulás valamint, hogy többedik gyerek, komótosabban készülődik neki a nagy útnak.

S hogy én mit szeretnék? Mivel az összes gyerekem túlhordott vagy annak közeli állapotban döntötte el a megindulását, és ezt most sem vártam másképp, kiegyezhetünk egy szombat koradélutáni startolásban. Mert akkor még fodrászhoz is eljuthatnék akár. És az összes előre betervezett is megvalósulhatna.