Ma lett volna az első élesben működő napom, amikor is két gyerekkel indulok el a harmadikért az oviba. Az eredeti koncepciót (mely szerint Bigulka megörökli azt a narancssárga babakocsit, amely első kettőnket hűen szolgálta), hétfőn reggel el kellett vetnem két okból kifolyólag is:
1. Kismici hisztériás rohamot kapott, többször kihangsúlyozva sikkantós monológjában, hogy ez itt az ő kocsija, kérem szépen, majd tovább nyomatékosítva tulajdonjogát, órákra beletrónolt.
2. ha ész érvekkel meg is győzhettem volna a lemondásról, még mindig fennmaradó probléma Kismickó vadmotorossága és az utcán való közlekedésének szabályok nélkülisége (egy csöppet sem hozza zavarba annak a ténye, hogy egyszer csak véget ér a járda és az úton autók közlekednek, simán kigurul eléjük, nulla félelemérzettel...) A babakocsival utánafutáshoz (még akkor is, ha futóbabakocsinak titulálják a mienkét), még nem érzem magamban az erőt.
Így maradt a hagyományos Bigulka felkötés újragyakorlása. Mivel delikvensünk éppen aludt, nagy hirtelenjében a rózsaszín malacunk lett az újratanulás áldozata. Az eredményt csak azért dokumentáltam, mert kérték Kismici konkrétan röhögőgörcsöt kapott a látványtól és hosszú perceken át gurgulázott még az ágyon dobálva magát.
(persze, a hitös megent keresztülhúzta a számításaimat, de ez meg már egy másik történet...)
3 megjegyzés:
Egy igazi bevállalós bezzeganya, hátra felkötné a rózsaszín malacot, előre Zsigut, s akkor maradna 2 szabad kéz a másik kéttőre :D Mond, hogy nem jó ötlet :)))
Bigulka jól járt h a malacon gyakoroltál :) És hogy ment ma "élesben"?
Nekem ettől a képtől mindig jó kedvem lesz. :)
Megjegyzés küldése