2011. november 16., szerda

címnélküli

Sikerült kizsarolnom a mininőből a fényképezőgép átjátszókábelét, nem adok teret a találgatásoknak, úgysem találnátok ki merre volt: a bébitaxi fogantyú-helyének a lukába csűrte be. Aprólékos, hosszas és türelmes munka eredményeként. 
És két év kellett ahhoz is, -meg egy eltüntetett telefonképernyő bizgető (a képen látható kis botocska)-, hogy fél órán át összefüggéstelenül üvöltözzek, sokszor bezzegelve a régmúltat, amikor még gondtalan munkábajáró hölgyemény voltam és a legnagyobb problémámat az aznapi ruhatáram kiválasztása okozta. Az avilági életemre már csak egyetlen luxuscikk emlékeztet, mégpedig a mindig aktuálisan friss telefonom, amihez foggal-körömmel ragaszkodom. ésatöbbi. Kiokádva a felgyülemlett feszültséget, konstatáltam, hogy a mégnincskétéves (!!!) lányom letöltött a netről egy új sablont a telefonra. Azóta megbarátkoztam vele, és egyre nagyobb ámulattal figyelem a kislibát, akinek ez egy szoptatásnyi idő alatt sikerült, billentyűzárfeloldásostól, míg én 3. év aktív használat mellett még azt sem tudtam, hogy létezik ilyen opció. És a pöcök nélkül is van élet, hiszen már laza volt és végre megszűnt az állandó para, hogy elveszítem. Akkor most tulajdonképpen akár hálás is lehetnék? feszültség levezetve, telefon újjávarázsolva, aggodalmaim lemorzsolva... 

Ezáltal pótoltam a hathetes Zsigubabás fotót is, amit a Hugicánk lőtt az ébrenvizslatóról. Úgy látszik, oszlóban a láthatatlan köldökzsinórunk, ugyanis Bigul 3. napja levált rólam, a szombat esti magamrakötéses elaltatáskor jelezte, hogy köszöni, nem kéri. És azóta sem. 3 napja vagy rajtam alszik el vagy egyedül/mellettem, ágyban. Igaz, a mienkben.

S amikor még ZsebiZsigu volt (apjuk szerint én meg négylábú):


Így hétfő délután -Kismici különleges engedélyével- megejtettük első babakocsis Hunorért menésünket. Kicsit remegtem, de tökéletesen abszolváltuk mindannyian, Hunorral sosincs ilyen téren gond, kivételesen Mickó is képes volt mellettünk haladva (vagy belátható távolságon belül) motorozni, Bigul pedig aludt. 

S egy bónusz kép, az ezt látjuk a hálószobánk ablakából című albumhoz. Bizonyos fény- és hőmérsékleti viszonyok meglétekor, évente egyszer-kétszer látható ez a gomolygó jelenség a Duna felett, a sárkány (k)úszik a visegrádi vár felé...

11 megjegyzés:

motymoty írta...

szép. :)

anyus írta...

Tényleg szép. Bár kicsit félelmetes.

cucka írta...

tényleg az. és az a durva, hogy mindez fényes nappal látható. és abszolút szürreális, mert süt a nap, és közben mindenféle ködök gomolyognak a Dunán.

Timi írta...

Jaj Dömös, Dömös... fáj a szívem...

Természetesen Zsigu édesebb :)

motymoty írta...

Félemetes? Miért? Ez soha nem jutott volna eszembe.

anyus írta...

Nekem a köd mindig félelmetes. Sztem másnak is, különben nem használnák hangulati elemként a horrorfilmekben :))

motymoty írta...

Nekem nem. Lehet nem nézek elég horrorfilmet.

Béla ködmániás, és még alig ismertem pár hete, mikor reggel 5-kor be kellett vele mennem a ködbe. Egy élmény volt a mocsár és nagyon fáztam, valamint álmos voltam. De meg kellett nézni milyen a köd belülről. :)

cucka írta...

szerelemesek....

nekem is félelmetes. és ne nézz horrorfilmet, mert akkor elveszted a köd iránti semlegességed. :)

motymoty írta...

Nem hiszem, hogy tudnának befolyásolni. azt hinném, a zene félelmetes.

anyus írta...

Én se sokat néztem. De mindben volt köd :) És belülről sztem kevésbé félelmetes mint kívülről. Mert kívülről sűrűbbnek látszik. Hú ez milyen jó hasonlat lehetne. De mire?? :D

motymoty írta...

Van, aki a felhőktől fél. http://sottovoce.freeblog.hu/archives/2011/11/18/6746121/

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator