2011. december 19., hétfő

Közelít az évvége

... és bennem ezer dolog fortyog-kavarog. Nem tudom kizárni a külvilágot, nem tudok szívvel-lélekkel ünnepbe öltözni és várni a csodát. 
Pedig készülődünk, hetek óta téliesített díszes a lakás, esténként égnek a mécsesek, a párologtatóból karácsonyi illat árad, néha még a belénkivódott bummbummbumm-ot is le tudjuk valami karácsonyos mjúzikra cserélni  és kisütöttem már több raklapnyi mézeskalácsot, (amik azóta persze már rendre elfogytak), de idén valahogy túl sok a kézzelfogható negatívság, ami alattomosan, küszöb alatt beszivárogva mérgezi az életünket. 

Ajándékok ügyében sem lettünk a fogyasztói társadalom példaképei. Hatalmas dolgot kértem, de sajnos az egyik plázában sem kapható: azt, hogy 2-3 napot MEGSZAKÍTÁS nélkül együtt lehessünk. Se egy telefon, se egy rövidke gyógypillantás egy tüncibünci állatkára. Se egy gyors oltás, se egy lemaradt aláírás a hivatalban. Az igazi ajándék a kettesben eltöltött idő lenne, de jelen állás szerint (és előreláthatóan még jópár évig így is marad), ez kivitelezhetetlen.
A Jézuska a kicsiknek már beszerezte a régvárt ajándékot is, a hálószobából önkénti kiköltözésük elhagyhatatlan tárgyát, egy emeletes ágyat. Végül ERRE esett a választásunk, felül Hunor szeretne aludni, természetesen -most éppen- Matuka ágyneműben (keresem már, keresem), de kiegyezik Villám mekklinnel is. A hölgyemény meg alul szeretne, matracon héderelni, -háperszehogy maca-, hercegnős ágyneműben.

A mindennapi körülményeink sem túl ideálisak: Hunor füles mizériája végül odáig fajult, hogy csütörtök délelőtt érte kellett mennem az oviba, semmi panasza nem volt, csak egyszerűen rosszul érezte magát, estére kicsit belázasodott. Péntek reggel szakorvosnál kezdtünk, tüdeje-torka-orra tiszta, így előbb homeopátiával indítottunk, a szervezete a jól eltalált szer hatására bereagált egy 40.5 fokos lázzal, hidegrázással és néminemű félrebeszéléssel. Ijesztő fordulat az, amikor a saját gyermeked nem ismer meg és összefüggéstelenül kiabál. (Volt azért egy vicces jelenetünk, amikor végre megnyugtattam és simogattam a fejét, megkérdeztem, hogy fáj-e valamije. Mondta igen, a lába. (miva???) Mert rajta csücsülsz, Anyuci. ) Estére jól lett teljesen, még borvacsorára is elzavart, az éjszakánk is remekül telt, szombat délelőtt ismét lett egy kis láza, de kedve töretlen volt. Vasárnap délelőtt ismét felkúszott a láza a csillagokig. (40 felettire) Ekkor a doktornéninkkel konzultálva arra jutottunk, itt az a pont, amikor eljött a -biztonsági okokból felírt és kiváltott- antibiotikum szirup ideje és ezennel lezárult egy újabb korszak: a négy év AB mentesség ideje is.  
Amiért ez nem a legjobbkor jött, az két, Hunor életében erős fontossággal bíró dolog: pénteken volt Huncos ovis szülinapi ünneplése, amiről természetesen lemaradt, és vasárnap délután az ovisok gyújtották meg kicsiny falunk templom téri adventi koszorúján a negyedik gyertyát, amiről szintén lemaradt, pedig állítása szerint volt egy kisebb, beazonosíthatatlan szerepe is.


Bágyadtan, de már nem lázasan. S hogy ez mi volt? nemtudom. A jolly jokerként bármikor kihúzható és bármit ráfogható vírusra tippelünk.

1 megjegyzés:

Kinga85 írta...

Olyan szépek :) Ilyen magas Minkus? Vagy csak a képen? Majdnem akkora, mint Hunc :D

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator