...volt a témája a múltheti óvodai létnek. A kicsik sokat beszélgettek az ajándékokról, meg is mutogatták a bevihetőeket egymásnak, majd pénteken az óvónéni azt kérte, akinek van kedve, örökítse meg az élményeit egy rajz formájában. Fabatkát sem adtam volna ezért még pár hónapja, de drága gyermekünk kapva kapott az alkalmon és lerajzolta a mi fánkat. Ma pedig azzal fogadott, hogy a falon kitűzve látható a műve. (hááát, mi nagyon jót derültünk rajta, meg nem mondanám, hogy karácsonyfa, a legelrugaszkodottabb lényem is egy soklábú hernyóra asszociálna először)
A lényeg azonban nem a forma. RAJZOL. Spontán. Magától.
7 megjegyzés:
Pedig még csúcsdísz is van rajta.
A színvilága meg, hogy is mondjam, illik az egyik angyalkámhoz.
milyen színű az angyalkád?
Máté is mostanában kezdett el önként és dalolva rajzolni. Az ő keze alól is hasonló szépségek kerülnek ki:) Úgy látszik ennyi idő kellett a fiainknak, hogy rákapjanak az ízére:)
Arany.
Kedves Cucka!
Jó ideje látogatom a blogodat, mert egyszerűen megszerettem a családodat. Most a rajz miatt kénytelen vagyok írni is: számomra egy élő szív van a középpontban, amelyből erek kötnek ki-be, a tetején lévő zöld is a szív-csakra színe. De látok benne még lényeket is, amiket ez a szív táplál, akikkel szimbiózisban él... Ahogy alaposabban megnéztem, nekem egyértelműen ez jött át. Szeretettel üdvözöllek: Andi
Kedves Andi, köszönöm szépen a jóságos szavaidat! Elgondolkodtató amiket írsz, főként Hunor különleges látásmódjának-megérzéseinek-dolgainak tükrében. Köszönöm, hogy megosztottad velem. :)
Arról nem is beszélve h milyen mocsok nehéz vízfestékkel bánni...
Megjegyzés küldése