2012. február 19., vasárnap

Nagycsaládosok

Anyussal beszélgettünk, majd ő közvéleménykutatott is ezügyben, sosem hittem, hogy létező jelenség, de szembe mentem vele és furcsán érintett.

Történt azon a bizonyos napon, hogy miután bebumliztunk a közeli városba, és ügyet intéztünk lobogva magunkon a három gyerekkel, jó magaviseletükért megjutalmaztuk őket egy játszóházasdival. Bigi elaludt a kocsiban, a csapnivaló éjszaka után diszkrét hálát rebegtem az égieknek a pihegő csomagért, majd a két naggyal beléptünk. Tél volt és hó esett és ezer réteg ruha volt rajtunk és nehezemre esett kilogisztikázni, hogy a ruhatárként funkcionáló egyetlen darab fotelra miként is hányjam rá helyezzem oda a gyerekek vizes-havas overallját plusz a sajátomat és mindezt úgy, hogy már volt ott pár ruhadarab.
A terembe lépve egy 40-es anyuka (ennek a későbbiekben lesz jelentősége), felelőssége teljes tudatába dunsztolta bele 5 éves forma gyermekét egy síruhába, majd látta el hasznos instrukciókkal az udvaron tartózkodással kapcsolatban. A másik kislánya (mint később kiderült 8 hónapos) éppen Micike szorító öleléséből próbált szabadulni, ösmerkedtek. A 4x4 méteres egy légtérben tartózkodás adta a helyzetet, szóba elegyedtünk. Bár nem kérdeztem, mégis mondta, hogy két gyerek, az smafu, bezzeg hárommal elindulni, főleg télen, meghát összehangolni a sok ember egy fedél alatti igényét. Egyik iskolában, másik -ha éppen nem beteg- óvodában, no és hát a harmadik, akit egyetlen pillanatra sem lehet egyedül hagyni, hát teljes embert kívánó feladat. Egy ideig hallgattam a panaszáradatot, majd amikor már úgy éreztem kellően telítődtem a kioktatásomból, halkan megjegyeztem, hogy nekem is három van, csak az enyém harmadik még annyira pici, hogy maximum éjjel képes homokszemet szórni a gépezetbe. Kicsi zavar átsuhanását véltem felfedezni az anyuka arcán, de hamar kivágta magát egy mennyi idősek? kérdéssel. Elsoroltam, majd még mielőtt pontosíthattam volna a nyelvem hegyén összekeveredő dátumokat, már a szavamba is vágott egy na, hát ti aztán jól belehúztatok-kal. A következő lélegzetvételemnél már nekem is döfte a következő kérdését, és lesz még gyerek? Kellően extrovertáltnak tartom magam, ám mégis vannak olyan szegmensei az életemnek, aminek elemzéséhez egy futó találkozásnál több kell. (ide tartoznak a házzal és az életben levő illetve elhalálozott rokonyainkkal kapcsolatosan felmerülő érdeklődések is) Szerencsére ismét kihúzott még a válaszadás lehetősége alól is ez az aranyasszony, amikor szúrós tekintettel megjegyezte, bár már benne vagytok a korban, ti is olyan negyvenesek vagytok, nem? ő 42. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor kicsit felemelve a hangom felvilágosítottam az élet nagy dolgairól. (többek közt arról, hogy 34 éves vagyok és annak ellenére, hogy a nemtomhanyadik nemalvásos éjszakán vagyok túl sem hiszem, hogy ez 10 évet öregbítene rajtam, valamint a Jóisten a megmondhatója, hogy lesz-e még gyerekünk, forduljon hozzá bizalommal)

Idealizált világomban azt hittem, minél több a gyerekek száma, annál nagyobb a lazaság, vagy a sorstársakkal való találkozásokkor a cinkos összemosolygás. De a realitás egészen más. Kasztok vannak itt is, akárcsak az egygyerekesek, kétgyerekesek között, akik pontosan olyan fáradt mosollyal vagy szurkáló pillantással tekintenek egy-egy teljes stábú megjelenésünkre, mint ahogy annak idején én is figyeltem a hasonlóan zajos nagycsaládosok bevonulását. (és hittem azt, hogy én aztán majd totálisan másképp fogom csinálni.)

23 megjegyzés:

Nagygyörgy Éva írta...

Szeretném hinni, hogy a cinkos összemosolygós kasztba tartozom ;)

Szeri írta...

Hú, én ilyeneken sosem godnolkodtam, de remélem elviselhető vagyok:DDD
A faluban elég sok 3 gyermekes család van, mégis tudnak olyan kedves megjegyzéseket tenni, hogy egy bizonyos népcsoportnál szokás ennyi gyerek...
Nekem még anyósom is édes volt, amikor a másodiknál már mondtuk, hogy legalább még egy gyermek lesz, hogy elég a kettő, az pont jó. Aztán, meglett a harmadik, persze örültek. Most, hogy a sógornőm is szeretne harmadikat, már az az ideális szám! És arra, hogy szeretnék negyediket, annyit mondott, áhh, bőven elég neked a három is:DDD
A Zuram annyit szokott erre mondani, hogy majd mi tudjuk, mi az elég.

cucka írta...

Kendemami, megnyugtatlak, te az vagy! :)

Szeri, köszönöm, hogy leírtad a véleményed. :) Itt, a mifalunkban sem kevés a 3 vagy annál több gyerekes család. Amíg Pesten éltünk, ott már Mici érkezésénél is szemöldökfelvonásokat kaptam, sőt amikor még egy gyerekkel álmodoztam nagycsaládról, sokan szó szerint ki is röhögtek, -voltak köztük nagycsaládosok is-, hogy szép álom ez, de a valóság ennél sokkal keményebb, nehezebb. A régi ismerősök közül még most is sokan hitetlenkednek, hogy tényleg megvan a három és hogy még mindig nem untuk meg. ;)

Bea írta...

Érdekes, mert engem/minket pont az a néhány nagycsaládos ismerősünk sarkalt arra, hogy mi is azok szeretnénk lenni. Engem már 1 gyerekesként sem riasztott meg egy nagyobbhangú gyereksereg, sőt inkább azt láttam bennük, hogy milyen jó nekik, hogy ilyen sokan vannak, vidámak, boldogak, olyan lazán kezelték a nekem akkor még olyan nagynak tűnő problémákat.
Nem igazán értem a fenti anyuka sopánkodását és szúrkálódását, mert ha ő maga is 3 gyerekkel rendelkezik, akkor ismerhetné ennek a világnak nem csak az árnyoldalait hanem az napfényes oldalát is.
Én pedig egyelőre csak remélem, hogy néhány hónap múlva a cinkosan összemosolygók táborát fogom erősíteni:)

Névtelen írta...

Azt hihetné az ember, hogy mi milyen önzőek vagyunk, mert szüljük a játszótársakat, hogy legyen időnk magunkra (hallottam ilyet).

Azt is hihetné az ember, hogy a gyerekek örülnek, ha véletlen úgy alakul,hogy mondjuk otthon marad az oviból, és egyedül van Anyával, csak ő. De nem, mert hiányoznak neki a többiek, legalábbis nálunk.

Igen, vannak akik már a második-harmadik gyereket megoldhatatlan logisztikai feladatnak látják, és eszerint állítják magukat valami Isteni szintre. Mert ez is megy nekik.

És igen, benne van az emberekben, hogy a sokgyerekes az más népcsoport, vagy szekta, vagy akármi. Csak más. Hát nem vagyunk mások, és ugyan mi is megkaptuk a családban a harmadiknál, hogy "remélem ez az utolsó", de mégis imádják az ötödiket is.

Én azt hiszem az együtt érző csapatba tartozom, az összemosolygóba.

Timi írta...

Én is szeretnék a cinkosan összemosolygó lenni!

Amúgy holnap leszek még csak két hónapja nagycsaládos :) és azt ugyan érzem, hogy három gyerek több, mint kettő, de nem érzem magam nagycsaládosnak. Nagycsaládból mi vagyunk a legkisebb. Gyereketető Virág a hat gyerekével, az nagy! Vagy a lelkészünk a kilenccel. Hol vagyok én ettől...

cucka írta...

Timi, olyan érdekes, amit írsz, mert én is azt érzem, hogy 4-5 gyerek esetében már valóban nagy családról beszélünk, de ez a három, ez annyira kézenfekvő, besimuló. Alapvetően, egy darab gyerek után szinte már majdnem mindegy, hogy mennyien vannak. (legalábbis most ezt érzem :) )

Bea, én sokszor gondolok arra, hogy azok a nők-asszonyok, akik otthon terelgetnek 1-2-3 vagy még több gyereket és nincs szelepük (pl egy blog) ahol kiereszthetik a frusztrációjukat, azok belefásulhatnak- esetenként megkeseredhetnek. Sztem ő is ilyen lehetett. (Veled kapcs sem félek a cinkos mosolyt illetőleg ;) )

Heni, pénteken mi kommunális lógó napot tartottunk, azt hiszem évek óta nem volt még ilyen. Sem Hunor nem ment oviba, sem Apa dolgozni. Nem siettünk és nem kapkodtunk. Nagyokat hancúroztunk a nagyágyba. Eszméletlenül jó volt végignézni a 3 darab kisklambón, és ha tehetném még egyszer ennyit is szívesen koordinálnék. Mindegyik egy külön csoda, egy önálló szivárvány. A szeretet osztódik, hatványozódik.

Bea írta...

Első gondolatom, amit szeretnék megosztani veled az, hogy maximális szerencsének tartom a nagycsaládot, és én odaadnám a fél karom ha három gyerekem lehetne. Eredetileg négyet terveztünk, amikor még nem tudtuk, hogy hozzánk nem akarnak jönni a gyerekek...
Második gondolatom az, hogy nem tudok elképzelni egyetlen helyzetet sem, akárhány átalvatlan éjszaka után sem, amikor te 40-esnek néznél ki! és ezt nagyon komolyan mondom.
Volna még gondolatom, de azok nem olyan lényegesek. A legfőbb mégiscsak az, hogy átüt a blogon, hogy ha nem is mindig könnyű, de jól csináljátok, ti tudjátok, a fontosak tudják, az ilyen játszóházi tiszavirág-életű ismeretségek, megfáradt anyukák pedig... hát ők nem számítanak.

Dius írta...

Hohohó... és akkor még majd amikor jön az sok-sok megjegyzés, hogy "ja, hát nektek könnyű, három gyerekre mennyi családi pótlék, adókedvezmény jár.. és még dolgoznod sem kell" Ezeket imádom a legjobban. Egy ideje már nem magyarázom el, hogy három gyerek pont háromszor annyi cipőt, stb-t nő ki, mint egy..
Eltelik még pár év, és majd elegánsan "le sem sz...od"az ilyeneket (már bocsánat), addig meg még párszor fogsz sajnos ilyeneken rágódni.
Tudod.. nagy az Isten állatkertje, a kerítés meg mindig alacsonyabb, és csak úgy tódulnak kifelé rajta...

Névtelen írta...

Dius, ez jó. Az adókedvezményt azt sem tudom hogy eszik, mivel a GYES és a férjem fizetése sem engedi igénybe venni. Az meg hogy hó elején gazdag vagyok két percig, míg el nem utalom a 8 tagú családom rezsiszámláit, azt irigyelheti bárki.

Amúgy pont pár napja gondoltam bele, hogy mikor ide költöztünk és felosztottuk a szobákat, még csak 3 gyerek volt. Most meg újra kell osztani, mert valahogy már nem az igazi.
Milyen kevésnek tűnik most a három :)

Egyébként az, aki elvágja magát a világtól, szóval még blogokat sem olvas, és max. a játszótéren hallgatja az okosokat, az hiheti magát egyedinek, szupercsászárnak azzal,hogy istápol pár gyereket. Majd ha szétnéz, kicsit kintebb helyezi a látókör sugarát, akkor láthatja meg, hogy mások pont ugyanazoktól szenvednek, ugyanúgy kínlódnak.

picidia írta...

szerintem ez nem nagycsaládos-függő, aki ilyen típus, az x gyerek után, meg előtte is ilyen lesz, aki meg nem, az nem lesz kioktató csak azért, mert sokat szült.

nekem a múltkor pl egy idősebb nő érezte úgy egy liftben, hogy mindenképp szóvá kell tegye, hogy mekkora a gyerek(másfél) és hát akkor bizony nagyon gyorsan jön a másik. kedvesen mondtam neki, hogy a harmadik, ezzel hálaégnek megkíméltem magam a következő monológtól, mindössze annyit kaptam, hogy "akkor tudja, hogy nem lesz egyszerű".
és nem, egyébként nem tudom, de szerintem egy másik 3 gyerekes sem feltétlenül tudhatja azt, hogy nekem pont, az én 3 gyerekemmel mennyire lesz nehéz vagy nem.

a másik, amit rendszeresen megkapok, az a lesajnáló tekintet és olyan jellegű megjegyzések, amik éreztetik, hogy minden bizonnyal nem vagyok normális, mi a fenének nekem még egy... szomorú, akkor is, ha jóindulatból fakad, mert úgy meg tudnak vele bántani.

hajnal írta...

Szia,

olvaslak egy ideje, most nagyon mosolyogtam és bólogattam ezen a bejegyzéseden:). Biztos rossz napja (hónapja) volt a szóbanforgó anyukának..
Néha én is összefutok hasonlókkal, és néha nekem is vannak sárkányosabb napjaim, de azért szerintem a legtöbb nagycsaládos mosolygós:).
Szóval nem foglakozni a károgókkal, élvezni ami van:).

Hajnal/4 kismanó anyukája:)

(a 3 és a 4 gyerekesség közt nincs túl nagy különbség, eggyel több mosolygó fejecske, és kicsivel kevesebb alvás:D. az igazi nagycsalád szerintem az 5+:))

cucka írta...

Hajnal, köszönöm a kedves szavaid, és a megerősítést így ismeretlenül is. :) És annak is örülök, hogy egyre többen érezzük azt, hogy az igazi nagy család 3 gyerekkel kezdődik. Természetesen abszolút tiszteletben tartom azokat a nőket-asszonyokat-anyákat, akiknek kisebb létszámú siserehadnál van a lélektani határ. Én a gyerekek számának növekedésével egyre jobban élvezem a helyzetünket, jó köztük lenni. :)

Bea, remélem, hogy nem csak az elfogultság beszél belőled. ;) (és nagyon kívánom, hogy teljesüljön az álmod...)

PD, lesajnáló pillanat! Ez az a kifejezés, ami nem jutott eszembe, és azt gondolom, ennek a pillantásnak az egyeneságú következménye (védőpajzsa) a nagycsaládos -külső szemlélő számára- dölyfként vagy nagyképűségnek jellemezhető attitűd.

Dius, Heni, szerencsére én ilyen emberekkel még nem találkoztam. :)

hajnal írta...

Igazából egyszer régen futólag találkoztunk egy buliban:). (mint utóbb megtudtam...de akkor még nem olvastalak. nem is tudom blogoltál-e..)
Edina mondta:), meg azt is, hogy majdnem egy időben szültük a legkisebbjeinket:). Azóta követem a blogod, itt ragadtam, na:).

cucka írta...

Hajnal, húha... most feladtad a leckét... és kíváncsivá is tettél, nem írnál nekem a cucccka@gmail.com-ra? :DDD

hajnal írta...

Írtam:).

sellőlány írta...

Ugyan Cucka, akármilyen kasztba tartozol, mindig belefut az ember kirekesztőkbe. Nekem gyermektelenként ugyanúgy kijut az észosztásból, néha olyan durva módon, hogyha nem peregne rólam (mert már le tud), ott kellene helyben összekanalaznom magam. De rájöttem, hogy akik ítélkeznek, boldogtalan emberek, én meg nem vagyok az... És máris minden helyreáll bennem. Szóval annak higyj, amit érzel... mert ott az igazság.

mbal írta...

Cucka, kíváncsi voltam mit írnak a többiek :)
Ha minden jól megy akkor mi is csatlakozunk ;)

gneke írta...

Két mondatocska a veled cinkosan összekacsintók táborából;)
1. Attól nagyon féltem mindig, hogy nehogy panaszkodni merjek amiatt mert három gyermekem van, mert akinek esetleg nem annyi van az félreérti. Sajnos a mai társadalom úgy általában nem értékeli gyermeket és bizony a három gyerek sokak szemében ok a piszkálódásra. Igazán szerencsésnek érzem magam, mert végülis ha elkezdem számolgatni a gyerekeim csoporttársai, osztálytársai közt mennyi a 3 vagy többgyermekes akkor egész jó arány jön ki. Pl 24 fős osztálynál 7-8 család, az ugye jó arány, itt a blogvilágról nem is beszélve, sőt az egykori fórumtársakat nézve.
2 a másik gondolatom pedig az, hogy ha nehéz velük az azért mert még kicsik és nem önállóak. Ok, érzem én a kisgyerek kis gond - nagy gyerek nagy gond előszelét (hajjaj! d még mennyire) de nekünk még az önállósság hiánya a legnagyobb gond a hétköznapokban - értsd alatta hogy az iskolába, oviba értük kell menni, nem közlekedhetnek még hazáig, zenesuliig önállóan. Azt szoktam mondani a mh-en is, hogy nem az a "gondom" hogy hárman vannak, mi vállaltuk - hanem hogy még kicsik.
És az írásodra visszatérve, igen ettől féltem, hogy vannak ezek az anyukák akik a három gyereket arra használják, hogy panaszkodhassanak, hogy de nehéz nekik - ne ez alapján ítéljék meg az emberek a nagycsaládosokat.

cucka írta...

mbal, jajjdejóóóó, tényleg? nagyon gratulálok! ♥

gneke, annyira örülök, hogy ezt leírtad, én is így gondolkodom! :)
az utolsó mondatodhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy azt hiszem ez a kulcsa a problémának. :)

Csőryke írta...

Egyetértek Beával, hogy Te sosem nézel ki semmilyen helyzetben 40-esnek!!! Ez elképzelhetetlen, komolyan.
Mostanában le vagyok maradva sokmindenről, nincs időm olvasgatni, mert napközben Zalánnal töltöm minden percem, este meg tanulok fősulira. De ehhez nem tudtam nem hozzászólni. :)
Nekem ugyan, úgy hozta a sors, hogy egy gyermekünk született, de bármennyire is félek egy következő terhesség esetleges komplikációitól minden ellenére legalább még két gyerkőcöt szeretnénk.
Mindig 3 gyerekre vágytam és remélem megadja a Jóisten. :)
Csodás család vagytok. Gratulálok, nagyon szépen nevelgeted a gyerekeidet. Sokat tanulok az írásaidból. Remélem nemsoká én is a Ti "kasztotokba" tartozhatok. :) ♥

Nani írta...

Csak ámulok és bámulok mennyi nagycsaládos a blogvilágban!
olyan jó olvasni, hogy nem vagyok különc, hogy nagy családot szeretnék. Rám már akkor furán néznek, ha az egy fiú-egy lány megállapítás utáni na akkor jól letudtátok véleményre közlöm, hogy dehát szeretnénk még. S ekkor még nem is tudják, hogy 4-et (az miért van, hogy amikor kimondom/leíírom, hogy 4-et, máris vágyni kezdek az ötödikre?)
Én tudom, hogy milyen nagy családban felnőni és tudom, hogy ezt az érzést szeretném az én gyermekeimnek is megadni....
Ja és éppen a minap kaptam meg, hogy minek akarunk még gyereket, hisz van már egy lány és egy fiú is, más már úgysem lesz....
mondjam azt, hogy járdába tudtam volna döngölni az illető fejét???? mert oké, hogy ő el sem tudja képzelni, milyen az, hogy sok gyermekre vágyik az ember, de legalább tartsa már tiszteletben, hogy van aki így gondolkodik.

(A nagycsaládos üdülési csekket megigényeltétek már??? Érdemes!!!)

myway08 írta...

ilyen esetekre vmi jó válasz kéne... ha megvan, szóljatok nekem is

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator