2012. február 3., péntek

Rossznapokon

Mint az előbbi semmitmondó bejegyzésből is kitűnhet a régebb óta engem ismerők számára, megint nyomja valami a tejtől duzzadó bögyeimet.

Embertpróbáló hét van mögöttem-mögöttünk. Túl az éjszakázásokon, a sírós, esetenkénti lefogós orrszívózásokon, az egekbe szökkenően izzó lázakon. Nem, nem kérem a piedesztált, ez az anyák dolga, csak... A nappalok belecsúsztak az estékbe, az éjszakák a hajnalokba, maradtam pizsamában kora délutánig, csimbókos hajjal napokon át. Tapogattam félálomban homlokokat, adagoltam csukott szemmel láz- és köhögéscsillapítót, simogattam le könnycseppeket, csissegtem álomba nyugtalan szörcsögőket. Közben ebédet főztem, háztartást vezettem, kedvenc sütiket sütöttem, és sövényt vágtam a játéktengeren, hogy biztonsággal közlekedhessünk. Alvásidőkben igyekeztem utolérni az utolérhetetlent, fát cipeltem fel, s befűtöttem. És itt voltak az állatok is és a visszavett munkám.
S mindezt egyedül. A ház urából reggel szoktunk látni egy villanásnyit, valamint este, egy utóvacsorányit. 

Délután néztem ahogy békésen alszanak. Őriztem álmuk puhaságát, vonásaik tisztaságát. Talán a fáradtság teszi, de anyaságom összideje óta talán először szakadt rám ilyen ólmos súllyal a bizonytalanságom. Mert kevés vagyok. És mert mi hívtuk életre őket, és ezáltal felelősséggel is tartozunk irántuk. És hiába szeretnék én szuperanyu lenni, aki napi 2-szer 1 órán át papírt hajtogat, babamasszázsol vagy lego-paradicsomot varázsol gyermekeinek, helyette loholok a magam dolgai után, s közben lógnak rajtam, mint kocsányon a szőlőszemek. Talán a négyfal közé beszorultságunk is tehet róla. Mert sokszor türelmetlen vagyok és kiabálok, belekötök az élő fába is, és elfojtom azt a rengeteg feszültséget, ami lassan berobban, majd azokon töltöm ki a fáradtságomat, akik ezt egyáltalán nem érdemlik meg. Akik miatt csinálom. Ördögi kör ez. És vacak érzés szembesülni vele.

Azt hiszem, nem ártana 2 óra egybefüggő alvás, még mielőtt a jeges Dunának mennék...

12 megjegyzés:

Hold-AnyuCica/WS írta...

Cuckám, azért én mégis odaítélem Neked azt a piedesztált, egyrészt mert megérdemled (itt szégyenli magát az egygyerekes én, akinél sokszor apucié a peluscsere), másrészt, mert annak a tetején pihenhetnél pár órát egyhuzamban :)

Kendemami írta...

Jaj de jó lett volna, ha összejön az a bizonyos, jól meghallhattad volna, hogy nálunk ugyanez megy pepitában, mindenesetre kívánom, hogy összejöjjön az a kis "extra"pihenő! Nagy nagy ölélés, csak virtuális, mert szerintem én is fertőzök...

Heni írta...

Csak egy gondolat: mi, sokgyerekesek valahogy mind így vagyunk ezzel. Mire lenne idő velük foglalkozni, addigra kimerültünk.
És köszi, hogy leírtad, nem vagyok egyedi a kötözködős-kiabálós-türelmetlen és feszült viselkedésemmel, amire a fáradtság-kimerültség az ok. Ördögi kör, hogy ne legyek velük szaranya, visszafogom magam, nem adom ki sokszor ami nyomaszt, és ebbe fásulok bele.
Még relaxálni sincs időm, csak amikor már bele is alszom :)
Na jó, egy mondatot akartam írni, itt elvágtam a regényt. Heni voltam.

Timi írta...

Jaj remélem, már jobban... Már visszavetted a munkát? Nem könnyű Neked... de ha kisüt a nap, akkor nagyon boldog :)

Timocska írta...

Óóóó Drága, ha tehetném, megölelnélek! Mert ha valaki, akkor én megértem, miről beszélsz!!! A kialvatlanság a legrosszabb tényező, mert tudjuk, mire képes! Küldöm a pozitív energiákat, amire nekem is nagy szükségem van!
Gyors jobbulást mindenkinek! Cupp!

Chipmunk-19 írta...

Nem kell tökéletesnek lenni. A gyerekeid pont olyannak szeretnek, amilyen vagy. Ilyenkor csak arra kell gondolni, hogy ez csak egy átmeneti állapot. Nehéz időkben - még gyerek előtt is - én ezt gyakorta kiragasztottam valahova egy post-iton. És szerintem így is szuperanyu vagy.

Fakirma írta...

A legnagyobb disznóság az egészben, hogy a végét járod, és még mindig ilyen klassz kis bejegyzést tudsz rittyentetni! Aki ilyen szépen ventillál, az végül dicsőségben fog átvitorlázni a takony-tengeren!:-)

Kinga85 írta...

Átérzem nagyon, bár én csak a 3 beteg gyerekkel és egy ritkán látott férjjel rendelkezem most, szóval legalább munkával (a házin kívül) nem :S Ha reggel tükörbe nézek, egy pandamacit látok, olyan karikák vannak a szemem alatt :D Kitartás, jobbulást a gyerekeknek és igenis szuperanyu vagy :)

sellőlány írta...

Ilyenkor kell kepzeletben megnyomni a ff gombot es megnezni, mi lesz 10 ev mulva. Huncos fat aprit, Minkus uzsonnat keszit a hutoben talalhato random alapanyagokbol fantaziadus kiadasban, Bigulka meg a torteneteivel szorakoztat. Te meg a kanapen hevereszel Apjukkal. Biztos vagyok benne, hogy lesz ilyen, max. nem egyszerre. Mert jo kolkok lesznek...
Kitartas!

Ercsi3 írta...

Ölellek... :(
Jobbulást mindenkinek!
Neked meg egy nagypihenést!!!! ;)

cucka írta...

óhát, a felhők felett mindig kék az ég, ugye? perszehogy már jobb. (bár éppen most annyira nem, mert megírtam a kurvahosszút és még egy utolsó átnézésre vissza szerettem volna olvasni, ehelyett becsuktam az ablakot, grrr. hát akkor még egyszer)

WS, köszi! :)

Kendemami, még most is sajnálom a bénázásunkat. :( (bár utólag valahol örülök, hogy nem találkoztunk, garantáltan fertőzünk :/ ) Viszont, mindennapi gombázásomkor kicsit velem vagy! ♥

Heni, én nagyon köszönöm neked a hozzászólásod! Mint friss sokgyerekes, hajlamos vagyok rosszabb napokkor belesüppedni az önsajnálatba, jobb napokon, meg még időm sincs végiggondolni a mikéntkenet, visz a mókuskerék.

Timi, ez most egy hosszú történet, de a lényege, hogy kényszerpályán voltam, vissza kellett vennem.

Timocska, kitartás neked is, most már mindjárt vége a télnek, a melengető napsugár feltölti a kimerült energiaraktárainkat! :)

Csipi, van egy könyv, talán ismered te is, (Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő), ennek az a koncepciója, hogy nem minden esetben a tökéletes szülő a jó szülő, azaz hajlamosak vagyunk mi anyák, minden esetben önmagunkat totálisan beáldozva, a gyerek igényeit maximálisan kielégíteni. Holott, nem minden esetben van erre szükség. Sok a társadalmi elvárás, melynek súlya alatt profi módon össze lehet rokkanni, ha az ember lányának nem osztottak kellő önbizalmat, vagy nem mer a saját megérzéseire hallgatni.
Tudom, hogy jó anyja vagyok a gyerekeimnek, számukra a legjobb, mert önmagamat adom, mert tudják, hogy vannak rossz napjaim, vannak fájdalmaim, mert nem vagyok tökéletes. Mert az összes elfogultságom mellett is látom, hogy harmonikusan fejlődnek, hogy egyre önállóbbak.

Fakirma, alakul az a dicsőség a takonytengeren! :D (csak ne kusszant volna vissza Hunor újra a startvonalra... )

Kinga, pandamaci, muhaha, és tényleg én is. :DDD DE mingyá gyün a tavasz és a napsütés! :)

Sellőlány, ma egész nap a te szavaid zakatoltak bennem, amikor Huncos hozta az orrleszívót meg a csöppöket, Kismici meg a pelenkát-popsitörlőt, amikor alsó-felső intervenció volt Bigulkánál. :) Most nehéz, de évek múlva sokkal könnyebb lesz. Vagy másmilyenebb. :D

Ercsi, köszi! remélem, most már alakulunk! :)

Szeri írta...

Mintha én írtam volna:) A legkisebb most is itt alszik a kezemben, kiságyban napközben nem hajlandó... közben dolgm ezer (lenne) és még itt a két nagyobb.. és állva el tudnék aludni! Én eret szerettem volna vágni 10 perce, de a Duna is csak 5 perc:DDD

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator