2012. április 17., kedd

Az egyfogú rém kalandjai a cumi körül

Alapvetően cumiellenes vagyok. Alapvetően a gyerekeim is azok voltak. Mindegyiknél volt ugyan olyan lélektani pillanat (vagy azért, mert véresre szívtak, vagy mert vigasztalhatatlanul és agyszaggatóan üvöltöttek), amikor igenis én is betoltam azt a cumit a szájukba, mégha csak arra a kettő percre is, amíg nagy ívben messze nem pökték őket. * De legalább addig csönd volt.

Csiga más. A besimulóságából fakadóan sokkal szótlanabb, visszafogottabb, finomabb. Ő sosem követel, csak halkan jelez, s ha nem megyek be a halk hívóhangra, mert éppen valamit még be szeretnék fejezni, az esetek túlnyomó részében, pillanatok alatt visszaaltatja magát. Elődeinek nem volt és most sincs semmilyen alvócimborája, ezek szerepét -valószínűleg- mi töltöttük be az életükbe. Bigi ujjszopva alszik el, még akkor is, ha félálomban csatlakoztatom le magamról, betolja a hüvelyujját még egy kis utócuclizásra.

Aztán előkerült egy ajándékba kapott ergonómikus (wtf?) cumi, amit én szerettem volna egy óvatlan pillanatban továbbajándékozni, de a sáskahad bontókezébe került, így itt kallódott a játékok között hetek óta. Mici (ki tudja honnan látta), egy óvatlan pillanatban az elmúlt napok valamelyikén betolta kisöccse szájába a cummedlit, aki lelkesen magáévá tette az élményt. És a szerelem azóta is tart. Nyammogja és rágja, meg gyűri és nyöszörögteti a fogínyével és ki-be veszi. Játszik vele. Ha pedig mégis kiejtené a szájából számára elérhetetlen messzeségbe, gondoskodó Hugimacska megkeresi és zsörtölődve már nyomja is vissza a szájába. (persze előtte kicsit ő is csócsál rajta, csakhogy a higiéniai feltételeknek megfeleljen az állapota...) Én meg kezdem már nem is annyira szörnyűnek látni a cumizós babákat. (bár határozottan kifejezőbbek a fél arcukat eltakaró cumik nélkül)
A délutáni nagy alvás után (amit végig a cumival cummogva abszolvált), megengedte, hogy szúrótapintásszerűen belessek a szájába, és már csak megállapíthattam, hogy baloldali alsó hófehér csíkfoga előbukkant!  (ennek tudom be a nagyfokú cumi-nyummogást)
Hát elkezdődött ez is.

* elmesélem fékeveszett ellenérzésemet a cumi irányába: 8 éves koromig (igen, nem elírás nyolc!), képtelen voltam másképp elaludni, mint cumival. Emlékszem, óriási vitáik voltak a szüleimnek ebből fakadóan, Apu végül megtiltotta a cumit, Anyu pedig éjjel becsempészte, majd reggel ki a számból, mert nem bírta hallgatni a sírásom, és hogy el tudjak aludni. Máig emlékszem a szorongásokra, a félelmeimre és a belémivódott dogma mostanra jó mély gyökereket vert: a cumi az csakis az ördögtől való lehet! És mondom mindezt annak tükrében, hogy azóta ezer kisgyerek szokott le köröttem, és tudom, hogy abban az időben ment el Mama, és nekem a cumi őt volt hivatott pótolni. És mégis. Ha egy cumizó kisbabát látok, összemosódik azzal a 30 évvel ezelőtti kislánnyal és nem tudom szépnek látni... és jajj...

12 megjegyzés:

Szeri írta...

Én pedig azon a véleményen vagyok, hogy százszor inkább a cumi, mint az ujja. Mondom ezt én, aki majd hat éves koráig szopta az ujját, aminek az lett a következménye, hogy az amúgy is keskeny felső állkapcsomban az első fogaimat még kijjebb toltam. Ma is viselem nyomait, mert a 30 évvel ezelőtti fogszabályzás lófütyit sem ért. A legnagyobbam is cumizott és most a kicsi is. A középsőnek sosem kellett, de nem is erőltettük egyiknek sem, egyszerűen csak volt amelyik elfogadta és magáévá tette:) És majd leszokunk róla.

cucka írta...

Szeri, akkor neked az ujjszopás a mumusod. ;) (számomra az még mindig barátságosabb, Huncos is szopta pár hónapos korában, Mici is, de egyikük sem ilyen mértékben és ahogy beindult a mozgásfejlődésük lejöttek róla)
És cumival is lehet frankó kis össze-visszanövögetett fogakat intézni, szintén azidőtájt szabályozhatatlanokat :/ ez meg enyém tapasztalat. :(
Én abban bízom, ha mobilisabb lesz, lejön a cuccról. :) mert a világ felfedezni-való és ezerszer érdekesebb, minta hüvelykujj/cumi. (persze, értem én, hogy ez is az anyapótlék egyik fajtája. )

Nagygyörgy Éva írta...

Én a cumiellenes, inkább hüvelykujjas tábort erősítem, egyeske egyikkel sem élt, ketteske ujjra kapott 3 hónaposan, most 4 évesen csak ha nagyon fáradt vagy felkavarta valami kapja be, de volt olyan időszak, hogy véresre kaparta magát ujjszopás közben, elmúlt. Hármaska 3 és 18 hónapos kora között nyűtte ujjacskáját, az elveszett alvórongyával elveszett az ujjszopás is. Én amúgy a cumira azért (is) haragszom, mert pl hármaskát úgy adták ki a kórházból, hogy egy: rászoktatták a cumira, kettő: szájpenészt kapott tőle, mindkettőről jó sok idő volt lejönni.
Amúgy azon vigyorogtam, hogy azért az egyensúly megmaradt, nálatok van plusz egy fog, nálunk meg mínusz van, este kioperáltuk egyeske bal felső metszőjét :)))

Eny írta...

Nem foglaltam allaspontot ebben a kerdesben, a mi lanyunk viszont szerelmes a cumijaba, es megnyugtatja, elaltatja, es cicizes utan mar nyul is a cumija utan, beteszi a szajaba es alszik is. Nekem megkonnyiti a dolgomat de nem tudom, hogy hogyan fog menni a leszoktatas. azert tervezem, hogy mikor vege a cicinek, akkor talan a cumirol is leszokik?!??! majd meglatjuk... a huvelykujj viszont azert aggasztana jobban, mert azt nem tudnam elvenni tole, nem tudnam en kontrolalni...de fene tudja...szerteinem egyik sem jobb vagy rosszabb.

Leonine írta...

Én ötéves koromig voltam cumifüggő. Már rég nem cumiztam, de mindig nálam kellett lennie, mintha az lett volna a kabalám. Anya mesélte, hogy nem érdekelt, milyen színű vagy mintájú ruhába öltöztet, csak az volt a lényeg, hogy a ruhának legyen zsebe, mert akkor bele tudom tenni a cumimat! :)

Bea írta...

Nekem van egy ujjszopósom és egy cumizósom, és egyiknek sem tulajdonítok igazán jelentőséget. Máténak nem kellett a cumi, Milánt pedig hozzátok hasonlóan Máté szoktatta rá. Máté csak akkor szopja az ujját, amikor lefekszik aludni, és Milán is egyre inkább csak alváshoz használja a cumit, mivel napközben ezer más dolog van ami érdekesebb a cuminál.
Én vagyok elég kitartó és következetes ahhoz, hogy drasztikusan megvonjam tőle, inkább a jól bevált majdleszvalahogy állásponton vagyok és egyáltalán nem csinálok belőle problémát, ha kéri megkapja, ha nem nem. Tudom, hogy magától le fog szokni a cumiról, ha nem 2 évesen, akkor 3.
Egyébként én is frászt kapok az egész arcot beterítő lepke/virág miegymás alakú cumiktól. Mi a hagyományos formájút használjuk.

Timi írta...

Én azért vagyok cumiellenes, mert nem tetszik, hogy rászoktatjuk valamire a gyereket, amit aztán a mi döntésünk alapján veszünk el tőle (legalábbis sokaknál így láttam). Az ujjára magától szokik rá, és magától szokik le, hacsak nem veszünk elő valami régi szörnyű praktikát - és nem veszünk :)

És én, a cumiellenes anya a harmadiknál lettem cumis... Ő is megtalálja az ujját, de sokkal bizonytalanabbul, mint a többi. Boldog vagyok, ha azt szopva alszik el, de már nem fáj a szívem akkor se, ha cumival. Kell egy ilyen is :) Viszont szabályok közé szorítom: csak alváshoz, autóban, babakocsiban adom oda, tehát ébren játszani, megnyugtatni mást keresünk. És remélem, hogy ha a mostani elvész vagy kinövi, nem kell újat vennem...

Timi írta...

Én is hatéves koromig szoptam az ujjamat, és nem lett semmi baja a fogaimnak :) És nem hiszitek el, hogy szoktam le róla: látomásom volt. Nem tudtam még fütyülni hatéves koromban. És megjelent a kertünkben egy szerszámos láda, amiben benne volt a fütyülés. Cserébe az ujjszopásért. Leszoktam, és azóta tudok fütyülni. Komolyan!

mhtimi írta...

Nekem is volt ujjszopós és cumis gyerekem is. A legnagyobb és a legkisebb cumis volt, a középső ujjszopós.Az ujjszopós most 9 éves, és ha megfeledkezik magáról, még mindig hajlamos bekapni, míg a cumisok már rég elfelejtették ez irányú kötődésüket.Mindkettő magától szokott le róla, a legnagyobbnak volt egy szájfertőzése, amikor is fájt a cumizás, és a gyógyulás három napja alatti cuminélküliség elég volt a leszokáshoz. Ekkor 3 éves volt. A kicsi most 5 éves, és tavaly szokott le róla. Az oviban nem akart úgy aludni, mert szégyellte, bár az óvónénik nyitottak voltak rá, aztán szépen itthon is megvált tőle. Magától, nem kellett erőltetni, és azt gondolom, hogy semmilyen traumát nem jelentett neki. Ha Bigulka a cumi mellett dönt, attól se ess kétségbe, ő sem fog ezzel a "züllés útjára" lépni, és nem hinném, hogy érettségi táján majd hipnózisban kell leszoktatni az "ördögtől való" függőségéről:)))))

anyus írta...

Egyik rosszabb mint a másik, de a legrosszabb, ha semmi nincs.
1. Ötödik osztályos koromig szoptam az ujjam, amitől nem csak a fogaim deformálódtak hanem az ujjam is.
2. Harmadik fiam cumizott, folyton elhagyta és akkor dráma volt.
3. A dednek semmilyen anyapótló vigasztárgya nincs, az ujját sem szopja, kizárólag cicizik és a hajamat piszkálva nyugszik meg, borzalom, tegnap úgy porszívóztam h közben a fejemet lelógattam neki h tudjon hajacskázni, ötödik gyerek és nem bírok vele, segítsééég! :(

Beso írta...

Mindkét lányom cumis volt. És mindkét lánynál amikor én már úgy gondoltam, hogy rég nem kéne cumizni magamat szidtam, hogy mi a fenéért adtam nekik oda csecsemőkorukban. (Pedig a kisebbik eleinte kiköpte, de aztán egy hasfájós időszakában csak rászokott.) Egyetértek Timivel abban, hogy "csúnya" dolog, hogy rászoktatjuk a gyerekünket valamire, aztán meg azért "veszekszünk" vele, hogy miért nem szokik már le róla. A nagyobbik kb. 5 és fél évesen szokott le, a kisebbik kicsivel 5 éves kora betöltése előtt. Igaz, hogy kb. 3 éves koruktól mások előtt szégyellték és leginkább csak alváshoz használták, vagy ha nagyon fáradtak illetve betegek voltak. Kittinek van is a két fogsora között egy kis hézag, ami ugyan mióta nem cumizik már láthatóan kisebb, de még mindig nem ér össze az alsó és felső fogsora.
Kitti egy hörcsögöt kapott a cumiért, ő magától szerintem soha nem szokott volna le, viszont SZonjánál tudtam, hogy ő csak akkor fogja lerakni, ha maga elhatározza (a kis akaratos). És így is lett. Karácsonykor említettem neki, hogy valami olyasmit mondott, hogy ezen a szép ünnepen eldobja a cumit. felállt, megfogta a cumiját és kidobta a kukába. Ő nem nagyon sírt utána, Kitti viszont m ég hónapok múltán is emlegette, hogy hiányzik a cumija.
De azt hiszem, hogy egy nálamnál következetesebb anyuka ügyesebben (és hamarabb) le is tudja hozni a dedet a "szerről".
Mindenesetre örülök, hogy vége ennek a cumizásnak...

Bea írta...

Azt akartam írni, hogy NEM vagyok elég kitartó és következetes, csak kimaradt a NEM: De hát úgyis tudod, mit akartam na:)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator