2012. május 5., szombat

a dolgok rendjéről

A kertben filozófia van. Megírta már ezt Timi is, akkor csak csöndesen mosolyogtam magamban, hittem is, de inkább nem. Mert nálunk a kertészkedés egy nagyroham és általában szombaton, az egyetlen együtt töltött (pihenő)napunkon zajlik. Mindenki harsog és beszél, előbb csak szépszóval, aztán már szankciókkal próbálunk fegyelmezni, miközben ezerfelé figyelünk és igyekszünk megtalálni azt a pozíciót (egy idő után már úgysem lesz olyan), amelyben még hatékony munkát tudunk végezni. (pl. az én gyomlálásom hasonlatos volt a múltkori ültetéshez: előbb csak hajlongva, aztán guggolva, majd térdepelve s végül szégyenszemre földön ülve)

Ma szerencsém volt, Bigi elaludt a tuják árnyékában piknikezve, a nagyok pedig kimentek a kert végébe labirintust* építeni. Én pedig egyedül maradtam. Egy szál magamban. Évek óta nem volt ilyen. Közel két órán keresztül. A gyomok, az 5-10 centis már sűrű gazzal benőtt paradicsompalánták és én. Meg a csönd. Az a madárcsicsergős, távolból hangfoszlányos, nyaralós. Lassacskán a bosszúságon túl (azzal indítottam gyomirtó pályafutásomat, hogy két palántát kirántottam. igen, én ennyire ismertem a paradicsompalántát), megindultak a gondolatok. Hogy mostanában nagyon trendi dolog lett otthon termelni, magunkat hazaival ellátni. És első évben baromi nagy poén, és tényleg dagadó mellkassal tálalod a csigarágta keserű retket is fel, mert mégiscsak SAJÁT. Aztán elkezdesz gondolkodni, utánaolvasni, kérdezni és akárcsak a hályogkovács, rádöbbensz, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni. Míg te botanikai atlasszal közlekedsz az ágyások között, a szomszéd rövidlátó nyolcvaniksz éves Marika néni a kerítés túloldaláról kiszúrja, hogy éppen egy mérgező nádirüttyömpüttyről hiszed azt, hogy galambsaláta. Mert ő ebbe született bele. Az ő szülei-nagyszülei-dédszülei is ezen a földön éltek, tudja, hogy nem próbálkozunk mindenféle úri huncutság (lásd padlizsán) megtermesztésével, mert itt, ez a föld, nem arra való.
Aztán az állatok. Bájos falusi romantika képe körvonalazódik ki mindenki számára, ha azt mondom: kecskék, nyulak, tyúkok, kutyák, macskák. Béke és boldogság. Hiába az állatorvos férj, a kisvárosi feleség, itt két egymást követő napon sem pontugyanúgy történnek a dolgok. Elég egy kíváncsi kecske, egy apró lukacska a drótkerítésén ahhoz, hogy a teljes állomány egy pillanat alatt a szomszéd málnását és facsemetéjét rágcsálja vidáman. Csak tapogatózunk, ismerkedünk, próbálkozunk, napról-napra, évről évre. S hogy kicsit tisztábban lássunk és jobban otthon lehessünk ebben a gazdaságosdi játékban, megsaccolva kb tíz aktív évnek még el kell telnie. Akkor sem tudorai leszünk, hanem inkább gyakorlott felhasználók. Meg kell tapasztalni, ismerni, és   lépésenként levonni a megfelelő tanulságot az adott év történéseiből. 

Türelemre és alázatra tanít ez a falusi lét, hiszen elég egy rosszkor jött lehűlés, egyetlen éjszakai mínusz ahhoz, hogy a gyönyörű kopaszbarackfa összes virága másnapra szétmálljon. Itt lehet csak igazán érezni, hogy mennyire aprók és jelentéktelenek is vagyunk mi emberek a természet hatalmával szemben. Hisszük, hogy mindent megtehetünk, mert uraljuk-birtokoljuk a földet, pedig dehogy.

Filozófia van a kertekben. És béke. És bölcsesség. És türelem. Ott tényleg megáll az idő.


* bár lassan már mindenki hülyének néz megmosolyog minket, a kecskefarmunk mennyiségétől, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálva tartanánk őket, túlszaporulat van és ebből adódóan a jövő héttől kezdődő fejések okoznak némi logisztikai feladatot. Pl. első körben az anyák-gidák elválasztását a kertvégibe történő vellanypásztor-labirintus építéssel próbáljuk megoldani.

5 megjegyzés:

Timi írta...

Jaj de szép volt, kézfogás Neked. Nálunk a kecskés részét anyukáméknál éljük ki :) A gyomlálás fázisai közé meg még javaslom a kissámlit is :)

Névtelen írta...

Szia!
Ha padlizsant akarsz termeszteni (vinetta) akkor locsolj!Rengeteget!Nekunk igy maradt meg tavaly is tobb,mint 100 palantabol 31! :D
Ha nem akarsz csalodni,vagy ossze-vissza csinalni mindent a kertben (lasd az en peldamat),akkor mindig csak a Marika nenit kerdezd,es soha masat ne!Mert Rozsi neni vagy Sari neni mar homlokegyenest mast fog tanacsolni! :D
Azert ,ha olvas az ember lanya,van ugy ,hogy ujdonsagot szolgaltat a fel falu nepenek!Kivancsi leszek,itt a faluban hanyan fognak budosket ultetni a paradicsom koze az iden!:DDD
Hajra!Forever tanya-life!
Puszillak titeket:Hedi.

sellőlány írta...

Haha, ismerős a szitu, én is mindent kipróbáltam ami a végére megmaradt az a koktélparadicsom és a rukola. CSAK locsolni kell (a paradicsomot lombtrágyázom is). És bármennyire is szerettem volna bio vonalon futni, a természet felülbírált. Így most már permetezek is (gyümölcsfákat)... mondjuk elég nevetségesen nézek ki talpig védőfelszerelésben, ahogy órákat elcseszek ezzel, míg a szomszéd bácsi 80 évesen kimegy egy sortban, és 10 perc alatt letudja az egészet.

cucka írta...

Timi, legközelebb sámlizok is, ígérem. :)

Hédi,Sellőlány: az első hibát (tavaly) ott követtük el, hogy egyáltalán nem palántáztunk, mert hittem a természet erejében (hahaha). Idén már előpalántáztunk, (paradicsomot, paprikát, padlizsánt), se nem permeteztünk. (muhaha, volt is vagy 15 szem barackunk meg pár üvegrevaló meggy) Aztán idén kihívtunk egy kertészt, aki elmagyarázta, hogy sajnos vannak olyan betegségek (pl nekünk 3 fánk is érintett ebben), köztük egy jóféle vírusos, amit permetezéssel lehet csak megfékezni, és még így sem biztos, hogy megmarad, pedig agyon lett metszve. :(
Persze, próbálunk minél természetesebb anyagokat és vegyszermentesen karbantartani. Pl. most csalánt gyűjtöttünk és annak a levével (gombaölő és rovarpusztító szer) locsolunk. És a vágott fűvel, valamint a kecskék alól kikapart trágyával trágyázunk. (mert az tudjuk mit tartalmaz).

sellőlány írta...

Igen, nekünk is részben öreg fáink vannak, ráadásul a kutya sem törődött velük vagy három évig, mire a tulajdonunkba kerültek. Szegényeket a halál torkából kellett visszarángatni (pár közülük nem is élte túl), nálunk is a kertész hozta meg az áttörést, akinek a 30 éves tudása felülírta az tévhiteimet. A telkünk egy erdőséggel szomszédos, így sok olyan kártevő van, ami egy konyha vagy hobbikertben sosem fordul elő, így másképp is kell védekezni ellenük, amire nincs hatásos bio alternatíva.

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator