2012. július 14., szombat

nemértem

Érezhetően másabb most ez a szoptatás.

Ha első gyerekes, paraanyu lennék, rosszabb esetben, már napok óta a védőnői/gyermekorvosi szolgálat lépcsőjén ücsörögve, zokogva szorongatnám keblemhez éheztetett féltett magzatom. Jobb esetben onlájn lógnék valamely szoptatási tanácsadó szavain és észnélkül rendelném meg a csodateákat/tablettákat a világhálóról. Ehelyett napok óta igyekszem nem tudomásul venni, és sokkal kevesebbet foglalkozni vele, mint azt a lelkem igényelné. (azaz, igenis, nagyon is, magamba tudnék zuhanni, ha jobban belegondolnék abba, hogy Bigi alig múlt 9 hónapos, a tesók meg éppen dupla ennyi ideig élvezhették összebújásos szimbiózisaink... és akár még az is benne lehet, hogy talán most utoljára élhetem ezt át ebben az életemben...) 
Zsigu egyik napról a másikra lett befogadó az ételek ügyében, túl azon, hogy továbbra is szereti maga felcsippenteni és elnyammogni a darabos zöldségeket, gyümölcsöket, kekszeket, kalácsokat, egyre szívesebben veszi, ha ebédre-vacsorára, enyhén darabos miételünket kanalazgatok a szájába. (tegnap este élvezhette első -és finoman fogalmazva is- kissé naturálisra sikeredett töltöttpaprikámat, ebédre pedig az előző napról maradt rizses marhának örült teliszájjal, és fogyasztott belőle egy nagytányérnyi emberes adagot) 

Az esti jóéjt szoptatásnál jöttem rá a titokra. Valahogy lelassult/elmúlt a tejleadó reflexem. (persze tudom, hogy egy idő után ezt már nem érzi erősen az ember lánya, de azt viszont látom, hogy csak szív-szív és nincs mit nyelnie). Hosszú perceken át szívja a kisember, egy ideig türelmesen vár, majd beleun és nagyon megmérgelődik. Ha mindez éjjel-sötétben történik, kivár. De ha nappal... akkor hat ökörrel sem tudom további szoptatásra ösztönözni.... egyre jobban begurul, és előfordul olyan is, hogy dühében rágja-csűri-csavarja-püföli az étketnemadó tárolókat. (nemjó érzés)

Tudom, hogy egy viszonylag nehéz periódust élünk most meg. A reggeli torkomban fojtogató gombóc is csak nagysokára múlik el napközben. Sokadik hete minden itthoni teendő csak rám nehezedik... egyedül vagyok, a gyerekek, a háztartás, a munkám, az állatok, a kert és most a házfelújítás is a nyakamba szakadt annak összes csudálatos terhével... egyedül gondoskodom a bevásárlásokról, az állatok ellátásáról, a táplálékai(n)k beszerzéséről... nincs hétvége, nincs ünnepnap, nincs szabadnap... a reggel 5-6 között induló napok és az éjfél után lezárulók sem segítik elő a békés tejtermelést...

Bigi válaszul minderre sztrájkkal jelez. Én pedig mégiscsak  szeretném valahogy menteni a menthetőt...

14 megjegyzés:

Dominika írta...

Bocs, hogy belekotyogok ismeretlenül. A napközbeni szopikat még ő kéri, vagy te ajánlod fel? Mert ha nem ő kéri, akkor esetleg erre a nehezebb időszakra megmaradhatnának az esti szopik, amik garantálnák, hogy nem apad el a tejed, és amikor már kicsit könnyebb napokat élsz, akkor kaphatna nappal is, hátha akkor már könnyebben jönne. Ha ő kéri, akkor meg nem tudom. Nekem most a harmadik kb. pont ilyen Bigi korától kezdve csak és kizárólag a szobájában a fotelben volt hajlandó szopizni, máshol nem.
És amikor fáradtabb voltam, mindig is kevesebb tejem volt... :-(
Sok sikert kívánok nektek, biztosan megoldódik!

Chipmunk-19 írta...

Kemény cagy Cucka! Riszpekt.

cucka írta...

Dominika, dehogy haragszom, sőt megköszönöm, hogy megosztod a gondolataidat velem! :)
Miután Bigi elmúlt fél éves, próbálgattam megismerkedtetni gyümölcsökkel-zöldségekkel, de határozottan elutasító volt. Nem erőltettem, de a napközbeni étkezések után/előtt, mindig odaültettem az asztalunkhoz, amíg a nagyok ebédeltek, ő is kapott valami nyammognivalót. Válaszolva a kérdésedre, a gyakorlat most is így zajlana, ha nem bojkottálná Bigger. Felébred nagyon éhesen, kínálom cicivel, mohón rácuppan,d e az pár percen belül nem indul be és ettől fölöttébb behergeli magát, és ekkor már a szilárd ételt is dühödtebben fogadja, kapálózik, kiköpi. Próbáltam már fordítottan is, hogy kb mire tudtam, hogy ébredni fog, elkészítettem az ebédjét, akkor jó étvággyal behabzsolta, és aztán inkább fogadta el a vizet kísérőként, mint az anyatejet. (szintén a föntebbi okokból kifolyólag, azaz lassan jön)
Persze, ettől jól befrusztrálódom és az egyik göngörgeti maga előtt a másikat. :/

Chipi: nincs miért, akkor lennék kemény igazán, ha még ezt is meg tudnám oldani. :(

Hold-AnyuCica/WS írta...

Cucka, így is emberfelettit bírsz, én köpni-nyelni nem tudnék, ha ennyi mindent kéne csinálnom :/
A szopihoz nagy fájdalmamra nem tudok hozzászólni, mert nálam tudod, milyen döcögős, viszonylag hamar leáldozós volt(nem baj, majd legközelebb) de tudd, nekem példakép vagy. A három gyerekkel, a kecskékkel meg mindennel együtt :D

Névtelen írta...

Tényleg emberfelettit bírsz, igazi példakép vagy előttem is, hogy felvállalod, nem csak csupa szépség az anyaság! Köszönöm!!! adri

Timi írta...

Drukkolok hozzá! A sztrájkról mindent tudsz, én segítséget kívánok Neked, mert az kell ahhoz, hogy ebből kilábaljatok szerintem! Nem vihet a hátán egy szoptatós kismama egyedül ennyi mindent :(

Ercsi3 írta...

Gondolom, annyira ismersz, hogy nekem mi jutott erről eszembe... ;)

Azt hiszem, rád férne egy csipetnyi pihenés, nagyon fáradt, kimerült lehetsz... :(((

cucka írta...

Eeeercsi, egy dolgot bizton kizárhatunk, ha csak nem ismétli a történelem még egyszer meg önmagát vagy nem lettem időközben látens szűznemző. :)))))

Timi, tudom, de ez egy olyan helyzet, amiből nem tudunk másképp kijönni. Tudom, kicsit sok most a teher, de egészen egyszerűen nem tudtuk másképp megoldani, nulla segítség mellett. (és kicsit túloztam: a kert méteres gazos hála az elmúlt napok bőséges esőzésének, ami ugye egyfelől jó, mert kellett, másfelől baromira nem tesz különbséget gaz és hasznos növény között :D )

Adri, Holdanyu, köszönöm. :) igazán zavarba hoztok....

Pár hét és minden újra a régi lesz (ebéd után Csiggernyúl cickózott, elvonultunk kettesben nagyágyba setétbe békébe :) és enni is ettem és inni is ittam ma már valamit. :)
Nem adom fel, tudom, hogy menni fog, csak meg kell nyugodnom, erőt kell gyűjtenem.

Azt meg csak tényleg halkan és zárójelben, hogy sosem hittem volna, hogy ennyi év szoptatással a hátam mögött még bármi is tud meglepetést okozni. De. Tud. Megerősítésként és mert ma "véletlenül" ez "jött szembe" velem:
"Nagy pszichológiai vizsgálat eredménye szerint a maximálisan beszabályozott családból ugyanannyi deviáns, antiszociális, neurotikus gyerek kerül ki, mint a teljesen szabadon hagyó családból. A többé-kevésbé egészségesek középről jönnek. Ott középen alku folyik, ahogy Ranschburg tanár úr szokta mondani, tehát a szülő nem ragaszkodik mereven bizonyos alapelvekhez, hanem az adott helyzetnek megfelelően mindig újra mérlegel és dönt. Persze középen lenni nagyon fárasztó, ugyanis mindig jelen kell lenni. Egy kapcsolatot és egy családot illetően tehát a döntő kérdés az, hogy jelen vagyok-e folyamatosan a társam és a gyerekeim életében, vagy rutinból pergetem a dolgot." Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság)

Lili írta...

Hmmm Cuckám, én is éppen ma tépelődtem a szoptatósdin. Sokakhoz csatlakoznék, ez már sok, több embernek is, nemhogy egy szoptatós anyukának. Valahogy szabadságold magas pöppetnyit.Fog ez menni és ha mégsem, akkor sem lesz semmi, 9 hónap az nagyon-nagyon szép:)

Névtelen írta...

Hát Gabikám, nekem mindkettő akkor sztrájkolt be amikor megjött a menstruációm, onnantól a nappali szopik, csak ébredés után, félkómában működtem, majd úgy sem, kb. két hónapig még az éjszakai, hajnali szopik mentek, aztán arra is nemleges választ kaptam...Konkrétan Bende elsírta magát, amikor próbálkoztam. Még fejtem egy darabig aztán persze szép lassan elapadt. Lilinél még lelkileg nem esett jól, de most elfogadtam, ez van, fél cicivel( csak az egyik mellemben termelődött tej)ez se rossz teljesítmény Az már a humoros része a dolognak, hogy pár hete, amikor együtt fürödtem Bendével, nagyon vizsgálgatta a cicimet, gondoltam itt az idő, ha ennyire érdeklődik, hátha...Rám nézett, nem nagyon értette, hogy mit akarok,és szabályosan kacagott egyet! Mellesleg az update fogyókúra nem árt a tejtermelésnek? Én nem mertem fogyózni addig amíg szopiztak.
És hát csatlakozom, nem semmi terhet cipelsz! Kitartás! Rencsilány

Timi írta...

Oké, hogy szülők messze, de rövid időre akár fizetett segítség is jöhetne... Gyerekekhez, vagy van ott a faluban, aki ért az állatokhoz, ellátná őket pár napra, ilyesmire gondolok. És egyél-igyál, ami az állataidnak jár, az Neked is! Drukkolok!

cucka írta...

Timi, pár napja mi is ezzel élünk, napi 1-2 órában fizetett segítséggel lavírozunk, óriási segítség, bár még kapkodósabb minden, de határozottan haladós. :)
Zsigubébi meg... éjjel aktívabb mint nulla kilométeres korában, nappal meg másevő, csak alváshoz elfogadó.

Rencsi, futottam én is pár kört az ápdét körül mielőtt elkezdtem. Mivel itt nincsenek léböjtös napok vagy akárcsak éhezős részek sem, napi 5-ször rendszeresen étkezem (és itt most a rendszeren a hangsúly, mert ezideig össze-vissza kaptam be valamit napi 1-2-szer), annyi különbséggel, hogy gluténmentesen, valamint köreteknek zöldséget-gyümölcsöt eszem, sok joghurttal, salátával, megkockáztatom változatosabban étkezem, mint tettem ezt idáig. És mivel 8. hete csinálom, és csak most egy hete állt be ez a krach, nem gondolom, hogy lenne összefüggés a kettő között.
(alhasi szurkálódásaim nekem is vannak napok óta, és a hirtelen és vehemens kiborulásaimra is lehetne magyarázat egy jó kis PMS :D )

És kitartok, máris jobb, hogy kibukhatott minden belőlem. (Még sms-ben is érkezett segítség, amivel már most tudom, hogy élni fogok valamilyen formában. :) ) KÖSZÖNÖM! ♥

Dius írta...

Szoptatási tanácsot nem tudok adni, mert én nemhogy eddig nem, de leginkább semeddig sem.. Ahhoz is messze vagyok, hogy átugorjak hozzád egy-két napra tehermentesíteni, ráadásul a szabadságom is lejárt. De gondolok rád sokat, és drukkolok, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell..
(amúgy... az nem lehet, hogy a nyaralásból többen jöttetek haza, mint ahányan mentetek? Vagy menjek a sunyiba az ilyen gondolataimmal..?)

Kinga85 írta...

Jajj :( Drukkolok, hogy visszajöjjön Bigi kedve. Nem lehet, hogy meg fog jönni? Nálunk is volt nemevős időszak, ráadásul enyém még nem másevő, így leginkább fényevőként üzemelt vagy 2 hétig. Meleg, fogzás, betegség okán. Amióta lehűlt az idő, rajtam lógna egész nap. Aminek örülök most :)

Kis pihi kéne, remélem beválik a segítség!!!

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator