2012. november 16., péntek

költői kérdés

Az esti lefektetés miért csak velünk húzódik el idegtépő végtelenségig? (ha bébiszittyó vigyáz a gyerekeinkre, a kisbüdösek, igen, mindhárman!, legkésőbb 9 óra nulla-nulla perckor már az igazak álmát alusszák, és nem, nem jönnek ki kétpercenként, hogy éhesek/szomjasak/pisilniük kell/csak-még-egy-utolsó-mese vagy esetleg árulkodni, hogy egyik gyermek piszkálja másik gyermeket)

Persze, a dolgok kiegyenlítődnek, meg lesz a böjtje is az esti kettesbenlétnek, Bigi kihagyja az éjfeles tankolást, ehelyett fél kettőkor úgy ébred fel, mintha reggel lenne, mosolygósan tettre-készen, aztán addig csattog éjszakai magányában, míg Hugit is éberré tapicskolja, aki piros sárkánynak vizionálja kisöccsét (mit szív ez a lány?), és meggyőződése, hogy A bogarak ante portas vagynak, ezért nem hagyhatjuk el a gyerekszobát. De valamilyen oknál fogva bent sem maradhatunk. Éktelen sikításos sírásában köhögőrohamot kap, -s hogy hajnal 3-kor is mennyire ura vagyok a  helyzetnek-, csöndben megkérem őt két öklendezés közben, hogy ne hányjon le, nincs baj, közben óvatosan leteszem az ölemből, megígéri, hogy már jól van, nem sír, nem hány, fölemelem és telibeborít egy kis emésztés alatt álló vacsorával. Majd elnézést kér. A világ legtermészetesebb módján.

(nem, Bigi nem tapicskolt bele és hajnal 4-kor már tényleg mindenki aludt. egészen reggel 7-ig)

8 megjegyzés:

sellőlány írta...

Nagyon ugy tunik, hogy igyekeznek kihasznalni minden percet, amikor is egyutt a csalad es az esti elvalas kettebe vagja ezt a csuda nagy harmoniat. Minden egyes ebren es egyik vagy masik szulovel toltott kis pillanattal a szemelyes szeretetigenyuket tolti fel. Raadasul ejjel minden erzelem es felelem erosebb, kotodesi igenyuk meg inkabb kezzel foghato. Nem szol ez masrol, mint a szeretetrol, es a korukkal jaro erzesek es felelmeik ujrapozicionalasatol. Idovel aztan ez le fog majd csengeni es fogsz meg arrol panaszkodni, hogy ugy kell oket del fele kirugdosni az agybol. :-)

Erika írta...

Nem is költői.:) Az enyémeket is több órás procedúra lefektetni. Olykor nem is sikerül...Főleg akkor, ha "apa fektessen leee..." című nótát húzzák, hiszen már tudják jól, hogy Apa képtelen őket lefektetni. Inkább álomba simogatja őket a nappali kanapéján. Persze másnap reggel ÉN kínlódok az ébresztéssel megint csak maratoni hosszúságban....és esünk be utolsó pillanatban az oviba, messze utolsóként. :) Cupp. Popianyu

Bea írta...

Van abban valami amit Sellőlány írt....
Nálunk most úgy van, hogy Máté gond nélkül simán elmegy aludni, és alszik.
Milán ellenben kínlódik mint a rosseb, kijön, összebújunk, kínlódik, vergődik hosszasan, mire nagy nehezen elalszik, csak azért, hogy éjjel 1-2 magasságában újra jelentkezzen a nagyágyban. Szerintem az esti 1-2 üresórában akarja kikaparni a nekijáró sajátidőt.
MArci pedig rendszerint délben tart erre igényt, amikor Milán alszik.
De hát tudod, hogy változnak, és ami ma így volt, lehet, hogy holnap már totál az ellenkezőjébe csak át, és azt ugyanúgy nem fogjuk érteni.

cucka írta...

Sellő, minden szavaddal egyetértek, ezért is nem háborgok. Tán csak mikor nyakonhánynak. :)))

én már most azzal zsarolom őket, hogy alig várom a bulizós éjszakáik utáni nappalokat, amikor hajnal 7-kor bemehetek villanyt kapcsolni és harsánykodni. meeeeert reggel vaaaaan! :))))

Popimámi, az esti alvásbasimogatás nálunk is pontosan így zajlik. :) és még a helyiség is stimmel. :)))

Bea, a gyerekes lét egy állandóan fortyogó és napról napra változó katyvasz, amiben két egymást követő pontugyanolyan nap sincs. :)))

sellőlány írta...

Haha, a kesobbi korukkal kapcsolatos fenyegeteseden jot nevettem. Csak aztan nehogy ugy jarj, hogy akkor inkabb visznek magukkal partizni. :-)

Ildikó írta...

Tudom szar anya vagyok, de nálunk este nyolckor lefekvés van.
Ha jön a víz, pisi kérdés, kijönnek és intézik, max egy ölelés és lefekvés.
Úgy gondolom az anya is ember, kicsit rá is ráfér a pihenés.

Ildikó
(nem mellesleg a hat éves már nem alszik napközben és ha ennél később fekszik le, borul a reggeli indulás)

cucka írta...

Ildikó, nem szaranyaság ez, csak más a ritmusunk. A mi esetünkbe is bevezethetném a szigorúan azonos időpontban történő altatást, de akkor gyakorlatilag egyedül nevelném a kölköket, az apjukat szombaton látnák -jobb esetben. Úgyhogy inkább ezt a megoldást választottuk, bár tény: sokkal fárasztóbb. Legalábbis számunkra. :))) (de már csak pár év, és én fogok könyörögni pár együtt töltött percért ;) )

Ildikó írta...

Hajnalban eszebe jutottál, mikor már a második gyerekem mászott rám 5 óra 10-kor. Azt hiszem később fektetek. :-)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator