Ápdét

Lassan, mintha múlóban lenne a vékonyka nyaka, tokásodik, bár a végtagjai még mindig véznák, a pocakja már egyre gömbölydedebb, igazi békabobos külső van alakulóban. A mérlegünket még Kismici semmisítette meg, de az utóbbi napok kézbentartásakor már éreztem, több ez a kisbéka, mint háromésfél kiló. 

Apjuk ma hazahozta a rendelős mérleget, én pedig kíváncsian ráhelyeztem a Dedet, fürdés és vacsora előtt. Aztán lenulláztam és mégegyszer. És összenéztünk és újra nulláztuk és újrahelyeztük. És alig akartunk hinni a szemünknek. 

KicsiZsigu ugyanis 4220 grammosra másfélóránkéntezte magát, ami azt jelenti, hogy a bő egy hét itthonlét alatt, közel egy kilót szedett magára. 

Oké, hogy ő a legkisebb és genetikailag kódoltan tudja, hogy nagyon hamar nagyon erősnek kell lennie, nade akkor is... 

Lávizindier

Kortörténet:
- két éve még alsó madárfogással fektette kanapéra a szépleányt

- egy éve még rendszeresen elgázolta kismotorjával

- idén pedig a kép már magáért beszél:

A lelkem pedig, úgy érzem, jobban van. Volt -tegnap- egy mélységes holtpont, amikor bőgve áttanulmányoztam pár bébiblúzos internetes oldalt és megerősített abban, hogy engem is utolért a rettegett mumus. S hogy miért bőgtem? jó kérdés. Azt hiszem, borzasztóan egyedül éreztem magam és nagyon sajnáltam is ezáltal önmagam. Meg a helyzetemet. És nehezményeztem (tudat alatt), hogy nekem harmadikra sem jutott nyugodt gyerek. Ugyanis ő a legsüvöltőbb, legkézbenlevősebb, a legrövidebb időintervallumban a legtöbbet cickózó. Éjjel-nappal. Én pedig lézengek a nagy büdös semmiben és még arra is képtelen vagyok, hogy a napi rutinban (értsd mosó-illetve mosogatógép elindításban, semmi extra), meghozzak egy másidőkben átlag alatti döntést.

Aztán szipogva ágynak estem és aludtam egy közel háromórásat fényes nappal a két legkisebbel, és valahogy a helyükre kerültek a dolgok. Olyannyira, hogy még oviba is elmerészkedtem Huncosért. (igaz, csak motoros Kismicivel és úgy, hogy nem nagyon volt más választásom)

Ma meg kiválogattam a kölkök játékait és EGY EGÉSZ SITTES-ZSÁKNYI letört alkatrészt és beazonosítatlan kacatot tömködtem bele a családi kukánkba. Így most mindennek van helye. És ha Hunor hazajön, majd szépen megkérem, hogy mától csak nézegesse a játék-dobozait-polcait. Alternatív megoldásként rendet rakhatnánk/nék sűrűbben is.

Nade, mért is nem állt meg a világ...?

Valahol a nagyvilágban, egy szeptember végi éjszakán útnak indult egy kisember, hogy felfedezze-megismerje a miéletünket. Hajnalhasadásra, hosszú és nehéz út után, fáradtan és elcsigázottan meg is érkezett közénk. Ott és akkor megállt a világ. Percekre-órákra-napokra. Csak apró simogatások, leheletnyi puszik, hatalmas alvásokkal tarkított összebújások alkották az életünk. 

Aztán hazajöttünk és ugyan kicsit komplexebben -hála a két nagyobbnak-, de az érzetek ugyanezek maradtak. A napok teltek és én valahol megrekedtem az első idők túlcsorduló ragadványában. Nem bírok kilépni, nem találom a helyem, minden olyan bizonytalan és puha és ismeretlen. A hormonok furcsa játékából fakadó érzelmi labilitás sem segíti most elő azt, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Sőt, az átlagban másfél óránkénti éjjeli Zsiga-riasztás sem.

Fel kellene vennem a ritmust, meg kellene találnom a helyem, de még nem megy. És mit tesz ilyenkor egy vérbeli (szőke) nő? ül a maga elvárásai alkotta kupaca tetején és sírva fakad.

Szélsőségek nagyasszonya bréking nyúzolt egy aktuálist.

Éjjeli lopott elsőhármas

Ha már fotók, akkor kezdjünk egy klasszice alvóssal. 

(a középső üres csík az én helyem)

A nap híre(i)

Apjabecézi Bigulka, anyjahívja kisraptor ma reggelre megszabadult köldökcsonkjától, én pedig egy annyira hozzáértő és segítőkész oep-es hivatalnoknénibe futottam bele a délelőtt folyamán, aki pillanatok alatt letisztázta reménytelennek tűnő helyzetemet, és még megfogadható tanácsot is adott. Olyan hálás lettem a szokatlanul kedves hangnemtől, hogy majdnem elbőgtem magam (de tényleg!) és nem győztem köszöngetni önzetlenségét.

Azt hiszem, hivatalos ügyeket (sem) most kellene intéznem. 

Újra itthon

Nagyon rózsaszín, nagyon harmonikus, nagyon idill, nagyon pityergős, nagyon hormontúltengéses. És ebből még az sem tudott kizökkenteni, hogy a fővárosban megrendezett futóverseny következményeként jópár tiszteletkörrel gazdagítottuk a hazavezető utat és hogy Huncos megmutatta mit tanult amíg nem voltam itthon. Okos dolgot: a slagon vízszintesen futóbicajozni gumikerékkel. Borítékolható volt a végeredmény, igen ismét egy két helyen felhasadt homlok, amibe akár egy öltés is elfért volna, de mi örök naturalisták megoldottuk egy szupermenes ragtapasszal. 

A teljesség mindennemű igénye nélkül a mostani kétkedvencem: az egynapos Zsigumosoly és a közelebbi ismerkedős:

 

És persze nem mi lettünk volna, ha a nagy találkozást sikerült volna megörökítenünk egy fotó erejéig. Ehelyett egy életre a szívembe égett az a kép, ahogy a két kis megilletődött szöszke kézenfogva beóvatoskodott a kórterembe, ahol agyonsimogatták Zsigát, én meg nyeldestem a torkom gombócait és csak arra tudtam gondolni, ennyire gazdag talán még sosem voltam...

És itt is szeretnék megköszönni minden kedves szót és gondolatot, amit küldtetek felénk. Hiszem, hogy sokat segített és célba talált. KÖSZÖNÖM!

Tündérmanó

Az eddigiek rövid összefoglalása: Zsigu eszik mint egy éhes oroszlán, kakil és alszik mint egy jóllakott oroszlán, szóval tökéletesen működik. Cucka egyre jobban van, már menne kecskét fejni (de azt csak vasárnap szabad neki).

U.i.: Hősanyánk máris a régi, annyira UNATKOZIK odabent, hogy más alapanyag híján anyatejből akar sajtot készíteni. És szülne megint. Bármikor.

Zsigu

Örömmel tudatom veletek, hogy Cuckafia Zsigmond ma 4:10-kor természetes úton, 3360 grammal és 54 cm-rel megszületett.

Baba, hősanya jól vannak.

A kicsilegény reggel 4-től 6-ig szopott, és Hunorra hasonlít.

5ös-7es

Ennyi percesek váltakoznak rendszeresen. Lehet, hogy túl korai, de a két kicsivel nagyon nehezemre esik befelé figyelni, így úgy döntöttünk, lassan összecihelődünk és nekivágunk az éjszakának. 

Fáradt vagyok. És jelen pillanatomban azt érzem, félre teszem (h)ősanyaságomat és kérek valami tompítót. Vagy újra műtétért könyörgöm, mint Minkócánál. 

S egy bónusz lak. 40+2. Szülés-közvetítő(k) lesznek, bár azt nem hiszem, hogy onlány maradok, szerintem csak a végén lesz erőm jelentkezni. S mivel, kísértetiesen hasonlatos a Minkaszüléshez a Zsiga kibukkanása is, így hajnal előtt kétlem, hogy különválnánk.

Köszönjük a rengeteg felénk áramló pozitívságot, nagy szükségünk van most rá!

Csóközön

innen is annak a kedvesdrága, és a szakmáját teljes szívéből szerető és gondos odaadással űző dottornénak, aki tegnap 4 órás várakozás után vérbosszút esküdve sem volt hajlandó aláírni az amúgy tökéletes köldökzsinór áramlásos és ctg paptyíromat, eszement felelőtlenségemre hivatkozva, mert még mindig szabadlábon lébecolok, hogy kapja be felelősségem teljes tudatában jól vagyok, csak az elmúlt évek távlatából már nagyon is elfelejtettem, hogy mennyire erősen is tudnak -nekem- fájni a tízpercesek (és akkor a kétpercesekre még gondolni sem akarok...)

Lesz itt szerdai szülés, most már talán én is elhiszem... de ha ismét csak szórakozik velem ez a kölök, akkor-akkor... még magam sem tudom mit csinálok vele, ha végre-végre kibújik.