mertŐ

Sosem fogom elfelejteni azt a gyomorösszehúzó savas félelemet, amikor megtudtam, hogy kislányunk lesz. Perszehogy vágytam rá, vágytam egy tündibündi rózsaszín puhaságra, de a fiam után, -akitől tanultam ezt a furcsa és számomra nagyon új, "anyaságnak" nevezett mesterséget-, elképzelhetetlen volt, hogy más szerepben is helytálljak. Aztán együtt megcsináltuk a lehetetlent, egy nehéz és hosszú éjszaka hajnalán, óriási űrt betapasztva, megérkezett közénk Micilány.

Az első hónapok megfigyelő tartózkodásából, részemről mára már csak a rajongó szeretet maradt. Csodálom az eszét, a logikus rálátásait, a kristálytiszta magyarázatait, a felnőttes mondatait, a ravasz pillantását, a cinkos fényt a szemében, a mindentmegmagyarázó érveléseit, a konok tekintetét, a bújós macskalányságát, a dacos kitöréseit, az erejét, az öleléseit, az akaratát, a tisztaságát.

Kb 90 centi magas, 13 és fél kiló, szeme színe mélyzöld, haja színe vörösesszőke, nappalra megbízhatóan szobatiszta, (nem jelez, ellenben megy, felhelyezi a szűkítőt és vigyorogva csurgat, máskor meg kedvesen hív egy "törlésre", majd bűbájosan elköszön Kula bácsitól), talán már éjszaka is menne, de mivel első ébredés után átcuccol közénk, egyelőre nincs még ingerenciám kipróbálni. Tiszteletbeli óvodás, az összes Hunor által hazahozott éneket-mondókát kívülről fúj, valamint a gúnyverseket és káromlásokat szintúgy. 

...és mertŐ ma kettőfél.

a jövő nemzedék

Nos, akkor szeretném bemutatni a jövő reménysugarait, akik azt hiszem, már most jobban fejik a kecskét, mint tettem én ezt még akár kettő darab évvel ezelőttig is. 

Esküszöm, semmi külsős kényszer hatás nélkül tették mindezt, egyszer elmagyaráztam a technikát, és ők lelkesen utánozták, megjegyzem sikeresek, ámbátor kicsit lassúak. Ha ők könnyítenének a lányainkon, napi egy zsák kukorica sem lenne elég egy kecskéhez:

Hunort pedig cserkészbecsszóra nem éheztetjük, akármennyire is az ellenkezőjét bizonyítja a mellékelt fotó.

csakegyátlagnap

Kevés vidámabb napindítót ismerek, mint a királylányos kedvenc kerámiabögre pukkanását a konyhakövön, -természetesen kakaóval töltve-, majd az azt követő éktelen Mici-ordítást, Apjuk-szentségelést. S hogy fokozódjon a helyzet, a rég beharangzott áramszünet is éppenmára esett, csudálatos a kávémentes lét, valahol az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén táncolni délután kettőig. 

Fura érzés volt ma újragondolni, milyen is az élet elektromosság nélkül, míg várva az áramot, elindítanék egy mosást, egy mosogatást, vasalnék, porszívóznék vagy elolvasnám a világhálón érkező leveleimet.

Így maradt a kert. A borsóink idén ránkburjánzottak, már 4 kiló várja boldog felhasználtságát a fagyasztóban és még lenne mit sztornózni a kertből.  Egyelőre ott tartok, hogy a legdrágább márkájú bolti fagyasztott is "olcsóbb", mint a vele való munkálkodás ideje-energiája. (max. akkor érné meg, ha néger rabszolgáink lennének vagy apró kicsi szorgos kezek végeznék ezt pár szem cukorkáért, hiszen a legdrágább dolgunk jelen pillanatban az idő, és a kertészkedés 3 kiskorúval... hátööö, szívesen átküldöm őket kipróbálásra bárki jelentkezőnek)  Ezért a 4 kilóért nettó 2 napot dolgoztunk. (ültetés, kapálás, gyomlálás, leszedés, kifejtés <-ezt így hívják egyáltalán?)  Nesze neked, biogazdálkodás!

S hogyha még mindig nem lenne elég a jóból, harmadikra is tudok kellően rutintalan lenni, és bedőlök annak, hogy a legnagyobbik MAGÁTÓL 8 körül aludni megy, persze éjfélkor sírás, 39 fokos lázzal ébredés, nurofen a barátunk, hajnalban megint lázas, átjön. Napközben a kekeckedésen kívül más tünete nincs, aztán délben megint MAGÁTÓL elalszik a kanapén, 39 fokkal ébred ismét. Nurofen még mindig a barátunk és végre elolvasom az oldalán az adagolását is, így a csípőből 5 millit ma végre megemeltem korosztályának tükrében hétésfélre.

Hé, Univerzum, küldj nekem egy kiskaput, előre is kösziszépen! 

Zsigger már nyolc (és fél)

Miközben minden előjel nélkül berongyolt életünkbe a tomboló nyár, szinte meg is feledkeztem Biggermájszter rendhagyó hófordulós kimittudjáról.

                                                                                       

Harmadik gyöngyszemünk, a világbéke-lelkületű Zsigababa nem az a kifejezetten örökmozgó típusú gyerek, általában nyugodtan és rötyögve szemléli a világot, amiben kulcsfontosságú szerepet tölt be az ő szórakoztatására alkalmazott 2 nagyobb testvér. Sokszor írtam már, hogy Bigi mennyire tökéletesen besimul az életünkbe, valójában ő a legharmonikusabb és leghiggadtabb gyermekünk. (kivételt képez ez alól, ha a minőségi élete komfortja sérül, lásd teli pelenka vs éhes gyomor).
Annyira nyugodt, hogy már-már el is kezdtem aggódni pöppet, és minden arra alkalmas pillanatban óvatosan (mondhatni enyhe tudatossággal a tudatalattimban) elkezdtem mozgásra "ösztökélni". De a bölcs-Buddha mosolyú gyermekem csak akkor és annyit mozog, amennyit ő szeretne, pedig előfordul, hogy játékokat mutatunk neki, vagy befektetjük a két első gyerek által nagyon szeretett játszószőnyegre, amiről mindenféle érdekes lelóg.

Végső elkeseredésemben még csontkovács doftornak is megmutattuk, aki szerint megérne egy „átkopácsolást” a nyaktájéka, egy minimális letapadás érezhető a bal oldali részen. A hitös azonban elővette szigorúbb énjét, majd elmagyarázta másodszülött fiának, hogy itten bizony megváltoznak a játékszabályok és megszűnik az őt állandó jelleggel, játékkal elárasztó Kánaán, mostantól minden darabért meg kell küzdenie. Majd ennek rendje s módja szerint a legifjabbat a szoba közepire helyezte a gyerekszoba szőnyegére és félméternyire körbecuccolta kisautóval, kedvenc zenélővel.  (jelentem, működik, a hófordulóját követő napok egyikében megmozdult és most már laposkúszásban, előre-hátra pörgéssel, határozott ráktechnikával közlekedik.)

Én mindenben próbálom a legjobbat felfedezni, a helyzetekből tanulni, mert ez visz tovább. Tehát a legjobb abban, hogy ő a maga visszafogott módján ficereg, gondolom az, hogy egyfelől nem nyalja fel egészen konkrétan a lakás minden zegét zugát, másfelől optimálisan működik kertészkedős kvatrónk a nyári nagymelegekben, őbékességessége pár méterre tőlünk egy pokrócon sziesztázva megfigyel. (oké, tegnap azért már bejátszott egy kis hagyma- és kaporkóstolgatás is) Számomra nincs rémisztőbb hang/kép annál, mint amikor egy meztelen felsőtestű, csakpelusban lévő gyerek kúszik a kövön-padlón és csapódik a hasa. (ha még emlékeztek terminátorné asszonyság közlekedő technikájára, akkor tudjátok miről beszélek, ha már nem, ITT megtekinthető. )

És ha már szóba került a pelus, akkor ennek is hagyománya van a családunkban. Hunor elvarázsolódott a pampers állatfiguráitól, nagy kerek szemekkel figyelte, majd állatminták szerint szelektálta és nagyokat nevetett nekik. Imádta őket. 
Kismici már tovább fokozta mindezt -mint úgy általában minden vonalon mindent-, csak bizonyos állatok voltak számára megfelelőek. Csakis így adódhatott, hogy ha elfogyott a kedvenc macskása, a macisakat és a nyuszisakat is eladtam másféle cicásnak. Nem volt könnyű meló. A csirkésektől például határozottan elzárkózott, azokat csak álmában sikerült rávarázsolnom. (és még reggel is képes volt dührohamot kapnia átvertségéből fakadó csalódottságában)

Bigi pedig ennek is örül. Én meg a rohamos fejlődésének. Hasizomból felhúzza magát ülőhelyzetbe, az anyatejen kívül egyre érdeklődőbben figyeli a mi ételeinket, bár mennyiségeket továbbra sem hajlandó elfogyasztani, pár szem párolt sajáttermesztésű borsót, egy-két csipetnyi kecskesajtot már hajlandó volt elfogadni. A krumplis pogácsa a kedvence, ebből legutóbb két átlagos házi méretűt is elnyammogott. Súlya stagnál, 8750 gramm, hossza is stabil, 74-es méretű fölsőket és egy lehelettel kisebb számú (68-as) nacikat visel. És még mindig két kiscápa-fogú. (hegyesek ugyanis) Gügyög-gőgicsél, ha hangoskodás van körülötte –ami nem ritka, csak az alap egész napos zsibvásár-, ő is belekiabál, próbálja utánozni a nagyok hanglejtését. 

Pár hete az a megtiszteltetés ért, hogy részt vehettem többed(blogger)magammal egy kötetlen beszélgetésen, ahol jelen volt a sokunk által tisztelt és ismert kismamablogos és pempörsz-szakértős Vida Ági is, aki a gyerekek mozgásfejlődését a lelki oldaláról is megközelítette és egy gyakorlott kisbabás dietetikust is bombázhattunk a hozzátápláláskor felmerülő kérdésekkel, valamint felhívta a figyelmünket az ilyenkor elkövethető durvább hibákra. A hangulat jó volt, a gyerekek felszabadultak, az élmény örök. 

Bendő sors és Herczeg, a jogutód

Csodálatos alfa-hímünk mesebeli belém-gabalyodásáról már sokszor írtam. Talán, ha nem ebben az életben és nem ebben az életformában találkozunk, akár még reményteljes jövő is állhatott volna előttünk. Ám így, csak a patinás múltunk maradhatott és a sok közös emlék. (nomeg a mifelénk még sosem látott kecskeáradás, szám szerint a 8 db kiskecske javarészt Bendő kartárs érdeme)

Sokáig tanakodtunk, mi legyen. Elvégre egy ekkora állomány mellé dukál egy hím. Nemcsak afféle úri huncutságból illik az 5 fölötti nőstényállomány mellé egy bak, sokkal gyakorlatiasabb oldala is van ennek: mégpediglen az őszi ivarzásukkor az ember lányának nincs sok dolga, nem kell kilogisztikáznia sem egy idegen bak áthozatalát és többnapos elszállásolását valahonnan, sem a szépleányok esetleges vendégeskedését külhonban. Azt tudni kell, hogy a kecskék évente csak egyszer, ősszel szeretnek romantikázni, ezidőtájt a nőstények farokcsavargatással és különleges hanggal hívogatják nászba jövendőbelijüket, a  bakok pedig igazi férfi módjára, extrán illatoznak. (rossznyelvek szerint nagyon büdösek. én erre csak bólogatni tudok) 

Kis kitérőt tennék: nem győzöm hangsúlyozni, hogy nálunk rehab van, béke és szeretet, de az nem fér bele, hogy bármelyikünk testi vagy lelki épségét veszélyeztető állat éljen velünk.  Mert az egy ideig poén, hogy Bendő olykor fel-felbököget, de az már nagyon nem, ha ez az ötven kiló tömör erő a méteres széles szarvaival, mondjuk a tizenpár kilós gyerekeimmel teszi meg ugyanezt. Nyilván minden állatunknak van egy úgynevezett türelmi ideje, amíg megszokik, beilleszkedik, senki sem várja el, hogy első naptól a tenyerünkből egyen, de naponta több órát töltünk el köztük, nem tehetjük ki magunkat semminemű folyamatos atrocitásnak.

A következő probléma akkor adódott, amikor végigzongoráztuk, hogy mely jerkék az idei évi pároztatás várományosai és a családon belüli összekomázódást kerülendő, meg kellett hoznunk egy számunkra is nehéz döntést: mégpediglen meg kell válnunk Bendőtől. (fontos szem előtt tartani, hogy bármilyen okos és rafinált állat is a kecske, mégiscsak állat és ebből kifolyólag ösztönlény, ami hormonelborulásakor nem nézi sem testvérét, sem anyját. Az ember dolga megelőzni a túlterhelt állomány létrejövetelét!). 

Az élet pedig valahogy mindig eligazítja a számlát, mert a több hete meghozott döntésünkkel szinte egy időben, az életünkbe sodort egy messziföldről érkező, nemesi felmenőkkel büszkélkedő (fél)szánentáli kisbakot. 

S ahogy ez már ilyenkor szokás,  (szőke) Herc(z)egünk szinte azonnal nevet is kapott, íme idei évünk reménysugár bakja: 

Bendő pedig nyugdíjba vonult, itt maradt a falunkba, pár utcával lejjebb költözött, és ott nagyon szépen és okosan beilleszkedett (nem volt más lehetősége), szeret és szeretik és nőstényeket sem kell védelmeznie napi több órában gazdasszonytól. És a tanyalájfunkon is nyugodtabb azóta az élet, ugyanis fejőskecskékkel összezárva nem túl előnyös bakot tartani, izgatottá válnak a hölgyek is mellette/tőle.

(s hogy a név mennyire kötelez: Zoknis vezérbaknak, egy fővárosi család állatsimogatójába került, ahol mindösszesen egy hetet maradt életben az egészségtől kicsattanó kisbak... helyét ma Franciska kisfia vette át, aki szintén jó kiállású fiatalemberré cseperedett az elmúlt hónapok alatt)

Napirendi pontok

Az utóbbi idők gőzerővel IRL-ben zajlanak. Szervezkedem, pezsgek, izzok. Élek. Barátkozom. Megértek és megélek. Átalakulok. És dolgozom. Rengeteget. Sem időm, sem kedvem energiám írni a hálózatos életünket. valahogy nem jönnek a szavak, s ha jönnének sem úgy buknak ki belőlem, hogy azok összefüggő egészt alkossanak. Annyira meg vagyok maximalista, hogy elbaltázott körmondataimat most inkább magamba tartom. 

De ha majd egyszer csak megszáll az ihlet, -amire a jövő héttől kezdődő ovis szünet nem hinném, hogy igazán rásegítene- jövök és pótlom a pótolnivalókat. Ha még akkor is érzek benne jelentőséget. 

Addig pedig pontokba foglalom, hogy ne merüljön el a feledés ragacsos bödönyébe vagy ne szitálhassa ki az évek alatt erre rutinizálódott hátébé agyam:

- Herc(z)eg, a jogutód
- szabad-szájú elsőszülöttem 

- Maginot vonal

- kimittud, avagy Bigi nyóc vót

- hogyan ne vegyünk/cseréljünk kecskét
- Bendő sors

- volt egyszer egy sajtótájékoztató

Csakők

"Csak egy labda vagy bármi más,
egy búgócsiga, egy malmozás,
csak egy cerka és két radír,
s előttem heverjen pár papír,
egy paletta és vagy négy ecset,
és színes filcből egy készletet,
gurítókocka egy edényben,
egy bűvös kocka a tenyérben,
csak egy puzzle az asztalon,
kifestők, könyvek a polcomon,
csak egy hinta vagy sok legó,
egy társasjáték és két tesó,
csak egy apa, egy fejmosás,
meg egy anya és senki más."

(Nagy Bandó András)

Egy nap több szemszögből

A gyakorlatias: és akkor ki fog ezentúl vasalni?

Az előrelátó: akkor most lefektetem a mára vonatkozó szabályokat: hallgattok rám, és ha nem, akkor bementek a szobátokba! 

A megvesztegethető: én kérek babát. vagy cicát. új cicát.

A békés:  többszörösen feltankolva, elégedetten szuszog. 

A szerencsés: reggel óta "előre-gyárt", hogy a "csálád" ne érezze meg azt a pár órás hiányt, amíg ő nincs...

Volt egyszer egy...

... születésnap. Szív alakú málnakocka tortás, kapkodós, gyerekes, köszöntős, nagyis, játszóteres, nemalvós, hisztizős, sajtozós, gyomlálós, kertezős, kecskézős, konyhaelárasztós, hétköznapi, szerelmetes, Zsigualvós.

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
(Weöres Sándor) 

Plasztikus poszt a medvékről

Történelmi pillanathoz érkeztünk, kérem szépen, kis rábeszélés és nagyfokú anyai hanyagság következményeként, az a helyzet állt elő, hogy Mici kisasszonynak egyetlen darab pencije sem maradt mára, viszont a türelmet nem ismerő kora reggeli macicsapatok meg gőzerővel jöttek. Mici nem állt ellen, trónra pattant és pottyantott naaaaaagy vigyorogva. 

Aztán telefonozni kellett apjuknak is, és babát kérni a hőstettért.