Amióta gyerekeim születtek, igyekszem minél kevesebb cifra megfogalmazású kötőszót használni a mindennapokban. Persze, ez nem mindig sikerül, akkor sem voltam az önmegtartóztatás csúcsán, amikor pölö pár napja Kismici úgy döntött, összerittyent valami finomat, amíg én odabújok Huncos mellé, mert a délutáni elalvásához nélkülözhetetlen alkalmatossága vagyok. Nos, a finomsága 1 kiló liszt és egy pohár víz elegyéből állt, alaposan megfetrengve benne, és beterítve a konyha legeldugottabb fugáit is, majd a csirizes tappancskáival szertehurcolta, amíg tehette. Ugyanezen kulináris vonalon haladva már egyszer gyártott hasonlót: akkor a Kokócica tálkájából származó maradék tejet elegyítette 1 kiló liszttel és 1 kiló búzadarával, majd kiadagolta különböző méretű műanyag tálkákba. Akkor először röhögőgörcsöt kaptam, aztán az odaragadvány felszámolásakor pár tarkaság sikítva távozott belőlem.
Persze, a hitös szerint ez az én saram, mert logisztikailag borzasztóan rossz helyen van a liszt.(szekrényben) Valamint a fogkrém is. (a mosdón, a csaptelep mellett). És leginkább semmi sincs jó helyen. (mert Minkakisasszony mindenhova felmász, amit meg nem ér el, odatol egy tetszőleges tárgyat: bébitaxi/kisszék/nagyszék. minél életveszélyesebbnek tűnik, annál sátánibb a kacaja, miközben lóg a levegőben).
S hogy tudat alatt mit fejlesztettem ki a káromkodó reflex leküzdésére? erre Huncos vezetett rá, szintén pár napja, amikor azt kérte a "budikulcsos" éneket danoljam el neki. Kikerekedett szemekkel nézhettem, volt már ilyen, hogy hallott valahol valamit, amit aztán jusztse tudtunk éjjel beazonosítani és dührohamig hisztizte magát, hogy másnap kiderüljön, nem Buborkáné lányát viszik, hanem Erzsébet asszony kéreti lányát.
Majd emlegetett egy takarítónénit is, és arra a kérdésre, hogy hol hallotta a dalt, határozottan engem jelölt meg forrásként. Aztán lassacskán fölsínylett előttem kora tinédzserkorom modern tóking átköltése, hogyaszongya seri, seri lédi, takarítónéni, hol a budikulcsa, sálálá. De hogy ezt mikor és milyen körülmények között idézhettem a kicsiknek, arról továbbra sem volt halványlila vezérfonalam sem.
Egészen addig, amíg valamelyik este Kismici újfent kacsaúsztatóvá nem varázsolta a fürdőszobát, és ekkor, pontosan ekkor, feltörlés közben előbb csak dúdolgattam, majd az akció befejezésére már eszelős nevetéssel énekeltem a fentebb-említett gyöngyszemet.
Higgadtabban átgondolva meg eszembe jutott egy filmjelenet, és talán a dudorászás még csak a kezdet és a negyedik ded után, már élére állított törölközők fogják várni a hozzánk betévedőket...
7 megjegyzés:
Nekem az ilyenkori káromkodásom: APÁD F.....ÜLE!!!
Ilyenképp semmi csúnyát nem mondtam, de azért mégis :) Vagy pedig Zitaasszonyt szoktam átnevezni ilyenkor, FRANCiskává :)
jaj hát nagyot nevettem míg elolvastam :D
Igen, megvan a jelenet. :) Hát bevallom, én lassan 3 éve szokom le egyfolytában bizonyos káromkodásokról, nagyjából eredmény nélkül. Valahogy Réka nem fogékony a csúnya szavakra, hála az égnek, így kicsi a motiváció. :)
Mifelénk, (JNSZ) máshogy van ez a dal: "hol a vécépumpa? Mittudomén...." :)
Kueldjem E.T.-t?? Nekuenk van helyette krokodil.
Anyus, ha gondolod, hogy tud segíteni, egye fene, jöhet! :DDD
Popianyu, tegnap óta már én is így énekelem. :)))
Drága cucka! Ahogy az "Istenek itala" című szösszenetedhez is bátorkodtam írni, adjon a jó Isten neked a harmadik bébi mellett is elég időt,hogy akkor is tudj tovább írni, mert életemben ilyen szórakoztató, mulatságos írásokkal nem találkoztam még! :)))) Persze leszámítva azokat a komoly mondandójukat, amit fentebb is olvashatunk, de azok meg arra jók, hogy engem is gondolkodóba ejtsenek. Szóval bármiről, bármilyen hangulatban írsz, baromira élvezem! :D És köszönöm, hogy olvashatom!
Kedves haNa! a múltkori kommentek között valahogy válasz nélkül hagytam kedves szavaid (de az is lehet, hogy csak egészen egyszerűen én vagyok még nagyon kezdő a blogspoton) Szóval szeretném itt is megköszönni a bátorításodat, az ismeretlenül küldött támogató szavaidat. Köszönöm még egyszer! ♥
Megjegyzés küldése