Mici és az önkényes szobatisztaság

Emlékszem, amikor Huncos kb ennyi idős volt, mint most Kismici, őt is elkapta valamiféle vetkőzési láz. Talán a kánikulával is kapcsolatos, talán csak élvezte, hogy meztelenkedhet, hogy itt csuroghat-ott pottyanhat... nem zavart, feltöröltem kistucatszor is naponta, sőt még ahhoz is volt türelmem, hogy ugyanennyiszer elmagyarázzam, hogy ne esemény után, hanem előtte szóljon inkább, sokszor fel- és le próbálta a wc szűkítőt is, általában elégedett-széles vigyorral, nulla produktummal. Aztán amint jött, úgy el is múlt ez a hobbi.

Kismici, a másodszülött, élete első évében csöndes megfigyelőként vett részt az életünkben, jóformán evett-aludt és én, kis naiva, azt gondoltam, ez így is marad, lesz egy tündibündi kisnyuszim.  A tündibündi kisnyuszi mihelyst kétlábra állt és megindult, pontosan onnantól turbósította be önmagát és helyezte előtérbe vasakaratát. Az egyéves csereszavatossága lejárta környékén kéredzkedett fel először a birodalmi trónra, fürdés előtt és azonnal siker koronázta próbálkozását. Hümmögtünk, meg csodálkoztunk, meg agyondicsértük, de igazából annyira gyorsan történt mindez, hogy el sem hittük. Azóta, hellyel-közeli rendszerrel, de napi egyszer minimum megmássza. Igen, egyedül. Ő. És ha segíteni akarok, visít, és kiabálja, hogy "ne-ne, egye(dül)!"

Az érdekesség akkor kezdődött, amikor kitalálta, hogy ő napközbeni pelenkáttalanságra ítéli önmagát, így a mackócsapatoknak sem szab gátat. Nem is lett volna ezzel addig semmi baj, amíg rá nem kapott az állagára és... az ízére. És már nem tudom sem édibédi macicsapatoknak, sem brummogó medvéknek becézgetni a termékét, mert egyrészt ott vijjog a vöröslámpa a szemeim előtt, amint meglátom az udvaron felém közelítve "kaka" felkiáltásokkal, nyakig emberszarba mártózva széplányom. (a teljesség igénye nélkül: körömalatt, arcon, fülbe, nyakhajlatba, testszerte) Másrészt meg üvöltenék egy oroszlánosat, de perszehogy nem teszem, a későbbi frusztrációkra gondolván (nagyon nehéz és jajjderágyújtanék eliminálás előtt...), de azért leslagozom böcsülettel, ha az udvaron történik, és zuhany alá állítom, ha idebent és a fogaim között kisziszegem, hogy legközelebb NE vegye le a pelenkát ELŐTTE magáról, hanem vagy szóljon nekem vagy eressze bele én meg majd kivakarom. 

Hogy honnan ered ez a szoros barátsága a végtermékével, nem tudom. Mindenesetre, csak reménykedni tudok benne, hogy mihamarabb ezt is kinövi.

S hogy a szobatisztasága mennyire válik kézzel foghatóvá, azt sem tudom. Ami tény: a délutáni olykor 2-3 órás alvása alatt sosem történt baleset, és a csurgatások nagy része is a számára kijelölt helyen végzi.