2011. szeptember 12., hétfő

Dunai fürdős és barackos diznyóetetős

Amíg én megpróbáltam a lehetetlent és igyekeztem ura lenni a házban kialakult napi káoszon, a fiúk kihasználva az indián nyár nyújtotta örömöket, lelátogattak a Dunára-tanyára. Arról persze nem volt szó, hogy rögvest bele is vetődnek teljes meztelenségükben, mint ahogy arról sem, hogy rózsaszín hercegnőnk kézből fogja etetni azokat a vadorzó, szintén rózsaszín konnektororrúakat. (a dolog pikantériája, hogy miközben Kismici kedvenc elfoglaltságát gyakorolta, azaz állatokat etetett, a szomszédnéni megjegyezte, az ő lánya is ilyen fajta volt, nincsenek is meg az utolsó ujjpercei, mert lerágta egy kan...)
Ilyenkor sem bánom, hogy csak utólag és itthon rekonstruálódnak a történések. 



Éjjel meg két órán keresztül ötperceseztem, ami inkább csak mélységesen dühített, mert tudtam, hogy ebből sem lesz szülés, viszont arra pontosan elég volt, hogy képtelen legyek elaludni. Már éppen a hajnal kettes melegvízes fürdőzésen töprengtem, amikor a háztájiak intermezzója megzavarta gondolataimat: egy tiklány koncsertózott, én villanyt kapcsolva evitáztam a népemhez az erkélyről, majd mivel sem a kutyák, sem a kecskék, sem a ház ura nem vett komolyan, én is nyugovóra tértem az ekkor már muladozónak tűnő jóslóimmal. 

Azt hiszem, én a sokadik szülés után is a rutintalanok táborát erősítem. És már előre röhögök az október elejei szülésemen.

8 megjegyzés:

anyus írta...

Már majdnem megkérdeztem h teljesen biztos vagy-e benne h az ott a képen nem kecske, amikor észrevettem a disznókat is :D

Magdaléha írta...

óóóó, hát én már azt is tudom, hogy max. meddig hagynak bennünket együtt... Ahogy megy az idő egyre jobban alszom :-S
DE már a postás is csodálkozik, hogy itthon talál...
Szóval, kitartás kollegina :-D

motymoty írta...

Szomszédnéni nagyon kedves. :D

Timi írta...

Tényleg minden szülés más... Nekem az első egy nappal a kiírt időpont után indult fájásokkal, a második majdnem három héttel korábban magzatvíz-elfolyással. Nekem mindkettőnél egyértelmű jel volt egy megállíthatatlan remegés, gondolom felmegy hirtelen az adrenalin... drukkolok!!

cucka írta...

Anyus ezek a tőlünk elkobzott kecskék voltak, akik most nirvánában élnek a csecsüket szopó diznyókkal. Idillikus! :D
Magda: tegnap találkoztam egy szintén sorstárssal, ö a 42. héten lavírozik és semmi-de-semmi szülésre utaló magatartása nincsen. Most ezek dívnak. :D És neked is kitartás! :)
Moty, a szomszédnénik már csak ilyenek. :D
Timi, nekem sosem volt ennyire egyértelmű. Hunornál bementünk, mert untuk a 3. napja jövő-menő fájásokat és mert kellően rutintalanok voltunk. Minka esetében pedig azért mentünk be, mert a fájások között Hunor konkrétan meglovagolt és valahogy nem voltam abban az állapotomban, hogy mindezt toleráljam. Harmadikra viszont olyan jó lenne valami igazi és egyértelmű. :D

Dius írta...

Igazi és egyértelmű lesz. :) Mondjuk hat nap múlva. :D :P Én már vonzom neked, hogy is kezdődjön, meg úgy egyáltalán. Szóval csak dőlj hátra, és várakozz türelmesen. :)

cucka írta...

Dius, kíváncsian várom! :)))) én bízom Benned, tudod! :)

Dius írta...

Remélem nem okozok csalódást. :)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator