Valahol a nagyvilágban, egy szeptember végi éjszakán útnak indult egy kisember, hogy felfedezze-megismerje a miéletünket. Hajnalhasadásra, hosszú és nehéz út után, fáradtan és elcsigázottan meg is érkezett közénk. Ott és akkor megállt a világ. Percekre-órákra-napokra. Csak apró simogatások, leheletnyi puszik, hatalmas alvásokkal tarkított összebújások alkották az életünk.
Aztán hazajöttünk és ugyan kicsit komplexebben -hála a két nagyobbnak-, de az érzetek ugyanezek maradtak. A napok teltek és én valahol megrekedtem az első idők túlcsorduló ragadványában. Nem bírok kilépni, nem találom a helyem, minden olyan bizonytalan és puha és ismeretlen. A hormonok furcsa játékából fakadó érzelmi labilitás sem segíti most elő azt, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Sőt, az átlagban másfél óránkénti éjjeli Zsiga-riasztás sem.
Fel kellene vennem a ritmust, meg kellene találnom a helyem, de még nem megy. És mit tesz ilyenkor egy vérbeli (szőke) nő? ül a maga elvárásai alkotta kupaca tetején és sírva fakad.
Szélsőségek nagyasszonya bréking nyúzolt egy aktuálist.
5 megjegyzés:
Szerintem nem kell azt a világot mindenáron újraindítani.... dagonyázzatok csak a szirupban, élvezzétek a Csodátokat. A dolgok meg úgyis maguktól a helyére kerülnek majd idővel. Így 1 héttel az események után nyilván nincs még itt az ideje a visszarázódásnak. Ny
Nyugi!!!! Ez az időszak erről szól, ne siettesd, éldd meg inkább minden percét, mert gyorsan elmúlik.... most Neked mondjam,Te??????
pussz
Drága Gabi, teljesen rendjén van, hogy így érzel. Engedj az árnak, hadd vigyen. A háztartás meg az egyéb kötelességek megvárnak, de ezek a napok visszahozhatatlanok a család életében. Szurkolok Neked, és nagyon-nagyon ölellek Zsigástul! :)
Bakker mér nem szóltál béllának?? http://motymoty.blog.hu/2011/09/26/most_pont_jo
Amúgy meg: a klimaxos érzelmi labilitásra állítólag már van gyógyszer. Erre nincs :(
Na csak semmi sírás. Teljesen normális ez, hogy így érzel. :) (de ezt már mondtam ma) És igenis a világnak az a dolga, hogy megálljon. Kár, hogy annyira civilizáltak vagyunk már, hogy ez nem így történik. De ami odabent van, az a Tied. Csak éld át bűntudat, lelkifurdalás nélkül minden mélységét és magasságát. :-*
Gondolok rád sokat. És ha másban nem is tudok segíteni, tudod, bármikor meghallgatlak.. ha kell, sírok is veled. :)
Puszik.
Gabikám, édes szélsőséges legjobbanyák egyike. Hadd forogjon a világ a maga tempójában, Te meg csak csodáld a csodálnivalóidat. Három gyerekkel egyébként sem lesz ez másként még vagy öt évig :)
Aztán majd szépen alakulnak a rutinok, de ettől még a csodadolog az marad. Úgyhogy csak lebegj, meg sírj, ha kell, meg örülj ezeknek a gyönyörű gyerekeknek.
Nagyölelés naccsalád :)
Megjegyzés küldése