Aki nem emlékezne rá, annak belinkelem a képét pár szóban elmesélem, hogy tavaly augusztusban Göncöl kutyánk mellé csapódott egy, leginkább subára emlékeztető szőrrel megáldott annyira csúnya, hogy már szép, szürkésfekete kankutya, aki a Tóbiás nevet kapta -tőlünk. Ugyanis, mint kiderült, volt néki a faluban böcsületes nevet adó (Morzsi) gazdája is, de onnan rendszeresen megszökött. Többszöri jojózás után (elküldtük este, visszajött reggelre), végül megadtuk magunkat a sorsnak és befogadtuk.
Szerelmükből -hála az égnek- Göncibödönci feminizmusának köszönhetően, nem született gyerek. Olyanok ők, mint az öreg házasok, anyjuk sokszor zsörtölődve leteremti apjukot, hiába no, nálunk a nőstények már csak ilyenek.
Szerelmükből -hála az égnek- Göncibödönci feminizmusának köszönhetően, nem született gyerek. Olyanok ők, mint az öreg házasok, anyjuk sokszor zsörtölődve leteremti apjukot, hiába no, nálunk a nőstények már csak ilyenek.
Idén augusztusban csodás kép fogadott egy délelőtt az udvaron: drága kutyáink összeragadtak. Gömbölödött is GönciPityu, ahogy azt kell. (peeersze, már pont mér az állatorvos kutyája lenne ivartalanítva, ugye?!)
Egészen az első fagyig tette, pontosan október 14.-ig, amikor is este nyüsszögést hallottam a teraszról. Éppen potyogtatás közben volt, a drága, nem szívesen engedett a közelébe, hát még szegény Tóbiásra hogy acsargott, meg is állapítottuk ismét, sok a hasonlóság köztünk. (és erről a szülésünk jutott eszembe, mert jajjvolt szegény hitösnek, amit akkor kapott tőlem) Később apjuk megpróbált megalmozni Göncinek a pincébe és elkezdte becipelni a kiskutyáit, szám szerint hetet (9 született, ebből egy halva, egy pedig fejlődési rendellenességgel, ő is elpusztult). Göncöl figyelmesen végignézte, majd amint apjuk befejezte és átadta volna a boldog mamának az új vackot, el is kezdte visszaszállítmányozni a kicsiket a faltövébe magaásta gödörbe. Feladtuk, de a biztonság kedvéért pokrócokkal és szőnyegekkel borítottuk be a kiccsaládot.
Tegnapelőtt mertük először megbolygatni az almot, sajnos a naturalista szittyaságának áldozatai is lettek: 3 kicsi bekeveredett a pokróc-rétegek közé (köztük egy magunk számára kiszemelt kétszer-akkora-mint-a-többi kiskan is), így most már csak négy eleven kisgombóc várja szerető gazdijait. De tényleg.
6 megjegyzés:
Most kell szóni igaz? Mert így még egy borítékban feladhatod:)
Mármint szólni :)
De jó is lenne...
még ráérsz, de tényleg jó lenne. :)
És azt hiszed ezzel most letudtad a szüléssztorit?? :D
nemszeretem a túlontúl szemfüles olvasókat. :D
asdasdasd:DDD
Megjegyzés küldése