2011. november 6., vasárnap

Lógok még...

...sok egyéb más mellett egy kecskeszaporulat-módosításos poszttal is. Régebben írtam már arról, hogy a -viszonylag- kevés helyre való tekintettel, a fiatal jerkéink és a tejet nem adó lányaink, a falu határában, egy tanyán élnek. 
Ősszel ivarzanak a kecskelányok, emiatt is és a télre való felkészülés miatt, gyakorlatilag felére csökken a tejhozamuk. Így már elég a napi egyszeri fejésük, sőt lassanként átállhatok a kétnaponkéntire. (és majd egyszer arról is, hogy a kétgyerekkel fejésnél már csak a háromgyerekkel fejés a viccesebb... egyszer már írtam róla, hogy mióta gyermekeim vannak, igyekszem káromlás helyet dudorászni, így buktam le a takarítónénissel is, és tegnap este óta már azt is tudom, hogy az újabb pszicho slágerem a már-minálunk-babám...) Node, ha már ivarzás! Osztottunk-szoroztunk-körbekérdeztünk és a legjobb megoldásnak az tűnt, ha nem mi visszük mindösszes 10 leánykánkat (akikből 7 ivarérett), hanem, ha inkább hozzánk jön a bak. Rögvest akadt is egy vállalkozó szellemű, "Kedves" névre hallgató példány, akit akár örökbe is megnyerhetünk, elvégre egy ekkora háremhez dukál egy hímnemű egyed is. Kedvesünk jellemét megismerve/megszeretve, valamint szagát lassacskán elfogadva (s akkor még daliás termetéről szót sem ejtettem... ), át is kereszteltük őt Bendőnek.


Állományunk hazaköltöztetését követő napon készült az alábbi csoportkép is, melyen mind a 13 nálunk állomásozó ördögfajzat szerepel, köztük az én rózsaszín csodának álcázott enyim is:


Bendő látszólagosan jól végzi a dolgát, az eredményességéről karácsony magasságában már fogunk tudni nyilatkozni. Sikereiben bízva, voltak vendéghölgyei is múlthéten nálunk. Szóval oka nem igazán lehet panaszra. 

S végül egy aktuális hír: Katóka, a kukonya társalkodónő, aki képtelen volt elfogadni identitását és kutyaként próbálta élni mindennapjait, végre önmegvalósíthatott és a mai naptól megnyerte álmai munkahelyét: egy közeli állatsimogatóban lett hosztesz(kecske)lány.
Amikor még velünk élt:



(s még mielőtt szegény állatokat kizsákmányoló gazdáknak tűnnénk: Katókának volt egy régi balesete, még az előző gazdájánál átvetődött a szögesdrót kerítésen, mindkét tőgye megsérült, nem tud már kiskecskéket ellátni. Vérbő menyecske mivoltának köszönhetően túl sokszor áll meg egy laza pásztorórára a baknak, és hajlamos az ikerszülésre is. Jelen állapotomban pedig egy fikarcnyi késztetést sem érzek ikerkecskék felnevelésére.
Jámbor természetéből fakadóan fajtársai kiközösítették, az embereket viszont imádja. Bónuszként kaptuk, de nem sikerült nálunk sem túl jól a beilleszkedése, így az előző -erdész- gazdájával konzultálva elhelyeztük őt álmai lakára. Látogatni fogjuk. Megígértük. )

5 megjegyzés:

sellőlány írta...

Hatasvadasz poszt volt, majdnem megkonnyeztem Katoka tortenetet. Persze erre a Mickas kep is sokat ratett... Varom a folytatast.

anyus írta...

Katóka igazán rászolgált h felfelé íveljen a karrierje. Hol lehet látogatni?

Bea írta...

Az utolsó kép nagyon-nagyon szép:) Hunor pedig oyan nagy fiú!!!!! és most már nagyon hasonlít Rád:)

motymoty írta...

Katóka. :(((

cucka írta...

Anyus, kinyomozom nektek katókát. bár szerény véleményem továbbra is az, hogy jobb helye lesz ott. ő lélekben a kutya és az ember között van. :)
Bea, én nem látom magam egyikőjükbe sem, de egyre többen mondják-mondjátok, hoyg Hunor hasonlít. Hát ennek csak örülök. :)

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator