Abba most részletesen nem szívesen mennék bele, hogy mit gondolok az elmúlt napok albioni időjárásáról. Vannak persze pro és kontra gondolataim is. Mert egyik részem hisz abban, hogy közeleg valami-féle dimenzióváltás, amiben nem csak az emberek változnak meg, alakul át a gondolatmenetük másmilyenné (hogy mivé arra csak tippelhetünk, bizonyosságot senki sem tud), hanem a külvilágunk is éles fordulatot vesz, a másik részem viszont igenis képes dührohamot kapni attól (bár tudom, igencsak kicsinyes világnézetre vall, ahelyett, hogy a naaaagy globális eszmét nézném), hogy az egy héten át dédelgetve száradó ruhák ki-be hurcolása után enyhén penészesen és ázottkutyaszagúan landolhattak újra a mosógépben. Azzal a profán problémával sem jó érzés szembesülni, hogy a fiúknak elfogyott a tiszta alsónacijuk-pólóik, hogy a szennyestartóból újrahasznosítható ruhák száma is végleges, amik maradtak, azokon többcentis rászáradt sárréteg várja a jobb napokat.
Az meg már egy igazán sokadrangú és szuverén problémának minősül az univerzum hívó szava mellett, hogy pontosan erre a kettő hétre terveztük be az idei egész évi pihenésünket (Balatonozás) és a ház körüli prompt teendőinket.
Az első napokban még mosolyogtunk, minden egyes csúsztatott napban a természetadta pihenésre buzdító jeleket véltük felfedezni. És jó volt így, elvégre kis túlzással üdülőövezetben élünk, miért is ne használjuk ki a helyi lehetőségeinket?!
Aztán már nem tudtunk vigyorogni, nagyokat aludni még csak-csak, de a (bezárt) zsizsegő és egymástgyilkolászó, ennyi mesét még összesen nem néző siserahad, a tettrekész (négyfalközé szorult) apuka meg a nagyonterhes és enyhén frusztrált (szintén rabláncon lógó) anyuka kombinációja meghozta a tőlünk már megszokott robbanást és hétfőtől apjuk visszaállt a csatasorba. Egészen máig. Ugyanis tegnap végre-végre dél körül a komor felhőkön átvágott a megváltást hozó napsugár. És akkor én beindítottam a nonstop mosóprogramra állított mosógépet, mely azóta is csak pörög-forog és már a kéményereszről is lógnak a száradó ruhák és igen: még két (három?) napra el is utazunk egy jól bejáratott helyre, ahol tudom, hogy jól fogjuk érezni magunkat, nagyokat fogunk enni meg kirándulni és csak bízni tudok abban, hogy a két napja nyüzüge Micike nem újra füleskedni akar. (mert a tünetek kísértetiesen hasonlóak, így kisebbfajta gyógyszerszekrénnyel vágunk neki az elkövetkezendő pár napnak).
8 megjegyzés:
jó pihenést, idegek kisimulását éééés boldogságos születésnapot (itt is:-P)
Én meg nagyon irigykedem rátok és ismeretlenül is csókoltatom a borászfemilit a kemencés finomságaikkal és boraikkal együt !!!! :)
Jó pihenést! ;)
Pihenjetek nagyon jól, mert megérdemlitek:)))) És nem mellesleg nagyon boldog születésnapot kívánok, látod még a nap is kisütött a tiszteletedre! Pusszz-pusszzz
Boldog szülinapot és jó pihenést az egész családnak! Majd azért figyellek erősen, mert most nagyon közel leszek hozzátok a hétvégén :)Mi Bogácsra megyünk meg Egerbe :)
Jöttem hát én is első körben nagyon boldogságos szülinapot kívánni, második körben pedig mélységesen egyetérteni az ázottkutya-szagú cuccok kapcsán. :) És de jó, hogy akkor mégis lesz nektek nyaralás!
Pihenj, lazulj.. és ünnepeld meg a szülinapodat. :) Az Isten éltessen még nagyon-nagyon sokáig így, ahogy vagy.. meg ne változz itt a nagy dimenzióváltásban nekem. :P :)
Jó pihenést Nektek!
Neked pedig boldog születésnapot!
Hencsi húzzatok bele, mi most vagyunk Egerben!!!!!
Cuckám itt is még egyszer nagyon boldogot, a dimenzióváltásban én is, mélyen, ja és nálunk szegény Nyunyuka az, aki nem tudott megszáradni rendesen és rém büdös...
Megjegyzés küldése