Kitől-mitől véd a védőnő?

Már a jómúltkorában megrendült a bizodalmam a rendszerben, ám a ma délelőtti szösszenet feltette arra a bizonyos "i"-re azt a bizonyos pontot. 

Történt vala, hogy a hajnali 8-as védőnénis telefoncsörgés még ágyban talált, és mivel ez egy eléggé szokatlan időpont még tőle is, főként úgy, hogy jövő hétre tűztük ki a randink napját, veszélyt sejtve felvettem. (bár ne tettem volna). A hívás lényege az időközben megérkezett hepatitisz eredményem, amiért be kellene mennem még ma. Rosszat sejtve rákérdeztem, hogy tán csak nem lett pozitív, ezért a nagy sietség? nem, dehogy, höhö, csak hát ugye mindjárt szülök (tééényleg???), és enélkül az eredmény nélkül szanaszét fogják szúrni a frissenszületett kisfiamat (nem, nem fogják: Minkával a szülőszoba után derült ki, hogy nem lett átvezetve a kiskönyvbe, pár házon belüli telefonnal el is intézte a személyzet egymás között, mindennemű szurkodás nélkül). Délelőtt gyerekmentesen besétáltam a rendelőbe (vivát Nagyi, nodehogy mennyivel egyszerűbb monóban az élet, erre mindig rácsodálkozom), az eredményt átvezette a könyvecskémbe. Első körben megjegyezte, hogy jajjistenem, nincs elég orvosi pöcsét a kiskönyvbe, nem fogok juttatást kapni (se belgyógyász, se fogorvos, és a 4 darab nőgyógyász doktoriból is csak kettőm van, ez se volt már Minkánál sem másképp, nem is kellett az OEP-nek a könyvem, csak a kórházi zárójelentés mellé csatolt igazolást biggyesztettem). A következő kérdését már kikerekedett szemekkel fogadtam és rutinosan csípőből utasítottam vissza: megvolt-e az eheti ctg? eheti??? hiszen a 34. héten járok. no, de itt már akkortól szokás. és itt lépett képbe a gyermekeim számából fakadó gyakorlatom: az én orvosom a 36. héttől kéri. Mindeközben súlyt mértünk (a starthoz viszonyítva plusz 5 és fél kiló, hihhhetetlen kategória, tényleg rubintréka vagyok, muhaha), meg vérnyomást (első nekifutásra sikerült 140/70-et mérnie, ekkor szépen megkértem ismételjük ezt meg, mert életembe nekem még ennyi sose, vonakodva, de megtette, 90/70. köszi), majd jött a körfogatom (116, hááát, nem kifejezetten egy 90-60-90). Utolsónak tartogatta a dzsolidzsókerét: Zsiga szívhang-meghallgatását. Anyuka, ez a gyerek nagyon lent van már! Mikorra is van kiírva? szeptember 26? nálam szeptember 29 szerepel, de mindegy is, jó lesz, ha szeptember 10.-éig nem bújik ki!  Félreértés ne essék, nem hiszek én már efféle mágiákban és nosztradamuszi jóslatokban (emlékezzünk csak Minkucifuci előrevetített Katalin napi debütálására, amely végül is eltolódott kissé... egészen pontosan 3 héttel), de kérdem én, egy első gyermekét váró kismama mennyire zuhanna magába/akadna ki/pánikolna be?! 

Mert még engem is megérintett, azóta már én is úgy látom, hogy lejjebb van a hasam, úgy érzem, hogy kevesebbet mozog a bennelakó, hogy nyavalyásabban kellek fel ültömből... és akkor a történet profánabbik része is eszembe jut, hogy sem Zsiga ruhák mosva, sem kórházi csomag (sem pánikszerűen a 32. héten vásárolt  és összeszerelt svédáruházas fa etetőszék, mint Hunor esetibe), sem lélekbeni felkészülés a szülésre, sem menekülési útvonal számunkra és a gyerekfelügyelet biztosítása is várat még magára.

És még sorolhatnám hosszú perceken át, hogy mik azok az elengedhetetlen feltételek (kozmetikus, fodrász, pocakosfotók), amik nélkül én még nem szülhetek! Túl azon, hogy még pár hétig valóban korai lenne, bájdövéj én amúgy is a notórius túlhordók csapatát erősítem. Szóval, tessen engem nem stresszelni és békibe hagyni, főni a saját levembe!