2012. március 29., csütörtök

Örökkedvenc

Gyermekkorom kedvenc meséje volt. Általános iskolában, színházi előadás keretében, találkozhattunk is Fodor Sándorral. Annyira szerettem volna, hogy én közelebb álljak hozzá, hogy az osztálytársaimmal sikerült elhitetnem, nem csak névrokonságban, hanem valami homályos, szegről végrőli vérrokonságban is állunk egymással.

Életének 85. esztendejében távozott el közülünk. Szeretem azt hinni, hogy akikre emlékezünk, azok egy kicsit velünk maradnak. 
Szeretném sosem felejteni Csipikét. Ahogy anyu mesélte. És már alig várom, hogy újraolvashassam én is a gyerekeimnek. Hiszem, hogy az élmény generációkon keresztül átívelhet.

4 megjegyzés:

Bea írta...

Húúú ezt én is nagyon szerettem!!!! Rongyosra olvastam a könyvet:)

cucka írta...

nekem több példányban is meg volt (van?), és szintén rongyosra. :D

Kendemami írta...

Én már el is feledkeztem erről a meséről, pedig én is nagyon szerettem :)

Névtelen írta...

Mi Fülöpke beszámolóit szerettük a fiammal :)
Hédi.

Megjegyzés küldése

 
Copyright 2009 Cucka blog. Powered by Blogger
Blogger Templates created by Deluxe Templates
Wordpress by Wpthemescreator