Gyermekkorom kedvenc meséje volt. Általános iskolában, színházi előadás keretében, találkozhattunk is Fodor Sándorral. Annyira szerettem volna, hogy én közelebb álljak hozzá, hogy az osztálytársaimmal sikerült elhitetnem, nem csak névrokonságban, hanem valami homályos, szegről végrőli vérrokonságban is állunk egymással.
Életének 85. esztendejében távozott el közülünk. Szeretem azt hinni, hogy akikre emlékezünk, azok egy kicsit velünk maradnak.
Szeretném sosem felejteni Csipikét. Ahogy anyu mesélte. És már alig várom, hogy újraolvashassam én is a gyerekeimnek. Hiszem, hogy az élmény generációkon keresztül átívelhet.
4 megjegyzés:
Húúú ezt én is nagyon szerettem!!!! Rongyosra olvastam a könyvet:)
nekem több példányban is meg volt (van?), és szintén rongyosra. :D
Én már el is feledkeztem erről a meséről, pedig én is nagyon szerettem :)
Mi Fülöpke beszámolóit szerettük a fiammal :)
Hédi.
Megjegyzés küldése