értelem és érzelem

Van nekem az az elvem, amit előszeretettel hangoztatok is, hogy az óvodás korú gyermek(eim)nek éppen elég inger/sport/különóra -ha létezik- az óvoda szervezésében zajló elfoglaltságok bármelyike. Ráérnek még a különórákkal, hadd legyenek gyerekek, a legfontosabb dolguk most a játék, és annak segítségével a szocializáció, a társadalomba való beilleszkedés elsajátítása. A lehető leggyerekközpontúbban, leglazábban és a legjátékosabb formában.

A mi ovinkban pár hete egy alapítvány jóvoltából működik az ovisfoci, amit azért is támogatok oly lelkesen, mert kényelmes, mert heti egyszer, csütörtökönként, délutáni alvás után történik. És mert nem kötelező. És mert a szülőknek kötelezően NEM szabad részt venni rajta. 

Az első alkalommal például az én labdaérzékeny balkezes-ballábas lányom, egészen egyszerűen nem volt hajlandó beállni, inkább külső megfigyelőként hintázott. A második alkalommal pedig Hunor lelkibe gyalogolt bele valaki vagy valami és inkább homokvárat épített lelkesen. 

Másik opció lehet a szerda délelőttönkénti úszásoktatás a Leányfalui Strandon, csak a mi kis létszámú csapatunknak. Szintén ovisszervezés, buszozásos élménydömping az aprótalpúak számára. Hunor nagyobb cimborái járnak, ő talán majd tavasztól, bár állítja, ő már jól úszik, mert Roland barátja szárazon rég megtanította. Szerintem értelmetlen lenne még neki a kb 110 centijével az életéért küzdenie az egy méteres vízben. 

Idáig az értelem. 

Nyílt nap volt ma a Nagyok egyik óvodástársa szüleinek a lovasiskolájában. Kevesen tudják, de bő 10 évvel ezelőtt szerelembe estem egy csapatépítős hétvégén a Töki lovardában. Aztán végigszerettem Csömört és Tököt, majd végül kikötöttem a lovakat annyira nem kedvelő lódoktoromnál és a szerelmem -mint ma kiderült- hamu alatt izzó parázzsá vált.

És innenstől következik az érzelem.

Hunor mindig is ösztönösen vonzódott a lovakhoz, ma sem félt még a legnagyobb lovon sem, Kismici sokáig csak méricskélte őket, majd cukkernyúl módon felült a pónikra, melyek tetszettek ugyan neki, de asszem a szerelmes mivoltát -legalábbis, ami a lovakat illeti- nem tőlem örökölte.

Majd családi tanácsunk úgy dönték, hogy jövő héttől kezdődően anya-fia programként lovagolni fogunk járni. Asszem, jóval izgatottabb vagyok, mint Hunor...

dehonesztáló poszt az állat(orvosné)ról

Szofisztikált tanyavilágunkban a kecskék békésen mekegnek az istállóban, a nyuszik vidáman szénát rágcsálnak a ketrecekben, a tyúkok boldog tojásokat tojnak a szénavacokban...

... a bolhák vidáman pattognak a hálószobánk parkettáján*, a Pediculus humanus capitis-ok** (hétköznapi nevükön: fejtetvek) új gazdatestbe költöznek az óvodás fiatalemberünk személyében. 

 

* beazonosítva: apjuk-munkaruha hanyag ágyvégébe dobása általi fertőzöttség

** egyetlen undormányos nőstényt találtam és annak 4 darab tüncibünci serteperte serkéjét. 

emlékfoszlányok

... hát én azt sose felejtem el, ahogy jöttél a nagy pocakoddal, karodon kosárral, kezedben egy órával és mikor megkérdeztem hová mész, mondtad, hogy bevásárolni, majd eltorzult az arcod, nyomtál egyet az órádon és örültél, hogy ez már egy tíz perces fájás volt...

A lázas fizikai szülinapi-buli készülődés helyét ma végre átvette a lelki is. Újraélem minden pillanatát annak az éjszakának és itt pezseg bennem a gyomorösszehúzó és megunhatatlanul ismerős izgalom is: nemsokára megszületik a 9 hónapja bennem növekvő kisemberem!

"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár veletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik,
ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne
próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem
meg nem reked a tegnapban.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek
eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján,
és ő feszít meg benneteket minden erejével,
hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása:
Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan"
( Kahlil Gibran)

gondolatfoszlányok

Ha azt az energiát, amit abba fektetünk, hogy mások felett pálcát törünk vagy egyoldalúan ítélkezünk...

... ha a félreértések tüskéjét azonnal tisztáznánk kigyomlálnánk és nem dédelgetnénk addig a szívünkbe, míg az szárba nem szökken és gyülőletté nem növekszik... 

... ha a mások iránti irigység helyett, megpróbálnánk a magunk útját járni és a magunk életében meglátni a szépséget, a sohavisszanemhozhatót és nem arra fecsérelnénk erőinket, hogy sorsot találjunk ki magunknak...

Nos, ha ezeket az energiákat arra fordítanánk, hogy megtaláljuk önmagunkat, akkor talán mindannyian sokkal boldogabbak és teljesebbek lehetnénk. S nem lenne szükségünk a frusztrációinkból fakadó kompenzációkra.

Multitasking vagy amit akartok

Félkézzel hajszárítózni a több éjszakán át gondatlanul nyitva felejtett fagyasztót*, másik kézzel (és egyik lábbal!) távoltartani a legifjabb tenyércsattogót (igen, már mászik is, ha úri kedve úgy hozza), miközben a Nagyok vidám kutyakölykök módjára birkóznak a nagyágyon, hogy aztán -hátperszehogyigen- egyetlen pillanat alatt kártyavárként omoljon össze a szívetmelengető idill**.  (van erre valami mörfi, ugye?)

* Kismici rendszeres éjjeli szódavizes körei mellé újabban rendszeres fagyasztós körei is vannak. Nem tudom, mit keres. És szerintem ő se. 

** 10 másodpercen belül borította ki Bigi a felmosóvizet, homlokolta lilára a feje búbját Kismici és esett fülre (igen, fülre, belilult!) Hunor.

egy rendkivüli szülőiértekezlet margójára

A tetű olyan, mint Lenin elvtárs: mindig volt, mindig van és mindig lesz. És mindig irtani kell.*

* az meg már a burleszk kategória, amikor ivarérett felnőtt emberek arról képesek hosszú perceken át vitázni, hogy hogyan jelezzük diszkréten az érzékeny szülők számára, hogy tetű-járvány van, -ámbátor még karanténtól nem kell tartani-, hogy piros pöttyös katicát függesszenek-e ki az ajtókra vagy sárga szarvasbogarat.

elfogult anyuka

Nem tudom, mi a szösz ütött belém (tán csak nem kipihenődtem?!), de az elmúlt napokban csak és kizárólag csodálom őket. A Nagyot az eszéért, a pikírt humoráért, a Leányzót a belevaló vagányságáért, a Picit pedig a mindennapi óriásléptű fejlődéseiért. Ismerkedünk. Jó most. (azt még nem is írtam, hogy kis túlzással megindult: babakocsi mentén fölállt és pár méteren tologatta maga előtt. Mégiscsak utolsóból lesz az első!)

a konyháslány esete a 11 hónapos múlttal

Mici teljes értékű óvodásleányka lett, kötelességtudó és fegyelmezett és mindennapos naposcsibe, és előszeretettel szolgálja ki minden ovistársát, étellel-vízzel, majd míg a többiek fogat mosnak és készülnek az ebéd utáni szunyára, ő gondosan romeltakarít. (ha most gonosz lennék, azt mondanám zsigerből érzi a szépújvilág szelét, de inkább csak azt mondom, gyakorolja a női szerepeket)

Bigi pedig egy figyelmetlen pillanatban 11 hónaposra duzzadt. Még mindig vidám és örökmosolyú, az éjszakai bulijait a nappali bájával teljes mértékben feledtetni tudja. Tegnap óta nyolc fogú, és 9,3 kiló körüli, ácsingózó, olykor vonalvezetővel (bútorok mentén, babakocsi vonalán, és nem mi lennénk: macskaszállítót tologatva) lépegető, reális keretek közt mindenevő (már nem engedi a kanalazgatásomat, saját maga szúrja villára, vagy csippenti fel a darabos ételeket, hurrá egokorszak), gyümölcsöt és zöldségeket rágicsál és tegnap sült oldalast ebédelt krumplipürével. Nem válogat, mindennek örül. 

Amennyire  a legbesimulóbb, éppen annyira a legrugalmatlanabb gyermekünk. Míg a nagyok készek bármilyen ad hoc programváltozásra, addig Biggert szigorúan 7-kor fürdetni kell, és legkésőbb nyolckor vízszintbe helyezni az ágyban. Teljesen meglepő számomra, de míg a tesói mellettem összebújva aludtak el (esetleg mennyei mannát kortyolgatva), addig Bigi kirugdos-kiütöget az ágyból, még a délutáni alvását is egyedül szereti megoldani. (éjjel bezzeg jó dolog a karnyújtásnyira lévő tejtároló...)  Ha valamiért mégsem így történik, vagy nem otthon ér minket ez az időpont, úgy vigasztalhatatlan sírásba kezd és kétségbeesésében képtelen elaludni.

Az ősz beköszöntével, a mindennapjaink érezhetően megkönnyebbültek. A nagyok oviban, mi kettecskén itthon, egyre kevesebb a kerti munka, a kecskéink is ivarzani kezdtek, ami azt jelenti lassacskán a fejésüket is csökkentjük, ezáltal a sajtkészítés is minimalizálódik. Nem bánom, hogy lassulunk, és most érzem csak mennyire fékeveszett tempóban éltünk nyáron. Jól esik most ez a lusta puhaság, ez a kényelmes ismerkedés. Értékesebb napokat élünk, s a napunk csúcsa a délutáni Duna parti kecskelegeltetés. Ekkor játszunk, viccelődünk, átbeszéljük a napközben történteket. Csodapillanatok ezek három öntudatos csodakiskrumplival.

szöktetés

Hm. Egy éjszakám volt feldolgozni a történteket. Este érkezett egy anyatárstól a felvilágosító szembesítés. 

Helyszín: óvoda. Békés délutáni nyugalom, a gyerekek egy része még alszik. Adva van kisbence, aki addig hergeli énnagyfiam, -hogy nem tudja kerítésen kívülre lökni a papírrepülőt-, míg annak végre sikerül a manőver, ámbátor a kinntreszakadt papírrepülő látványa lefelé görbülő ajkakat eredményez. Ekkor kisbence felajánlja segít visszahozni, csak Hunor emelje meg a tyúkhálós kerítést egy bizonyos ponton. Hunor persze megemeli, kisbence kimegy és eszeágában sincs visszajönni visszaadja a repülőt. Hunor kicsit megijed, kéri szépen, hogy jöjjön, majd az egész akciónak egy arra kóborló dadus vet véget. 

Kérdem én: egy sima elbeszélgetésen kívül mi dolgom nekem ebben a történetben? (mert az tegnap meg volt, szépen kivesézve, erről szólt még az estimesénk is...)

Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy ti hogyan látjátok? nem hiszem azt, hogy a gyerekem egy földreszállt angyal lenne, de ez az egész szituáció számára abszolút ismeretlen, hiszen nélkülünk sosem megy el sehová, kerítésen kívülre meg pláne nem. (most sem ő ment, ugye) És felelőst sem keresek, hiszen gyakorló szülőként pontosan tudom, hogy elég egy félrenézett pillanat ahhoz, hogy a legnagyobb baromságokat is megcsinálják.

mérleg

A nyugodt Bigis délelőttök -azaz az én óvodai lelki beszoktatásom-, áldozata két tövigrágott és nagyon fájó köröm.

Hogy lesznek így péntekre csodakarmaim?!