Napi átlag fogyasztás

Pénteken úgy esett, hogy jól esett, hogy részt vehettem egy évbúcsúztató borvacsorán, melynek keretein belül csodálatos és letisztultan finom egri borokat fogyaszthattunk a fenséges vacsora mellé.

BigulkaCsigulka persze nem bírta a hosszas nélkülözésemet, konzervből kellett kiszolgálni, és így derült ki, hogy a legkisebbünk 6 óra alatt fél liter üzemanyagot fogyaszt, ami fölszorozva, napi kettő liternek felel meg. Hoppácska. És ha ehhez még csatolom a napi fagyasztást is, tényleg csatasorba állhatok egy jóltejelő magyar tarka mellé.

Azt ugyan nem tudom, hogy százon mennyit használ el vagy hogy mennyi a részideje, de tegnap legurult/lekúszott/leevickélt a matracunkról és egyetlen mukkanás nélkül konstatálta az új domborzati viszonyokat.

Közelít az évvége

... és bennem ezer dolog fortyog-kavarog. Nem tudom kizárni a külvilágot, nem tudok szívvel-lélekkel ünnepbe öltözni és várni a csodát. 

Pedig készülődünk, hetek óta téliesített díszes a lakás, esténként égnek a mécsesek, a párologtatóból karácsonyi illat árad, néha még a belénkivódott bummbummbumm-ot is le tudjuk valami karácsonyos mjúzikra cserélni  és kisütöttem már több raklapnyi mézeskalácsot, (amik azóta persze már rendre elfogytak), de idén valahogy túl sok a kézzelfogható negatívság, ami alattomosan, küszöb alatt beszivárogva mérgezi az életünket. 

Ajándékok ügyében sem lettünk a fogyasztói társadalom példaképei. Hatalmas dolgot kértem, de sajnos az egyik plázában sem kapható: azt, hogy 2-3 napot MEGSZAKÍTÁS nélkül együtt lehessünk. Se egy telefon, se egy rövidke gyógypillantás egy tüncibünci állatkára. Se egy gyors oltás, se egy lemaradt aláírás a hivatalban. Az igazi ajándék a kettesben eltöltött idő lenne, de jelen állás szerint (és előreláthatóan még jópár évig így is marad), ez kivitelezhetetlen.

A Jézuska a kicsiknek már beszerezte a régvárt ajándékot is, a hálószobából önkénti kiköltözésük elhagyhatatlan tárgyát, egy emeletes ágyat. Végül ERRE esett a választásunk, felül Hunor szeretne aludni, természetesen -most éppen- Matuka ágyneműben (keresem már, keresem), de kiegyezik Villám mekklinnel is. A hölgyemény meg alul szeretne, matracon héderelni, -háperszehogy maca-, hercegnős ágyneműben.

A mindennapi körülményeink sem túl ideálisak: Hunor füles mizériája végül odáig fajult, hogy csütörtök délelőtt érte kellett mennem az oviba, semmi panasza nem volt, csak egyszerűen rosszul érezte magát, estére kicsit belázasodott. Péntek reggel szakorvosnál kezdtünk, tüdeje-torka-orra tiszta, így előbb homeopátiával indítottunk, a szervezete a jól eltalált szer hatására bereagált egy 40.5 fokos lázzal, hidegrázással és néminemű félrebeszéléssel. Ijesztő fordulat az, amikor a saját gyermeked nem ismer meg és összefüggéstelenül kiabál. (Volt azért egy vicces jelenetünk, amikor végre megnyugtattam és simogattam a fejét, megkérdeztem, hogy fáj-e valamije. Mondta igen, a lába. (miva???) Mert rajta csücsülsz, Anyuci. ) Estére jól lett teljesen, még borvacsorára is elzavart, az éjszakánk is remekül telt, szombat délelőtt ismét lett egy kis láza, de kedve töretlen volt. Vasárnap délelőtt ismét felkúszott a láza a csillagokig. (40 felettire) Ekkor a doktornéninkkel konzultálva arra jutottunk, itt az a pont, amikor eljött a -biztonsági okokból felírt és kiváltott- antibiotikum szirup ideje és ezennel lezárult egy újabb korszak: a négy év AB mentesség ideje is.  

Amiért ez nem a legjobbkor jött, az két, Hunor életében erős fontossággal bíró dolog: pénteken volt Huncos ovis szülinapi ünneplése, amiről természetesen lemaradt, és vasárnap délután az ovisok gyújtották meg kicsiny falunk templom téri adventi koszorúján a negyedik gyertyát, amiről szintén lemaradt, pedig állítása szerint volt egy kisebb, beazonosíthatatlan szerepe is.

Bágyadtan, de már nem lázasan. S hogy ez mi volt? nemtudom. A jolly jokerként bármikor kihúzható és bármit ráfogható vírusra tippelünk.

Szülinapi parti

Mert volt egyszer egy szülinapi buli is...

Kismici kettő

Sosem fogom elfelejteni azt az ultrahangot, amikor megtudtam, hogy lányunk lesz. Emlékszem a doktor szavaira is (nem lehet minden alkalommal fiút csinálni), és emlékszem a félelmeimre, a vívódásaimra, hogy egy fiú után ugyan mihez is fogok kezdeni én egy lánnyal?! És nem felejtem el azt az éjszakát sem, amikor hosszas vajúdás után végre megérkezett közénk. Varázslatos, feledhetetlen érzés volt. Egy csoda volt a születése, egy hétköznapi álom beteljesülése.

Nehezen csiszolódtunk össze. Féltem tőle. Féltem, hogy elrontom, hogy túl kemény leszek vele, vagy  éppen hogy túl elnézően kezelem majd. Anyám túl magasra tette a mércét, szorongtam attól, hogy még a közelében sem fogok tudni érni. Az első hónapok óvatos tapogatózással teltek. Az igazi áttörést a diagnosztizált ekcémája hozta. Ekkor mertem igazán, -teljes lelkemmel átadva magam neki-, szeretni őt. 

Kismici a kislábujjától a feje búbjáig ízig-vérig nő. Egy kemény, harcias amazon cicalánybőrben. Roppant simulékony, türelmes és hihetetlen logikával rendelkező, kicsi érzékeny gyémánt. Tizenkétésfél kiló tömény báj, dacos önfejűség, kőkemény akarat. Köbö 3 hónapja csont egyedül öltözködik, mindennemű segítség nélkül. (Igen, zoknit is, cipőt is, igen nadrágot és fölsőt is. Átlag napi háromszor. Nem, a pelenkáját még nem tudja egyedül felvenni. És itt a még-en van a hangsúly.). Mindenevő és mindenivó, előnyben részesítve a húskészítményeket, kicsit háttérbe szorítva a gyümölcsöket.
A természetes úton történő érkezésével egy ismeretlen oldalammal szembesített és vaskos mankóval támasztotta alá rég elveszettnek hitt önbizalmam. Szeret, bújik. Ölelem, csodálom. Az én szerelmetes kistündérem...

Kidőltek

A nagy volumenű ünnepségről talán majd este, lábjegyzetként inkább megemlíteném a csodásnak egyáltalán nem mondható éjszakánkat. Korán feküdtünk, korán elaludtunk, hogy aztán még éjfél előtt vigasztalhatatlan Hunor sírásra ébredjünk. (elsőszülöttünk sírás technikája számomra roppant félelmetes, mert kezdi azzal, hogy elfelejt levegőt venni, majd folytatja a süvöltést köhögésig-fuldoklásig, különös alkalmakkor rókáig kitartva a magas cét...) Szerencsére, már beszél, így megtudhattam, hogy a jobb füle (füle??! OMG) fáj. Fájdalomcsillapító szirup, fülcsepp, orrporszívózás, mert nem akarja fújni a büdöse arra hivatkozva, hogy nem tudja, és tényleg nincs produktum a nagy kapacitású porszívancs ellenére sem.

Bigulka Darth vadereset játszott, szörcsögött és fújtatott, majd diszkréten ugatott párat, aminek a vége szintén egy laza kisvukot eredményezett, közvetlenül a két mellem közé. 

Aztán még volt zokniba bújtatott sómelegítés a fájó fülre, ágymegemelés a fuldokló- és levegőt nemkapónak.

Mindeközben a vellanykapcsolgatásokkal és emelkedett hangorgánumú szócsatákkal bővelkedő performanszban Kismici az igazak (és a születésnaposok) álmát aludta.

Reggel doktorbácsis kezdés, mert az éjjeli ügyeleti telefonkor jól megijesztettek, hogy a nagyonkicsiknél (3 hó alatti babáknál) a hörgőgyulladás egyszercsak átcsaphat tüdőgyulladásba. Igen, a láztalanság és vidámoskodás mellett is. Biggernyúl tüdeje tiszta, hörgőgyuszkója van, marad a konzervatív terápia: orrszívás, Hustagil balzsammal kenegetés és kiegészítésként fodormentával párologtatunk. (garantált az átható fogpasztaszag az egész házban)

Hunor füle tiszta, mára szabadnapot kapott az oviból, de holnap, ha nem lázas és nem fájlalja akármi-bármijét mehet.

Ma délben nem kellett könyörögnöm azért, hogy aludjanak...

Advent harmadik vasárnapja

A pénteki ovis kézműves-foglalkozás hozadéka ez a Hunor saját kezűleg alkotta papírangyalka az adventi koszorú közepibe. És milyen találó. 

A harmadik vasárnap angyala 
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Pamparararamparam

Ígérem, egyszer utol is fogom érni a napjainkat, lesznek fotók, meg élménybeszámolók is a közös szülinapról, most kicsit ledöntött a lábunkról egy kis hörghurut meg egy kis fülgyuszkó, kinek mi jutott. Hangulatfokzóként egy fülbemászó napidal:

S hogy mi van?

A december nálunk ünnepségsorozatos, menthetetlenül. Eddig elég jól vesszük az akadályokat, Huncos ríl szülinapja, a Mikulás prodzsekt is sikeresen abszolválva. S hogy érdemes volt-e játszani? hátperszehogy igen. Az éjjeli kikommandózásos ruhaszárítón átbalanszírozás zizegős zacskókkal eredménye egy korareggel már édesdeden éneklő kisróka lett, aki saját költésű dalával adott hangot tetszésének. Szövegében már most felismerhetőek a naiv költészetre utaló vonulatok, hogyaszonygya Mikulás, Mikulás, a jógyerekek ajándékot kapnak tőled, lálálá, Mikulás, Mikulás, én is jógyerek vagyok, lálálá.

Szombatra várható a grand mal* családi-baráti vonalon. Tegnap elkészítettem a hidegtálakat, kisütöttem sokrendebeli torta-alapot, Hunor tűzoltóautót rendelt eperkrémmel, amin így áll a tűzoltó (és ennél a résznél feláll, jobb kezét az égnek emeli, bal lábát kicsit térdben behajlítja és vigyorog), Kismici meg macskásat. Az ő torta alapjai még képlékenyek, bár valószínűleg kakaós lesz, csokikrémmel és/vagy marad a kerek tortaforma fondant macskával a tetején, vagy kivágjuk megőrülöktőle-dealányszereti HK macskára az alapot. Idő függvénye. (bár annak tekintetében, hogy ma gyerek-felnőtt kézműves-foglalkozás lesz az oviban, a hitös meg pigkillerkedik, azt gondolom ismét az éjszaka leple alatt fogunk alkotni, ergo sok időnk nem lesz)

S ha mindez még kevésnek bizonyulna, találtam egy blogot, amin ottragadtam és egyetlen éjszaka alatt kivégeztem, bár egyszerre tömény és talán kicsit sok is, de képtelen voltam lejönni, mindig csak még egyet olvastam vissza. Csütörtök hajnal 3-ig. Persze, most már könnyű, Bigul négy egymást követő napja átalussza az éjszakát, ami a gyakorlatban nálunk azt jelenti, hogy éjjel 11-től hajnal 6-ig durmol, nekem viszont 3-4 magasságban ki kő mennem fejni, ha nem akarom eláztatni a nyoszolyónkat. Vagy bedurrantani a tejtárolómat.

* ha már nagyroham: kedden hosszú hónapok vonakodása után, elmerészkedtem egy szemorvoshoz, mert jó ideje érzem, hogy valami gond van. Az asztigmatizmusom magasan szárnyal, napközben többször is előfordul, hogy a viselt szemüveg ellenére, a bal szemem kikolbászol a helyéről. Igen, balra el. Rém idegesítő esztétikailag is, de az igazi baj azzal van, hogy ilyenkor pár pillanatra minden egy képlékeny masszává válik körülöttem a dolgok elveszítik valós helyüket, körvonalukat. Általában kisebb koccanásokkal meg szoktam úszni. Esetleg pár kékfolttal gazdagodom.
Az összes frusztrációmat apránként rázúdítottam a nőcire, aki annyira kedves volt. És megértő. És megnyugtató. Akár egy pszichológus. És mindent elhitt nekem. Megállapítást nyert, hogy picurkát változott a cilinder beállítás, de oly mértékben aprócska ez a változás, hogy ez nem okozhat(na) ekkora életminőségbeli romlást. További vizsgálatok után megtudtam azért is furcsa az én történetem, mert abban az esetben, amikor az egyik szem kimozdul a helyéből akkor az agy azon félteke elrendel egy kis szünetet és ilyenkor a másik oldal (jelen esetben a jobb szem) veszi át a bal feladatait. Ám az én esetemben a pár másodperces szünetekben teljes a kikapcsolás, egyik oldal sem dolgozik. (vajon mit nem akarok észrevenni, ami ennyire a szemem előtt van?!). S a legérdekesebb az egészben, hogy az ilyen jellegű problémák egy hosszabban tartó lázas állapottól is előjöhetnek (az ugye volt, éppen Bigulvárás idejében), gyakorlatilag bármitől, hiszen az agy történéseivel-csodáival kapcsolatban a jelen orvostudomány igencsak sötétben tapogatózik...

Keddre elkészül az új szemem, ha amellett is folyamatosak a kikapcsolások, tovább kell mennem egy szemész neurológushoz. 

Először nagyon megijedtem, aztán amint lassacskán tudatosult bennem, hogy egy hétig meg kell tudnom oldani kikapcsolások nélkül, azóta egy sem történt. Pedig éjszakáztam, számítógép előtt is ültem, olvastam is, gyerekeket cipeltem, idegeskedtem, jókat röhögtem. Pont úgy éltem, mint eddig. És mégsem jött. 

Ennek tükrében, valamint a minden mindennel összefügg világnézetem elve szerint, ismét magamban kellene keresnem a megoldókulcsot még mielőtt a doftorok rám nem sütnek valami gyógyíthatatlant.

Kismici mondja

Miközben pucoljuk a csizmáinkat kollektíve (Anyu, léci mosd meg az enyémet is, mert én nem érem el a csapot...) jönnek a jobbnál-jobb kérdések. Mikor jön a  Mikulás? amikor már alszunk mindannyian. De akkor én ma nem alszom el soha-soha! (megvan rá az esély, édesfiam, ovi után lehúztál itthon egy közel négy órás este nyolcig tartó alvást...) És hol jön be a Mikulás? a kéményen keresztül. És beesik a kandallóba? nem esik bele, lecsúszik. aham, és onnan hogy jön ki? a kandalló zárva van, betöri? de arra felébredünk. nem töri be, majd nyitva hagyjuk az ajtaját, jó? jó.

A(z anyja) ki(s)csibe meg csicsereg egész nap, és engem totálisan kenyérre ken azzal, ahogy svédkislány néven nevezi magát. (bár utánanéztem a "puppa" nem egyéb, mint kemencében sütött, sajtos, töltött burgonya, tehát hű önmagához és van köze az ételekhez)

A (korrigált) második

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.